A budapesti úrinő magánélete (1860–1914) kötet szerzői, Szécsi Noémi és Géra Eleonóra két szólamban mesélnek nagy jelentőségű eseményekről – szerelmekről, eljegyzésről, tanulmányokról, házasságkötésről, terhességről, szülésről, tönkrement frigyekről, halálesetekről.
A magyar nők mindennapjait mutatja be az 1800-as évek közepétől 1914-ig Szécsi Noémi és Géra Eleonóra könyve. A budapesti úrinő magánélete című kötetből kiderül, hogyan nevelték a lánygyermeket, mit kockáztatott, ha szülői beleegyezés nélkül kötött házasságot, milyen „dress code” szerint öltözködött, mit főzött vagy főzetett.
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra
A budapesti úrinő magánélete (1860 –1914)
A Halcsontos Fűző kinőtte kereteit: nem maguk a bejegyzések, hanem a bejegyzések témái kibővítve és rendszerezve, szakmai szerzőtárs – Géra Eleonóra történész, az ELTE Művelődéstörténeti tanszékének docense – bevonásával most egy magánélettörténeti és nőtörténeti kötetben is olvashatóak lesznek – olvasható Szécsi Noémi Facebook oldalán. Az elsősorban nőktől származó korabeli források – magánlevelek, naplók, memoárok, újságcikkek, irodalmi művek – alapján esik szó párválasztásról, házasságról, válásról, fogamzásgátlásról, szülésről, gyermeknevelésről, háztartásról, nőnevelésről, politikai jogokról, valamint a művészet (irodalom, színészet, zene, képzőművészet), oktatás és munka világában betöltött változó női szerepekről. Bár a könyv elsősorban a budapesti középosztály nőtagjainak életére fókuszál, mert rajtuk keresztül lehet igazán jól elmesélni a magyar nők életében 1860 és 1914 között bekövetkezett változásokat, a háttérben elvonuló apák, férjek, szeretők és feljebbvalók, arisztokraták és cselédek ugyanúgy magukra vonják a figyelmet.
Budapesten „adták ki az újságokat is, amelyek szerkesztésében egyre több nő vett részt, és egyre szaporodó számú nő írt tele – olvasható a könyv előszavában. – Ezekben a lapokban jelentek meg a divattudósítások, amelyek alapján a legdivatosabb holmikra vágyó vidéki nők is Budapestről vásárolták vagy rendelték meg kelengyéjüket, kalapjukat, báli ruhájukat vagy a reprezentációhoz szükséges egyéb kellékeiket. […] Budapest csinálta a színpadi sztárokat, itt nyíltak a kiállítások, itt pezsgett a párizsi módit majmoló szalonélet. A századforduló tájékán egyre több fiatal lány már a tanítóképző, színiakadémia, festőiskola, zeneakadémia vagy később egyetem miatt érkezett a városba. Ha nem itt születtek, ide sereglettek a nők akkor is, ha kenyérkeresetre kényszerültek, és a nők jogainak bővítéséért folyó harcnak is javarészt Budapest volt a színtere.”
A nőtörténetnek azt a nagy korszakát öleli fel a könyv, amelyben egy nő nemcsak a szépségéről vagy a botrányairól híres, hanem művészként, tudósként is kitűnik, érvényesül. A századfordulón a főváros diktálja a színpadi, az irodalmi és az öltözködési divatot. Kiállításokat rendeznek, szalonokat, iskolákat nyitnak.
„Az írónők és újságírónők pályára lépésének eddig is erős motivációja volt a megélhetés, azonban a századfordulón tevékeny nemzedéket néha már keresőképesség szerint (is) osztályozták. Amikor Tábori Kornél, az első szociográus-újságíró1907-ben a nők keresetéről írva az ipari munkásnők és a hivatalban dolgozó nők mellett első helyen említi a „legfelső kasztot”, ahová a diplomás nők, például orvosnők valamint a művésznők tartoznak. „Az úgynevezett előkelők közül az irodalommal foglalkozók keresnek a legtöbbet. Igaz, hogy aránylag kevesen vannak. Nem egy család megélhetne abból, amit Beniczkyné Bajza Lenke kapott a regényeiért. Csinos összeget keres Tutsek Anna, Lux Terka, Jogáll Nanka, Szikra (gróf Teleki Sándorné), Sárosy Bella, Lónyay Sándorné és Erdős Renée is.”
A kötet szerzői újságcikkek, regények, visszaemlékezések és levéltárakból előkerült magániratok alapján érdekes női sorsokat idéznek elénk. Két szólamban mesélnek nagy jelentőségű eseményekről – szerelmekről, eljegyzésről, tanulmányokról, házasságkötésről, terhességről, szülésről, tönkrement frigyekről, halálesetekről – vagy éppen olyan praktikus dolgokról, mint a háztartási költségvetés, az öltözködés, a cselédtartás, a gyermekgondok és a nyaralás.
A könyv borítóján: Kacsoh Pongrác: János vitéz. Király Színház, 1904. Medgyaszay Vilma (Iluska), Fedák Sári (Kukorica Jancsi) (Magyar színháztörténet II. 1873–1920./OSZK)
Szécsi Noémi a Gondolatolvasó című regény megjelenése után indította el a Halcsontos fűző című blogot, ahol a könyvhöz folytatott nőtörténeti kutatás érdekességeit tette közzé. Szerzőtársa, Géra Eleonóra az ELTE Művelődéstörténeti tanszékének docense. Évek óta tart szemináriumokat a 19. századi nők hétköznapjairól. A kétszólamú, gazdagon illusztrált könyv izgalmas és olvasmányos nőtörténet sok-sok érdekes, híres vagy hírhedt szereplővel.
Szécsi Noémi és Géra Eleonóra A budapesti úrinő magánélete (1860–1914) című kötetét decemberben jelenteti meg az Európa Könyvkiadó. A könyvet december 15-én, kedden 18 órakor mutatják be az Alexandra Pódiumon (1055 Budapest, Nyugati tér 7.).
