Kabos Gyula, Csortos Gyula, Gózon Gyula, na és a sármőr, Jávor Pál. Színészóriások Székely István rendezésében. A Hyppolit, a lakáj rendezője 115 éve született.
Székely István (Steve Sekely) filmrendező, forgatókönyvíró 1899. február 25-én született Budapesten. Mérnöknek tanult, járt katonatiszti tanfolyamra, végül újságíró lett. Sikeres kabarédarabok szerzőjeként ismerték meg a nevét a húszas években.
Az Újság berlini tudósítójaként a német fővárosban került közel a filmhez. Hamarosan forgatókönyvek írásába fogott. 1929-ben, miután csapnivalónak találta egyik munkájának megfilmesítését, maga is a rendezői székbe ült, legnagyobb német sikere A nagy vágyakozás (1930).
1931-ben indult meg a magyar hangosfilmgyártás, de az elsőnek elkészült A kék bálvány csúfosan megbukott, a közönséget és a kritikát az sem hatotta meg, hogy a főszereplő a korszak legnépszerűbb színésze, Jávor Pál volt. A Hunnia filmgyár ezért nehezen talált partnert az újabb próbálkozásra, végül egy prágai filmcéggel kötöttek koprodukciós megállapodást.
A Hyppolit, a lakáj sikere
Alapanyagnak a népszerű vígjátékíró Zágon István Hyppolit, a lakáj című novelláját választották. Az író már elkészítette műve színpadi változatát is, de a főszereplő, Csortos Gyula időközben a Magyar Színháztól a Nemzetihez szerződött, ahol nem tartottak igényt a könnyed darabra. A Hunnia a darab kálváriájáról értesülve megszerezte a jogokat, Zágon István egyetlen kikötése Csortos Gyula szerepeltetése volt. Rendezőnek Berlinből hazahívták Székely Istvánt, a forgatókönyvet Nóti Károly, a zenét Eisemann Mihály jegyezte, a kamera mögött a korszak leghíresebb operatőre, Eiben István állt.
Az 1931. november 27-i bemutató elsöprő sikert hozott. A meggazdagodott pesti kispolgárt és úrhatnám feleségét természetes humorral karikírozó alkotásban Kabos Gyula és Csortos Gyula nyújtott feledhetetlen alakítást. A Hyppolit kiállta az idők próbáját: mondatai, például A hagymát is hagymával eszem, szállóigévé váltak. A háború után, 1945 júliusában az első filmek között újították fel, és 1999-ben Kabay Barna – Koltai Róberttel és Eperjes Károllyal a főszerepekben – újra megfilmesítette az újgazdag Schneider úr történetét. Székely István 1931 és 1938 között huszonnégy filmet rendezett, ezzel egymaga jegyezte a magyar filmtermés egynegyedét.
Az eredeti filmszalagot – amely tűzveszélyes nitronyersanyagnak számított – többször felújították. Az egyik korábbi felújítás során mattírozták a film negatívját, ezzel próbálták csökkenteni az évtizedek során keletkezett karcokat. A vegyi beavatkozás, mely a képanyagot erősen szemcséssé tette, a karcok egy részét eltűntette, de a durvább képhibákat nem szüntette meg. Nem volt más lehetőség a megmentésére, mint a digitális kép- és hangrestaurálás.
Munkái között akad vígjáték (Nászút féláron, Lovagias ügy, Segítség, örököltem), irodalmi adaptációk (Szép Ernő – Lila ákác, Gárdonyi Géza – Ida regénye, Móricz Zsigmond – Légy jó mindhalálig, Zilahy Lajos – Két fogoly).
1938-ban a fasizmus elől feleségével, Ágai Irén színésznővel az Egyesült Államokba emigrált. Produkciós vállalatot alapított, legemlékezetesebb amerikai munkája az antifasiszta nézeteket valló Szerelem parancsszóra és A Triffidek napja című fantasztikus történet. A filmek mellett a televíziós műfaj egyik úttörője is volt. 1974-ben itthon új felfogásban újraforgatta a Lila ákácot, magyarul írt memoárja Hyppolittól a Lila ákácig címmel jelent meg.
Székely István, aki felfedezte a film számára Kabos Gyulát, és elindította pályáján Keleti Márton rendezőt, 1979. március 11-én, néhány nappal 80. születésnapját követően halt meg az egyesült államokbeli Palm Springsben.
