Skandináv irodalom, Magris, krimi, szépirodalom, elsőkönyvesek, bemutatók, e-könyv, hangoskönyv-, gyerek- és törülközőnap, ügynöksors, Sjón, indiánok, a Cigányátok, no és a mindenkit köszöntő Kisvakond, átadták a Budai-díjakat és az év kiadójának nevét is ismerjük már.
A Könyvfesztivál több, mint a könyvek standokra kipakolása, árúba bocsátása, a vevő oldaláról nézve pedig a könyvek megtekintése, majd egy rábólintás után a megvétele. Mint minden fesztivál a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál is rendelkezik azzal a hangulattal, amely a sajátja, ami csak rá jellemző.
Nem elég, hogy a kiadók és a programszervezők jól ismert és tisztelt vagy épp a piacon megmaradni, feltörekedni kívánó szerzőkkel és az alkalomra megjelentetett köteteikkel hívják fel a figyelmet az olvasás élményére, különböző programokkal, beszélgetésekkel, már-már szakmai vitákkal tarkítják a fesztivál mindennapjait. Mint (majdnem) minden évben idén is vendég érkezett eme „házhoz”; Észak-Európa, a skandináv országok jóval forróbb és vérfagyasztóbb gondolataival és irodalmával ismerkedhettünk meg, miközben a Duna-mítosz egyik legjelesebb képviselőjét és szerzőjét, Claudio Magrisra pisloghattunk, majd konstatálhattuk, hogy bizony, ő is csak ember, méghozzá a szimpatikus fajtából.
A képek mesélnek – olykor oly’ sok mindent elárulnak, hogy csak ámulunk és mosolygunk, máskor pedig mintha zárt lakattal rejtegetnék a valóságot, a lényeget, azért hogy önmagunktól ébredjünk rá: a könyvek éltetnek.
