A rádió világnapjának célja, hogy felhívja a figyelmet e kommunikációs eszköz fontosságára, mely a legszélesebb tömegekhez képes eljutni.
„Nézzék, a távíró nem más, mint egy nagyon-nagyon hosszú macska. Meghúzzák a farkát New Yorkban és a feje Los Angelesben nyivákol. Értik ezt? Namármost, a rádió pontosan ugyanígy működik: itt beküldik a jelet, ott pedig megkapják. Az egyetlen különbség, hogy itt nincsen macska.” (Albert Einstein)
Az UNESCO 2011. évi közgyűlésének határozata alapján 2012-től ünnepeljük február 13-án a rádió világnapját arra emlékezve, hogy 1946-ban az ENSZ ezen a napon határozott saját rádiójának létrehozásáról.
A mozgalom arra bíztatja a műsorszolgáltatókat, hálózatokat, a közösségi rádiókat, hogy segítsék az információhoz való hozzáférést, ösztönözzék a szólásszabadságot.
A rádió a tömegtájékoztatás egyik legelterjedtebb, viszonylag olcsó eszköze, melyet a Föld lakosságának mintegy 95 százaléka használ több-kevesebb rendszerséggel. A rádió a világ távoli tájain a legelesettebbek, írástudatlanok, nők, gyerekek, szegények, betegek számára is lehetőséget nyújt arra, hogy bekapcsolódjanak az információáramlásba. A természeti vagy emberi kéz által okozott katasztrófák esetén pedig emberéleteket menthet.
A társadalomban közfeladatot ellátó, közérdekű ügyekről tudósító újságírók számára a rádió a közlés gyors és hatékony eszköze. A fiatalok érdeklődése töretlen a rádió iránt, a felmérések szerint naponta átlagosan 4 óra 26 percet töltenek rádióhallgatással. A rádió könnyű elérhetősége, egyedi értékei, interaktivitása lehetővé teszi, hogy fejlődése a digitális korban se fejeződjön be, hiszen továbbra is helyet követel magának az új technológiák között.
Az UNESCO arra ösztönzi a világ országait, hogy a rádió világnapját a nemzeti, nemzetközi műsorszolgáltatók, a nem-kormányzati szervek, a média és a nyilvánosság bevonásával ünnepeljék.
