„A király nem szolgája vagy eszköze a törvényeknek, hanem a törvény élén áll és uralkodik felette” – mondja Mátyás Aurelio Lippo Brandolini szerint. Szemléletes képet nyújt a Mátyás király trónra lépésétől haláláig (1458-1490) tartó időszak hétköznapi világáról E. Kovács Péter Hétköznapi élet Mátyás király korában című könyve.
A Corvina Kiadó Mindennapi történelem című sorozatának kötete nem csak Hunyadi Mátyással foglalkozik, hanem számos példát vesz át Luxemburgi Zsigmond, a két Habsburg uralkodó I. Albert és V. László, a Jagelló-házi királyok, I. és II. Ulászló, valamint II. Lajos korából is. A szerző törődik Mátyás király korával, azaz a magyarországi reneszánsz időszakával, s annak „sötétebb” mindennapjaival is foglalkozik, a korabeli evési szokások, káromkodások és félrelépések mellett a fekete sereg legendáját, valamint a pozsonyi bordélyház történetét is felidézi.
A könyv „törzsanyagát” az 1458 és 1490 közötti események adják, de ezek a kitérők mindenképpen az olvasók javát szolgálják, hiszen így a könyv érdekesebb lesz, és az olvasók bővebb információkhoz juthatnak.
Egyes népmondákban Mátyás úgy jelenik meg, mint egyszerű, szegény, paraszti emberek nagyrahivatott gyermeke, – táltosfiú, – ki rendkívüli képességei, csodás körülmények és Isten kiválasztása folytán jut a trónra. Nemcsak a nemzet, de egyenest a nép sarja. S pályájában csakugyan van valami mesés, bár távol áll tőle az a modern érdem, hogy „teljesen a maga erejéből” emelkedett fel. Napóleonnal, vagy más újkori diktátorokkal nem vethető össze. Királysága családi felemelkedés kiteljesülése volt, s kellően megalapozott és előkészített.
2011-ben a könyv bemutatóján Lator László költő a kötet „léhaságát, elfogulatlanságát, rosszmájúságát és fesztelenségét” hangsúlyozta. – „Érzem benne a jókedvet”, azt, hogy a szerző élvezettel dolgozott, s „vihogott” munka közben – mondta. Kiemelte a trágár beszédet, amely más országokban nem létezett olyan „kifinomult” formában, mint Magyarországon, s megemlítette a „sarav deszka” jelentését, az „Anyádvaloga” Zala megyei település elnevezését, melyekre a könyv magyarázatot ad.
A szerzőnek több száz oklevelet, tanulmányt kellett feldolgoznia, hogy olyan dolgok kerüljenek napvilágra, amelyek érdekesek és újdonságok is egyben. Szavai szerint az első fejezetben főleg olasz kutatási beszámolókat idéz a szerző, amelyekből kiderül, mennyire negatív kép alakult ki akkoriban a magyarokról: „tisztátalanul esznek egy tálból, mocskosak, káromkodnak.”
De megtudhatjuk azt is, hogy 1523-ban Francesco Massaro velencei titkár szerint „A magyarok általában a világ legrosszabb fajtája. Nem szeretnek és nem becsülnek egyetlen nemzetet sem a világon, és egymást sem szeretik. Mindenki a maga kényelmére gondol, lopják a közt, és kevesen törődnek vele.”
Corvin Mátyás király annyira lelkesedett az új eszmékért, hogy számos művészt és tudóst hívott Firenzéből udvarába. A széleskörű közvélemény még ma is azt tartja, hogy a reneszánsz (renaissance) Magyarországon idegen behozatal, idegen szellem uralma, s minden előzmény nélkül teremtették meg rövid virágzását Mátyás királyi parancsszavára a behívott olasz humanisták és művészek, mikor Beatrixot feleségül vette és szerelmében az otthoni környezetet akarta köréje varázsolni. A közvélemény azt is tudni véli, hogy Mátyáson magán is merő külső máz volt ez a humanista kultúra, inkább csak a fejedelmi bőkezűség és pompaszeretet nyilvánulása, ám ugyanekkor a tipikus reneszánsz fejedelmet látja benne. Nyilvánvaló ellentmondás. Ugyanilyen ellentmondás az is, hogy míg a humanizmus pártfogásáért azzal a váddal illetik, hogy elhanyagolta a valódi nemzeti kultúrát.
A szerző, aki a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa szerint 60-70 százalékban minden író ugyanezeket az adatokat használta volna föl, csupán a maradék 30 százalék a saját adat. E. Kovács Péter az utóbbi években Zsigmond király itáliai politikájával foglalkozik. A Hétköznapi élet Mátyás király korában sikere után takaros vállalkozásba kezdett. Könyvet írt Luxemburgi Zsigmond sienai napjairól. 2020-ban pedig a Zsigmond császár megkoronázása Rómában című kötete jelent meg.
Az olvasmányosan megírt szöveget korabeli idézetek és 250, nagyrészt színes illusztráció gazdagítja, a pontosabb eligazodást időrendi áttekintés és irodalomjegyzék is segíti.
