585 éve, 1437. december 9-én Magyarországra indulva halt meg Luxemburgi Zsigmond magyar, cseh, német és itáliai király, német-római császár, akinek hosszú, 50 éves uralkodása alatt egymás után épültek ki a királyi rezidenciák.
Luxemburgi Zsigmond (németül: Sigismund von Luxemburg, csehül: Zikmund Lucemburský) 1368. február 15-én született Nürnbergben, apja IV. Károly cseh király, német-római császár, anyja Pomerániai Erzsébet lengyel hercegnő volt. Apjától a brandenburgi őrgrófságot kapta, s Nagy Lajos magyar király lányát, Máriát jegyezte el. Apja halálakor, 1378-ban Lajos udvarába küldték, 1382-ben Mária örökölte a magyar trónt, s 1385-ben férjhez ment Zsigmondhoz.
A hatalom egy időre II. Kis Károly Anjou-házi király kezébe került, őt azonban a bárók egy csoportja meggyilkoltatta. Amikor 1386-ban Horváti János macsói bán Mária királynőt elfogatta, Zsigmond haddal jött kiszabadítására, majd mint Mária házastársát 1387-ben koronázták meg, de csakhamar egyedül kezdett uralkodni. Hívei később szembefordultak vele, mert bár birtokokat osztogatott, de a hatalmat megosztani nem volt hajlandó.
1388-ban elzálogosította Brandenburgot, hogy terjeszkedő politikájához pénzt szerezzen. Beavatkozott féltestvére, Vencel német és cseh király s a cseh nemesség közti harcokba, a fivérek csak 1396-ban kötöttek békét.
A törökök 1389-ben Rigómezőn megverték a szerbeket, s Magyarországot is fenyegették. Zsigmond egy európai sereg élén betört Szerbiába és Bulgáriába, 1396-ban azonban Nikápolynál súlyos vereséget szenvedett, maga is alig menekült meg a fogságtól. Ezután kezdte építtetni a déli végvár-rendszert, s az 1397-es temesvári országgyűlésen a honvédelmi célból telekkatonaságot állított fel, ezt a bárók igen zokon vették.
Németországban a választófejedelmek letették Vencelt a német trónról, Zsigmondot pedig a magyar bárók 1401-ben elfogták és Siklós várába zárták. Miután a Cillei-Garai csoport segítségével kiszabadult, ő börtönözte be fivérét, s megpróbálta megszerezni a cseh trónt. Ezzel kudarcot vallott, s 1403-ban szabadon bocsátotta Vencelt, magyar ellenzékét viszont legyőzte.
1404-es rendeletében királyi joggá nyilvánította az egyházi hivatalok betöltését, s a „placetum regium” törvénnyel korlátozta a pápai bullák kihirdetését, 1417-ben elismertette a pápasággal a magyar királyok főkegyúri, püspök-kinevezési jogát. Mária királynő 1395-ben meghalt, 1405-ben feleségül vette Cillei Borbálát, fő támogatója, Cillei Herman lányát. Zsigmond és neje, Cillei Borbála királyné által 1408-ban, 22 taggal megalapított Sárkányrend a Szent György által legyőzött sárkányról kapta nevét. A rend tagjai között volt többek között a hírhedt Dracula (Vlad Ţepes havasalfödi vajda) is, akihez a hagyomány a Jankovich-nyerget kapcsolja.
Bajezid szultánt 1402-ben Ankaránál megverték a mongolok, Zsigmond, ezt kihasználva, magyar fennhatóság alá vonta Havasalföldet és Szerbiát. 1405-1410 között öt hadjáratot vezetett Boszniába, de nem tudta elérni, hogy ez az ország is ütközőállam legyen a török ellen. Vencelt III. Ruprecht pfalzi választó követte a német trónon, ő 1410-ben halt meg, és az egyik párt Jobst (Jodok) morva őrgrófot, a másik Zsigmondot támogatta, majd Jobst halála után, 1411-ben egyöntetűen Zsigmondot választották német királlyá.
Koronázását 1414-ben Aachenben tartották. 1412-1413 közt Velence ellen viselt hadat, ennek költségét többek közt a 13 szepesi város elzálogosításával fedezte (e városok csak 1772-ben kerültek vissza Magyarországhoz). A nyugati egyház szakadása miatt rávette a három rivális pápa egyikét, XXIII. Jánost (őt később töröltek a pápák névsorából), hogy hívja össze az egyetemes zsinatot Konstanzba. Meghívta ide Husz János cseh hitújítót is, akit végül a zsinat megégettetett – ma sem világos, mennyire vétkes ebben Zsigmond.
V. Márton pápa megválasztása után, a nyugati kereszténység egységét helyreállítva, Zsigmond keresztes hadjáratot tervezett a török ellen, de 1428. évi háborúja sem volt sikeresebb, mint az első. Galambóc váránál ismét majdnem fogságba esett.
Vencel 1419-es halálával ő örökölte a cseh trónt, de koronázását késleltették a huszita háborúk, amelyekben sorra vereséget szenvedett, Jan Zizka Magyarországra is betört. Közben a német fejedelmek létrehozták a bingeni szövetséget, részben a husziták, részben a király ellen.
Zsigmond 1431-ben Itáliában megkapta a lombard koronát, majd 1433-ban Rómában császárrá koronázták. Magyarországra behívta a Német Lovagrendet a déli határra, a török ellen.
1434-ben Lipanynál legyőzte a huszitákat – akik közben kiegyeztek a pápával -, majd miután közeledett azok kelyhes ágazatához, 1436-ban elismerték cseh királynak. A csehekkel hamarosan újra összeveszett, s elhagyta Prágát. Útközben halt meg a morvaországi Znojmóban, Nagyváradon temették el. Zsigmond uralma legvégén a folyamatos pénzrontás miatt tört ki a Budai Nagy Antal vezette erdélyi parasztfelkelés.
1408-ban a saját temetésére vonatkozóan úgy rendelkezett, hogy sírja Szent László nagyváradi sírja mellett legyen. 1437. december 9-ei csehországi (a morvaországi Znaimban – Znojmóban) halála után oda is temették, sírjeleit 1755-ben találták meg Nagyváradon.
Zsigmond hosszú uralkodása alatt jelentősen növelte a királyi városok politikai és gazdasági súlyát, döntéseibe fokozatosan bevonta a köznemeseket és polgárokat, majd rendszeressé tette a rendi országgyűléseket, és megindította a városok renddé szerveződését. Luxemburgi Zsigmond hosszú, 50 éves uralkodása alatt egymás után épültek ki a királyi rezidenciák (Visegrád, Buda, Pozsony), melyek az időközben német királlyá, majd császárrá választott uralkodó nagyhatalmát reprezentálták.
Ő építtette a Friss palotát Budán, Óbudán egyetemet alapított.
Európai látkörű, művelt, tevékeny király volt, ám nem tudott úrrá lenni az anarchián. Jobb politikus volt, mint hadvezér, nyugati törekvései sokszor elvonták figyelmét a törökről, bár az általa elkezdett végvár-rendszer sokáig távol tartotta az ellenséget.
