Az első magyar nyelvű összefoglaló munkaként a terület átfogó bemutatását tűzte ki célul a Műtárgyhamisítás magyar szemmel – Ocsút a búzától című tanulmánykötet, amelyben művészettörténészek, restaurátorok, újságírók és jogászok segítenek eligazodni a műtárgyhamisítás világában.
A 20. század elején Magyarország igazi műgyűjtő-nagyhatalomnak számított, de a világháború megtizedelte a hatalmas műtárgy-állományt, amelynek mára csak töredéke maradt az országban. A rendszerváltás után „szinte a nulláról” kellett felépíteni a műkincspiacot, de ez a helyzet nemcsak a fejlődést tette lehetővé, hanem a hamisítás terjedését is. Egy-egy nagy leütési rekord után hamisítványok tömege árasztotta el a piacot. A legfertőzöttebb a festmények piaca, de hamisítanak mindent, például bútorokat, ezüsttárgyakat, porcelánokat, sőt, szakvéleményeket is, amivel a szakértők tekintélyét is aláássák. Hamis magyar művek nagy számban vannak jelen a nemzetközi műtárgypiacon, vagy a nagy presztízsű aukciósházaknál is.
A Műtárgyhamisítás magyar szemmel című kötet az első magyar nyelvű összefoglaló munka, amely e nagy érdeklődéssel övezett, számos kényes kérdést felvető terület átfogó bemutatását tűzte ki célul. A Bendzsel Miklós és a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) által kezdeményezett kötetben művészettörténészek, restaurátorok, újságírók és jogászok segítenek eligazodni a műtárgyhamisítás világában, miközben javaslatokat fogalmaznak meg a hiteles, eredeti magyar műalkotások hatásosabb védelmére.
Ez a kötet egyfajta „kalauz az árnyékos oldalhoz”, amelyben 14 szerzőtől 18 tanulmány tekinti át a műtárgyhamisítás gyakorlatát, jellegzetes példáit, valamint a jelenség elleni fellépés eszközeit – mondta el a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZNTH), a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT), az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) és a Kieselbach Galéria által megjelentetett kötet budapesti sajtóbemutatóján a HENT alapítója.
Bendzsel Miklós hangsúlyozta annak fontosságát, hogy „legyen egy olyan repertórium, amely a kortárs tudást összefoglalja”, a közös tudás ugyanis visszaszoríthatja a műtárgyhamisítás jelenségét, tisztább műtárgypiacot hozhat létre. A kötet ezért hasznos információkat ad a művészettörténészek, galeristák, a hatóságok képviselői és a jogalkotók számára egyaránt – jegyezte meg. Mint kiemelte, a Kieselbach Galéria évtizedek óta dokumentálja a bevitt hamis anyagot, ezt a bőséges archívumot pedig a galéria a kötet rendelkezésére bocsátotta.
Bendzsel Miklós elmondása szerint a tanulmánykötet kereskedelmi forgalomba nem kerül, de Magyarország összes profilba vágó könyvtárába és oktatási intézményébe eljuttatják, majd a tervek szerint az év második felétől online is elérhető lesz.
A kötet bepillantást nyújt nevezetes magyarországi és nemzetközi műtárgyhamisítási esetekbe is, valamint más országok hamisítás elleni eszközrendszerét is bemutatja. Fontos ugyanis ismerni mind a híres egyedi eseteket, mind a trendeket – mondta Kármán Gabriella, az OKRI kutatója.
A kötet bemutatóját követően a Kieselbach Galéria szervezésében rövid, kameraképes előadásokat ismerhetünk meg izgalmas festményhamisítási esetről. Közvetlenül tanúi lehetünk néhány nagy művészettörténeti leleplezésnek. A fényképsorozatokon és a maguk valójában is felvonultatott hamisítványok több milliárd forintnyi értéket képviselnének –ha eredetiek lennének.
Kieselbach Tamás művészettörténész több évtized alatt sok száz hamis műtárgy fotóját gyűjtötte össze, s ezeket a kötet készítőinek rendelkezésére bocsájtotta. Ennek köszönhetően végre nem egy-két illusztrációval, hanem gazdag reprodukciós anyaggal lehetett a szakemberek és a nagyközönség számára is megvilágítani a képzőművészet sötét oldalát.
Kieselbach Tamás felidézte, hogy az általa vezetett galériába az elmúlt évtizedekben óriási mennyiségű hamis műtárgyat vittek be eladásra, ezek összesített aukciós értéke mintegy 9 milliárd forint lett volna. Azért van ennyi hamisítvány, mert sikeres a magyar műtárgypiac – szólt a jelenség másik oldaláról a galerista, hozzátéve: a hamisítást elősegíti, hogy igen kevés magyar festőről jelent meg átfogó életmű-katalógus, valamint hogy megszűnt a műtárgybírálat rendszere.
Einspach Gábor igazságügyi műtárgyszakértő egy Rippl-Rónainak tulajdonított képről tartott előadást, bemutatva azokat a módszereket, amelyekkel felismerhető egy hamisítvány. Elmondása szerint sokszor a korábbi eredetiségi bizonyítványok, kiállítási szereplések sem teszik teljesen bizonyossá, hogy eredeti műről van szó, a stílusjegyek, a képfelület, a festésmód vizsgálata, valamint olyan technikai eszközök használata, mint a röntgen azonban a szakember számára már elárulják, hogy hamisítvány-e a kérdéses alkotás.
Molnos Péter művészettörténész eredeti és hamis Aba-Novák-festményeket bemutatva felidézte, hogy Aba-Novák Vilmos munkáit már a festő életében, a harmincas években elkezdték hamisítani, és most is rengeteg hamis kép bukkan fel tőle a műtárgypiacon. A műtárgyhamisítás egyrészt megkárosítja a jóhiszemű vevőket, de ami még rosszabb: a hamisított művészek életművét is lejáratja – hangsúlyozta a szakértő.
Ady, Csinszka és egy hullámos szélű váza, avagy hamis Márffy Ödön festmény leleplezése; 100 millió forint vagy méregdrága csalódás, avagy a kukoricás „Rippl-Rónai” hazatér a világ leghíresebb aukciósházából; Egy nagy magyar festő hamisítja önmagát, avagy mi volt a titka Iványi Grünwald Bélának és bedolgozóinak; Egymás mellett, avagy eredeti és hamis Aba-Novák festmények a szakértő előtt.
A 300 oldalon több száz képet tartalmazó tanulmánykötet szerkesztői Bendzsel Miklós, Kármán Gabriella és Emőd Péter műkereskedelmi szakíró, művészeti vezetője Rieder Gábor voltak.
