James Cameron és Arnold Schwarzenegger karrierjének legfontosabb állomása volt, és egyúttal egy legendássá vált karakter megszületését is jelentette: az 1984-es Terminátor – A halálosztó.
A ’80-as években virágkorukat élték az apokalipszis-mozik: ahogy a korszak alkotásaira nagyban rányomta a bélyegét a hidegháborús paranoia és a rettegés egy atomcsapástól, úgy lettek egyre népszerűbbek pesszimista jövőképet és negatív utópiát ábrázoló filmek. Cameron azonban az addigiaktól eltérően közelítette meg a dolgot: nála a néző a sötét hangulatú visszaemlékezések miatt szinte a gyomrában érzi a baljós jövő fenyegetettséget. Az „orwelli évben” készült Terminátor, az addig csak egy félresikerült B-filmet felmutató James Cameron második filmje az egyre jobban automatizált, modern világunk vesztét jósolja, ahol az ember által létrehozott mesterséges intelligencia dönti nyomorba a civilizációt.
A film ismert sztorija szerint egy ijesztően közeli jövőben a gépek a Skynet szuperszámítógép vezetésével már közel járnak az emberiség elpusztításához, ám az ellenállás bátor vezetője, John Connor megfordítja a háború menetét. A gépek ezért visszaküldenek a múltba egy kivégző-kiborgot, azaz Terminátort, hogy megölje Connor majdani anyját, ezzel megváltoztatva a történelem menetét. Ám az ellenállók is visszaküldik saját, mindenre elszánt harcosukat, Kyle Reese őrmestert, hogy bármi áron védje meg az anyát, Sarah Connort. A Terminátor és ellenfele meztelenül és fegyvertelenül érkezik meg 1984-be, ahol megkezdődik a versenyfutás az idővel és a kegyetlen harc egymással, a nő életéért és az emberiség jövőjéért…
Az akkoriban még kevés szerepet maga mögött tudó korábbi testépítő világbajnok, Arnold Schwarzenegger tökéletes választásnak bizonyult a rezzenéstelen arcú T-800 gyilkológép megszemélyesítésére, robusztus termete és mimikátlan színészi játéka sikeresen megteremtette a címszereplő kivégzőrobot hátborzongató gépiességének illúzióját. Személyével Cameronnak egy olyan kultikussá vált karaktert sikerült életre hívnia, amely mindkettőjüknek meghozta a világhírt és egy azóta is szárnyaló franchise-t teremtett (más kérdés, hogy a Terminátor széria egyik része sem tudta elérni az első, vagy a napokban a 25. éves jubileumát ünneplő második rész kultikus státuszát.).
Filmbéli ellenfelét, a Sarah Connort akár az élete árán is megvédő Reese őrmestert a karizmatikus Michael Biehn játssza hitelesen. Figyelemre méltó, hogy a forgatókönyv az akciók mellett nagy hangsúlyt fektet a karakterek fejlődésére is, erre a legjobb példa a Linda Hamilton által alakított Sarah Connor, aki a film elején egy átlagos, naiv fiatal nő, a történtek hatására azonban a törékeny lányból erős jellemű nő lesz, és innen már csak egy lépés választja el attól a kemény, férfiakat megszégyenítő anyatigristől, aki majd a folytatásban lesz.
A Terminátor amellett, hogy egy sokkoló, néhol horrorisztikus figyelmeztetést ad arról, milyen lehetséges jövő felé haladhatunk, a minden érzelemtől mentes könyörtelen kivégző-kiborg és az emberiség jövőjéért küzdő, mindenre elszánt katona végletekig kiélezett harcával egy páratlanul izgalmas és nyomasztó atmoszférát teremt, amiben egyetlen perc üresjárat sincs. Mindezt tetézi az időutazás-paradoxon elgondolkodtató ábrázolása és a sejtelmes befejezés, meg persze a Terminátor kinézetéhez alkalmazott, a maga korában úttörő technikai megoldások és speciális effektek garmadája. Manapság persze egy-két jeleneten látszik az idő vasfoga, de ez semmit nem von le Adam Greenberg operatőr és Stan Winston efffektmester munkájából. A film atmoszférája a mai napig a székhez szegezi a nézőt – különösen egy óriási vászon és mozihangszórók előtt.
A Terminátor digitális restaurációját 4K technológiával végezték (a HD felbontás 8-szorosa), ennek során képkockánként beszkennelték a film eredeti negatívját és kijavították a képi hibákat, majd James Cameron személyes felügyelete mellett elvégezték a színkorrekciót a Technicolor hollywoodi központjában. A 40 terabájtnyi képadat feldolgozása több mint 800 órát vett igénybe. A digitálisan felújított kép mellett a hangot is újrakeverték, a hátborzongató hangeffektek és Brad Fiedel fülbemászó, méltóságteljes gépzenéje az 5.1 térhatású mozis hangrendszereken egész más dimenzióba helyezi a élményt, mint ahogy a fiatalabb generációk eddig találkozhattak vele.
Magyarországon először 1986-ban mutatták be moziban a filmet, először feliratosan, majd a 90-es évek legelején elkészült az azóta klasszikussá vált magyar szinkron Gáti Oszkár, Haás Vander Péter és Fehér Anna közreműködésével. 2004-ben egy újabb szinkron is készült a filmhez, de a három főszereplő hangja nem változott.
Július 7-től, több mint három évtized után visszatér a mozikba a klasszikus, 1984-es Terminátor. James Cameron kultikus sci-fi-akciófilmjét Budapesten a Corvin moziban és országszerte számos további helyszínen, a megyeszékhelyek többségén vetítik a Pannon Entertainment forgalmazásában.
