Február 21-én lenne hetvenöt éves Alan Rickman Golden Globe-, BAFTA- és Emmy-díjas brit színész, aki a legkülönfélébb műfajokban nyújtott maradandót a filmvásznon és a színpadon.
„Életem minden szakában teljes kettősség jellemzett. Időnként hajlamos vagyok a tétovázásra. Ki ez a személy? Az a »te«, aki még a szennyest sem képes összeszedni – és az a »te«, akit jól ismersz – figyeli a másik személyiséget az előadásokon, és ezt mondja: »Ki ez az ember ennyi ötlettel és eredetiséggel?« Az egy nagyon-nagyon ösztönös és nagyon-nagyon gyakorlatias személy. Azt hiszem, minden a napszaktól függ.”
Bár talán a legtöbben Severus Piton professzorként ismerik a Harry Potter-filmsorozatból, Alan Rickman brit színész színpadi színészként kezdte.
Alan Sidney Patrick Rickman Londonban született, s már gyerekkorában érdekelte a színészet, gyakran lépett fel iskolai előadásokon. 1960-ban A Robinson család volt az első mozifilm, amit látott, színészként az 1975-ös Nashville című, Robert Altman rendezte zenés film volt rá a legnagyobb hatással. Érettségi után grafikusnak készült, s ekkoriban ismerte meg későbbi feleségét, akivel több évtizedes együttélés után 2012-ben házasodtak össze. A Royal College of Art hallgatójként barátaival Graphiti néven céget alapított, végül mégis a színészet mellett döntött. Huszonhat évesen elnyerte a Royal Academy of Dramatic Art ösztöndíját (később maga is az intézmény alelnökeként tevékenykedett), ezzel megkezdődött színészi karrierje. A Royal Shakespeare Company tagjaként klasszikus és modern színházi produkciókban egyaránt színpadra lépett.
Az amerikai közönség előtt 1986-ban a Veszedelmes viszonyok című darabban mutatkozott be a Broadwayn, a csábító Valmont grófjának megformálásáért egy évvel később a színházi Oscar-díjként emlegetett Tony-díjra jelölték. A filmváltozatra azonban nemet mondott (helyébe John Malkovich lépett.
Más filmre azonban igent mondott, ami nem volt rossz lépés Rickmantől, aki tucatnyi díjat kapott karrierje során, inkább a Drágán add az életed! (1988) című akciófilmet választotta és eljátszotta a rosszfiú Hans Gruber szerepét Bruce Willis mellett. Rickman kiválóan teljesített, rést találva a gazemberek játékában. Az Amerikai Filmművészeti Intézet a 46. helyre rangsorolta a legfontosabb gazemberek listáján.
A hidegvérű terrorista megalapozta filmes hírnevét, ezt követően előszeretettel bíztak rá gazember és cselszövő szerepeket, 1992-ben a Robin Hood, a tolvajok fejedelme című kalandfilmben a gonosz nottinghami bíróként a legjobb mellékszereplő kategóriában elnyerte a brit filmakadémia (BAFTA) díját.
Rickman nem hagyta, hogy beskatulyázzák, alakított csellón játszó romantikus szellemet Anthony Minghella Szívből, igazán című filmjében (a szerep kedvéért még csellóórákat is vett), nemes embert az Értelem és érzelem című romantikus filmben, amelyben először játszott együtt Emma Thompsonnal.
Emlékezetes alakítást nyújtott az ír függetlenségi háború hőséről készült Michael Collins című életrajzi drámában, a parádés szereposztású Igazából szerelem című romantikus komédiában Emma Thompson hűtlen férjeként tűnt fel, a Bob Roberts című politikai szatírában kampánymenedzsert alakított. A Raszputyin (1996) című televíziós történelmi dráma főszerepéért Emmy- és Golden Globe-díj lett a jutalma.
1997-ben a Téli vendég című alkotással rendezőként is bemutatkozott, a kamera mögül Emma Thompsont és a színésznő édesanyját, Phyllida Law-t instruálta, művét több filmfesztiválon is kitüntették. Ezt követte talán legismertebb szerepe, a népszerű Harry Potter-sorozat Piton professzora, játszott a Tim Burton által rendezett Sweeny Todd, a Fleet Street démoni borbélya című zenés horrorban, a Borban az igazság című amerikai vígjátékban, a Dől a moné című krimikomédiában, s jellegzetes hangját kölcsönözte az Alice csodaországban (2010) című mesefilmnek.
„A legtöbb forgatókönyv olyan, mint a gyorséttermi kaja, csak azt a célt szolgálják, hogy a mozik tele legyenek. Olyan filmek szerepeire kértek fel az Államokban, amelyeknél el sem tudtam képzelni, miért fáradozik egyáltalán valaki az elkészítésükkel, mármint a fizetési csekken kívül. Elolvasod a forgatókönyvet és felteszed magadban a kérdést: „Miért?” A csökkenő hozadék törvénye, mert ha nem hiszek benne, akkor nem is lehetek jó a szerepre. Azon kapod magad, hogy egy vegyi komponens része vagy, amit befecskendeznek valahová.” (Maureen Paton: Alan Rickman)
2015-ben rendezőként és forgatókönyvíróként jegyezte a XIV. Lajos udvarában játszódó kosztümös vígjátékot, A virág románcát (A Little Chaos), melynek Kate Winslet volt a főszereplője, magára pedig a francia király szerepét osztotta. A Magyarországon, a fertődi Esterházy-kastély forgatott történetben a király utasítására megkezdődik Versailles parkjának kialakítása. Le Notre (Matthias Schoenaerts) mester a megözvegyült Sabine De Barrát (Kate Winslet) választja ki a feladatra. A hölgy szembe megy a hagyományokkal, nem csak a kertépítésben, de az udvari etikettben is, friss színt hozva az udvartartásba és Le Notre mester életébe egyaránt. Persze akadnak, akiknek nem tetszik a változás.
Utolsó színészi alakítását a modern, drónos hadviselés morális dilemmáit tárgyaló Az élet ára című háborús drámában nyújtotta, a 2016-ban bemutatott Alice Tükörországban című fantasztikus filmnek hangját kölcsönözte.
Alan Rickman egyik utolsó filmje „kedves módja a búcsúzásnak” – mondta Dame Helen Mirren Az élet ára bemutatója után. – „Amit szeretek ebben a filmben, az Alan. Zseniális karakterszínész volt – láthatjuk a Harry Potter- és a Die Hard-filmekben, ezekben pedig rendkívüli karaktereket játszott. Az élet árában Alan olyan szerepet játszott, amilyen valójában volt: vicces, humánus, intelligens, nagyon emberi. Szóval nagyon jó látni őt.”
Az egyik legsokoldalúbb brit színész, aki egymástól távol eső műfajokban próbálta ki magát és mindegyikben maradandót alkotott, a színházzal sem szakított. Több alakítását is zajos sikerrel fogadta a kritika, 2002-ben Noel Coward Magánélet című, harmincas évekből származó darabjában nyújtott alakításáért a Tony-díj mellett a hazájában legrangosabb színházi elismerésnek számító Laurence Olivier-díjra jelölték.
Alan Rickman 2016. január 14-én halt meg rákbetegség következtében. Már nem szerepelhetett a nagysikerű Igazából szerelem egy évvel későbbi folytatásában, a negyedórás rövidfilmmel az alkotók egy karitatív szervezetet támogattak.
Érdekesség, hogy a Négy esküvő és egy temetés című nagysikerű filmben eredetileg neki szánták a végül Hugh Grant által alakított szerepet, a Pierce Brosnan főszereplésével forgatott Aranyszem című filmben viszont ő utasította vissza James Bond ellenségének szerepét, akit Sean Bean formált meg.
„Rickmannek igencsak szokatlan humora van. Azon kevés színészek közé tartozik, akik kacagtatóvá tudják tenni azt a jelenetet is, ahogy a nottinghami városbíró megpróbálja megerőszakolni Mariant anélkül, hogy közönségessé vált volna.
– Ezt csak humorral lehetett megoldani – magyarázta Alan. – Meg kellett hozzá találni a hangot, hogy ez is az igazán vicces jelenetek közé tartozhasson. Őszintén szólva csak egy nehézség volt az egészben: hogyan kászálódjak ki a jelmezemből!” (Maureen Paton: Alan Rickman)
Elnyerte a Golden Globe-, az Emmy- és a BAFTA-díjat, az Oscar-díjra azonban egyetlen alkalommal sem jelölték. Egyik legutolsó elismeréseként 2015-ben a világ filmművészetéhez való kiemelkedő hozzájárulásáért Kristián-díjat kapott a prágai Febiofesten. Tavaly év végén jelentették be, hogy könyv formában jelentetik meg naplóit, amelyeket a népszerű színész több mint 25 évig vezetett. Ezekben nemcsak a magánéletével és színészi munkáival kapcsolatos gondolatait vetette papírra, hanem barátságokról és politikáról, színházlátogatói tapasztalatairól és kulisszák mögötti forgatási történetekről is beszámolt.
