„Ijesztő, mennyire ki kell használniuk a felszínes, gondtalan és könnyelmű 20-as éveiket.” Alan Rickman az egyik legsokoldalúbb brit színész volt, aki naplójában a kulisszák mögé és magánéletébe is bepillantást enged.
A Harry Potter-filmekből, az Értelem és érzelem moziváltozatából és az Igazából szerelemből jól ismert Alan Rickman világszerte elismert színészként, fáradhatatlan politikai aktivistaként és az utazás szerelmeseként lép elénk a huszonöt éven át saját és mások szórakoztatására vezetett naplója lapjairól, amely bepillantást enged a kulisszák mögé és Rickman magánéletébe is.
Alan Rickman máig az egyik legkedveltebb színész a világon, számos műfajban. Népszerűsége első filmes szerepe, a Drágán add az életed aljas Hans Grubere óta töretlen, tart Perselus Piton bonyolult alakjának megformálásán át és még tovább. Méltóságteljes alakja, sztentori hangja és a valamennyi szerepében megmutatkozó szellemessége belopja magát a nézők szinte minden korosztályának a szívébe.
Tehetsége azonban nem csupán a színészetben mutatkozott meg. A film- és színházrajongók, valamint a memoárok szerelmesei nagy élvezetet lelhetnek abban az „anekdotikus, leleplező, szellemes, bennfentes és kifejezetten kendőzetlen” írásmódban, amellyel Rickman a hétköznapi és a különleges dolgokat elénk tárja. Megosztja bölcs gondolatait színházi előadásokról, filmekről, a színjátszás művészetéről, politikáról, barátságokról, szakmai vállalkozásairól és általában az életről.
Az Őrülten, mélyen egy nagy nyilvánosságnak szánt napló, amelyet úgy olvashatunk, mintha Rickman egy közeli barátjával csevegne a jelenlétünkben.
A könyvbe beleolvashatsz a címre kattintva.
Alan Rickman: Őrülten, mélyen
(részlet)
Az Alan halála utáni napokat leginkább az jellemezte, mennyi színész, költő, zenész, színműíró és rendező akarta kifejezni háláját mindazért a segítségért, amit nyújtott nekik.
Nemigen ismerek mást ebben a szakmában, aki több feltörekvő művészt pártfogolt, vagy több nagyszerű művészt beazonosított és felismert, mielőtt kiválóságuk nyilvánvalóvá vált volna. Az utóbbi időben bizony elég sokan elárulták, hogy nem volt elég bátorságuk személyesen köszönetet mondani ezért. Nehezen közelítették meg Alant. Az én drága – hála istennek, tényleg ellentmondásos – barátomra jellemző ellentmondások közül talán ez volt a legérdekesebb: egyszerre volt rendkívül gondoskodó, és rendíthetetlenül távolságtartó. És természetesen egyáltalán nem tartotta távol magát a dolgoktól.
Mindig ijesztően jelen volt. A kifürkészhetetlenség részben védőpajzs volt számára. Ha bárki odafordult hozzá, és kifejezte háláját vagy akár csak feltett egy egyszerű kérdést, olyan kedves fogadtatásban részesült, amelyről azok, akik nem ismerték, nem is álmodtak volna. És persze nem volt rendíthetetlen nyugalma sem. Én például egészen elképesztő módon ki tudtam hozni a sodrából. Olyankor nem kímélt, és ez igen jót tett nekem.
Nagylelkű volt és provokatív. Veszélyes és vicces. Szexi és androgün.
Férfias és különös. Lobbanékony és erőtlen. Finnyás és lezser.
Folytathatnám a sort. Biztos vagyok benne, hogy mindenki hozzá tudna még tenni valamit.
Volt benne valami végtelen bölcsesség. Ha magabiztosabb lett volna, és szóba jöhetett volna számára a korrumpálhatóság, feltehetően saját vallást alapít. Úgy gondolom, csalhatatlan ízlése volt, legyen szó kolbászról vagy lakberendezésről.
Alan Rickman: Őrülten, mélyen. Alan Rickman naplói Emma Thompson előszavával, (The Estate of Alan Rickman), fordító: Németh Dorottya, Kossuth Kiadó, 2022
