Az ismeretterjesztés „nyelvezete” nem könnyű, kiváltképp, ha magyar nyelvről kell angolra fordítani az olvasmányos, szakmailag is jól megírt tanulmányokat, melyek a magyar művészetet taglalják. A Magyar művészet című album A Thousand Years of Art in Hungary címmel jelent meg a Corvina Kiadó gondozásában.
A 2009-ben megjelent új, egykötetes, gazdagon illusztrált összefoglaló munka angol nyelvű kiadása. Angolra fordította John Bátki.
A Thousand Years of Art in Hungary
(Magyar művészet)
Egy művészeti album minden esetben azt a célt szolgálja, hogy ismereteket nyújtson, konkrét műveket elemezve bemutassa az adott kort, illetve az is mérvadó, hogy az olvasó szépérzékét tágítsa, amit a szövegnél olykor több helyet elfoglaló képanyaggal támasztanak alá a szerkesztők.
A IX. század vége óta, amikor a magyarok letelepedtek a Kárpát-medencében, nem egyszer megváltozott az ország államformája, fővárosa, lakóinak összetétele, sőt maga az elhelyezkedése és a mérete is. A mindenkori Magyarország művészetét azonban jobbára ugyanazokkal a stílustörténeti fogalmakkal írhatjuk le, mint amelyeket a nyugat-európai művészet történetéből jól ismerünk.
Az újdonságok többnyire uralkodói, egyházi kezdeményezésre jelentek meg az országban, minden korszakban találunk azonban valamilyen egyedi jelenséget, mint például a középkori falképek Szent László-legenda-ábrázolásai, az egész reneszánszon végigvonuló Mátyás-szimbolika, vagy a barokk vidéki rezidenciák egyik változata, a Grassalkovich Antal gödöllői kastélyáról elnevezett Grassalkovich-típus.
A XIX. században itthon is megerősödött a nemzeti kultúra iránti igény, s hamarosan soha nem látott művészeti fellendülés következett, a XX. század első felében pedig már a világ élvonalába tartozó alkotások születtek, főként a fotó-, a plakát-, illetve az iparművészet területén. 1948-tól speciális helyzetet eredményezett, hogy a művészek nagy része a tiltott vagy a tűrt kategóriába szorult, és munkáit csupán félhivatalos kiállítóhelyeken mutathatta be, egészen a rendszerváltás bekövetkeztéig.
A könyv kicsit ki is tekint, a jövőbe néz, s az utolsó fejezeteivel – az Ecóra utaló A nyitott mű s a „Rendszerváltás” a művészetben? – arra is felhívja a figyelmet, hogy a művészethez való viszonyunkat állandóan újra kell gondolnunk, a nyitott műhöz nyitott befogadó szükségeltetik.
A Magyar művészet könyv „mássága” abban rejlik, hogy a bőséges képanyaggal jóval közelebb hozza az olvasót az adott témához, illetve ha valakiben kérdések merülnének fel bizonyos művészeti relikviák, tárgyak, jelenségek esetében, arra „melléklet” formában megtaláljuk a válaszokat.
A kötet öt neves művészettörténész szerzője – Bellák Gábor és Mikó Árpád (Magyar Nemzeti Galéria), Jernyei Kiss János (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), Keserü Katalin (ELTE), valamint Szakács Béla Zsolt (PPKE és CEU) – nehéz feladatra vállalkozott. Több mint tizenegy évszázad művészetének történetét adják közre egyetlen kötetben, a festészet és a szobrászat mellett az építészet, a fotográfia, az iparművészet, illetve a XX. században a helyébe lépő design meghatározó áramlatait is figyelemmel kísérve.
