Rengeteg történet versben és prózában – játékosság, szabadság, fantázia, változatos történelmi idők és kultikus helyszínek – ilyen az év legjobban várt irodalmi listája.
Tíz szerző, tíz mű versenyben: kié lesz idén az Aegon Művészeti Díj, a vele járó 3 millió forint és estek, fellépések sora?
Költő legelső regényével, író tizenöt évnyi novellával, vagy egy hatszáz oldalas verseskötet szerzője lesz a díjazott? Összeállt a döntősök listája. Prózai művekben erős a mezőny: öt regény és két novelláskötet is szerepel a díjesélyesek között, mellettük három verseskötet versenyez. Három kiadó is büszke most szerzőire, a Pesti Kalligram, a Jelenkor és a Magvető. A díjazott 3 millió forintos elismerést kap, művének sikerét további több millió forint értékű média-megjelenéssel támogatja a díjalapító Aegon Biztosító.
Több mint nyolcvan kötetet jelöltek a könyvkiadók a 2019-es díjra – a shortlist a hétfős zsűri szavazatai alapján áll össze. A zsűri minden évben megújul, tagjai irodalomtörténészek, kritikusok, tanárok. Miközben a kiadói jelölésekből válogatnak, nem tudnak egymásról, és ez egészen addig így van, amíg elkészül a tízes lista, a shortlist. Jelöltjeikre titkosított online felületen szavaznak, a nyertesről viszont már élő vitában, konszenzusos szavazással döntenek. Névsorukat a díjazottat bejelentő sajtótájékoztatón ismerheti meg a közönség.
A 2019-es Aegon Művészeti Díjra esélyes tíz könyv abc sorrendben
Dragomán György: Rendszerújra, Magvető Kiadó
Garaczi László: Hasítás, Magvető Kiadó
Kemény István: Nílus, Magvető Kiadó
Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem, Magvető Kiadó
Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy, Magvető Kiadó
Márton László: Két obeliszk, Pesti Kalligram
Simon Márton: Rókák esküvője, Jelenkor Kiadó
Szvoren Edina: Verseim, Magvető Kiadó
Takács Zsuzsa: A Vak Remény, Magvető Kiadó
Tolnai Ottó: Szeméremékszerek (A két steril pohár), Jelenkor Kiadó
A tíz könyvről:
10 kötet, 2831 oldal, 4232 gramm olvasnivaló – ez az idei Aegon shortlist.
„Reménykedünk-e még? – kérdezik, s eszünkbe
jut a koldus a Petőfi Sándor utca sarkán, a fiatal
nő, aki Auschwitzba jött velünk, a Duna-deltába
vagy Vorkutára.”
Nem véletlenül idézzük Takács Zsuzsa Ha van lelkünk ugyan című versét. Magyar nyelvű költemény ritkán fut be akkora netes karriert, mint ez. Közel nyolcvanezren olvasták el pár hónap alatt, több ezer lájkot kapott és természetesen bekerült a Vak Remény című könyvbe is. A szerző teljes költői életműve ez a gyűjtemény, élén a legújabb, kötetben most először közölt Vak Remény-versekkel, a könyv lezárásaként pedig a régi és új India-költeményekkel.
Még két verseskötet került a shortlistre: az egyik Kemény Istvántól a Nílus.
„Nekem a Nílusból a legfontosabb vers a Hipnoterápia… Egy autóban jutott eszembe a vers két éve áprilisban, amikor a valószínűtlenül sárga repceföldeket néztem az út mellett. A törekvés az volt, hogy a verssorok ritmusa hipnotizálja az olvasót. Úgy, mint engem a repce” – mondja Kemény egy interjúban. (061 blog)
A másik Simon Mártontól a Rókák esküvője, amit így ajánl kiadója:
„Belebotlunk egy papírpohárba, és mire felnézünk, a versmondatba már besétált egy őz. Vagy egy róka, amelyben a legtöbb hagyományos kultúra szerint soha nem lehet megbízni. Simon Márton versei azonban egy olyan világról szólnak, ahol lehet, hogy már csak a rókákban bízhatunk.”
De miért éppen rókák?
„A rókák esküvője egyébként egy népszerű motívum a japán folklórban. Két jelentése is van. Az egyszerűbb, ami magyarul úgy hangzik, hogy “veri az ördög a feleségét”, vagyis esik, bár süt a nap. Nekem a másik jelentése tetszett igazán: a mocsári, vízparti lidércfényeket nevezték a rókák esküvőjének. Ez valami olyasmit jelöl, ami mindig messze van, épp csak megpillantod, misztikus, elérhetetlen, titok.” (részlet Valuska László Simon Márton-interjújából, Könyvesblog)
Bár Verseim a címe, Szvoren Edina új kötete novellák gyűjteménye.
„Az a pszichológiai érzék és kíméletlenség, az a mindent átható tekintet, amely Szvoren Edinát jellemzi, egyszerre hatol be az ember és az emberi kapcsolatok legmélyére, és egyszerre képes bármit érzékeltetni a maga banalitásában is” – írja Kiss Tibor Noé a Verseimről.
Novelláskötettel került a döntősök közé Dragomán György is, a címe: Rendszerújra. Ez a második novelláskötete, az első az Oroszlánkórus, ez szintén shortlistes volt, 2016-ban. „Új könyvében megint a szabadság a tét, a rendszerek jönnek és mennek, épülnek és pusztulnak, de a legfőbb kérdés mindig az, hogy mit tehet bennük, alattuk vagy éppen felettük az ember. Újra meg újra meg újra” – ajánlja kiadója. A pár oldalnyi történetek jellegzetes kelet-európai figurákat állítanak elénk, akik elhagyott harcászati épületeket szellemidézésre, elsüllyesztett falvakat turistalátványosságul kínálnak szerény ellenjuttatás fejében. Amíg élnek, túlélnek.
És jöjjenek a regények, az idei döntős művek fele. Van köztük regényciklus első darabja: Tolnai Ottó Szeméremékszerek /A két steril pohár/ című könyve egy nagyszabású pályaösszegző vállalkozást harangoz be. Főhőse a szerb-magyar határon lófrálva megidézi ennek a térségnek a kulturális kevercsét, azt a szellemi hálózatot, amely Tolnai műveinek indulása óta meghatározó anyaga.
Garaczi László Hasítás című könyve a már kultikussá vált önéletrajzi vállalkozás, a lemur-vallomások ötödik része. Kamaszkorába, illetve a fiatal és már nem olyan fiatal felnőttkorába hív meg minket az elbeszélő ebben a kötetben, mely a korábbiakhoz hasonlóan végtelenül mulatságos és szívszorítóan érzékeny epizódokból, töredékekből áll össze.
Márton László Két obeliszk című regénye alapos kutatásra támaszkodó, kultúrtörténeti csemegéktől hemzsegő történelmi regény. Főhőse a Karl Krausról mintázott Karl K. bécsi újságíró, kikeresztelkedett zsidó, aki egy arisztokrata nővel folytat évtizedeken átnyúló szerelmi viszonyt. Az erotikus játékosság, a szenvedély és az elhidegülésen is túlnyúló szeretet története a közép-európai történelemtől lüktet, az olvasó úgy érezheti, a száz éve kezdődő sztori mintegy az eredetét, a magyarázatát adja annak a jelennek, amiben élnünk adatik.
Egy mai fiatalember hétköznapi vívódásait, egy nyolcvanas évekbeli tüdőgondozóban ápolt vastüdőre szoruló betegek sorsát és egy 1956-os lincselés történetét szövi össze Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regénye. Deczki Sarolta szerint: „A történet a több idősíkon és helyszínen játszódó eseményekből áll össze, és érdemes hangsúlyozni, hogy valóban összeáll … minden precízen, pontosan illeszkedik a rendszerbe, mintha egy klasszikus, analitikus detektívtörténetet olvasnánk. S voltaképpen valami hasonlóról van szó itt is: nyomozásról a múlt után, egy régi történet nyomán, melyben gyilkosságot is elkövettek.” (Műút)
Mán-Várhegyi Réka Mágneshegy című könyvében három nő és egy férfi szemén keresztül nyerünk bepillantást az ezredforduló egyetemi-tudományos világába, s az ő kivételes lélektani érzékenységgel megrajzolt történetükön keresztül új fénytörésben láthatjuk a rendszerváltás sok szempontból elherdált örökségét.
