A magyar konstruktív szemléletű festészet mestere, Barcsay Jenő nevét, mint a nagy sikerű tizenkilencedik kiadását is megélő Művészeti anatómia című kötet szerzőjét ismerik szerte a világban.
Barcsay Jenő (1900–1988) neve összeforrt a finom vonalak, a részletekig menő pontos ívek és arányok festményekével és grafikáival.
Az 1989-ben elhunyt kitűnő szentendrei mester Művészeti anatómia című műve először több, mint ötven éve, 1953-ban látott napvilágot a Művelt Nép Könyvkiadó kiadásában, s a legutóbbi kiadás 2012 januárjában, a Corvina Könyvkiadónál jelent meg. Barcsay, az akkor gyakorló művész-tanár eredetileg főiskolai pályája segítésére állította össze az oktatásra és informálódásra is tökéletes albumot.
Barcsay művész pályája lényegében átöleli a XX. századot, életműve éppúgy magában foglalja az emberi alak és a táj drámai veretű, látványelvű megfogalmazását, mint a tiszta arányérzékű geometriával, színsíkokra bontott tér- és formakapcsolatok megjelenítését.
1945-től a Képzőművészeti Főiskolán az anatómia és a szemléleti látszattan tanára lett. 1957-ben a Nemzeti Szalonban állította ki műveit, 1964-ben részt vett a velencei Biennálén. 1949-ben hatalmas mozaikterve vezette be új stílusát. A tárgyak, a tér és az emberi test szerkezeti problémáinak kutatásával foglalkozott. Kisméretű és monumentális hatású táblaképeket festett, mozaikfaliképeket készített; nevét dicséri a pesti Hevesi Sándor téri Nemzeti Színház és a Miskolci Egyetem díszítése. Festészete mellett grafikai munkássága is jelentős volt. Legfőbb műveit Szentendrén, önálló gyűjteményben őrzik, számos képe a Magyar Nemzeti Galériában található.
Hatása a kortársakra és a következő nemzedékekre szinte felmérhetetlen. Nagy sikerű rajzkönyvei, a Művészeti anatómia (1953), az Ember és drapéria (1958), a Forma és tér (1966) külföldön is elismerést arattak, s a mai napig számos egyetemen számítanak kötelező tananyagnak. 1977-ben jelent meg önéletrajzi írása, a Munkám, sorsom, emlékeim.
Művészi teljesítményét 1954-ben és 1985-ben Kossuth-díjjal ismerték el, 1964-ben érdemes, 1969-ben kiváló művész lett, 1938-ban Zichy Mihály grafikai díjat, 1955-ben Tornyai érmet, 1967-ben Pro Arte-díjat, 1983-ban SZOT-díjat kapott.
A Művészeti anatómia címet viselő anatómiai atlasz tudományos alaposságú szakkönyv, képtáblái pedig önálló művészi értékű rajzok. Azóta idehaza és külföldön egyaránt nélkülözhetetlen kézikönyve lett a művészeti oktatásnak, hasznos segítője a képzőművészeti alkotómunkának, de élvezettel forgatják lapjait a szép rajzok kedvelői is. Az anatómiai atlasz tudományos alaposságú szakkönyv, képtáblái pedig önálló művészi értékű rajzok.
A művész néhány hónap alatt különböző méretekben kétszer is megrajzolta a könyvet a kiadáshoz, a nyomdászati munkákat személyesen felügyelte. A könyv azonnal kelendő lett, „Az év legszebb könyve” kitüntetést is elnyerte, Barcsay Jenőt pedig Kossuth-díjjal jutalmazták érte.
A ma már klasszikusnak számító Barcsay kötetét összesen tizenkét nyelven jelent meg az évek során, és még ma, negyven év után is újabb és újabb kiadásai jelennek meg idegen nyelven és magyarul is.
