„Az év felfedezettjei is a fiatalok, például a pályakezdő költők, akiket beválogathattam a Szép versekbe. Illetve azok a magvetős szerzők, akiket nem szerkesztőként, hanem mezei olvasóként élvezhettem.” Könyves sikerek és csalódások 2014-ben – Szegő Jánostól, a Magvető Kiadó szerkesztőjétől.
A Cultura Magazin 2014-ben is megkérte az irodalmi életben dolgozókat, arról írókat, kiadókat, hogy összegezzék az évet. Míg 2013-ban arra voltunk kíváncsiak, milyen személyes szakmai sikereket / kudarcokat könyvelhetnek el 2013-ra, és milyen szóval jellemeznék 2013-at? 2014-ben a vágyakra és a megvalósult sikerekre, illetve az év felfedezettjére, és a csalódására voltunk kíváncsiak.
Noha már a 2015 első félévében megjelenő könyveket várjuk, nem árt átnézni, mi mindent olvastunk el, és mi minden hiányzik még a könyvespolcunkról a tavalyi megjelenések közül. Szegő János, a Magvető szerkesztője a fiatal szerzőkre koncentrált.
Mit vártál 2014-től és mi valósult meg belőle? / Számodra ki az év felfedezettje, és a csalódása?
„Mostantól mindig távolról lesz közel”
A decemberi esztendősummázatok és jövőidő-jóslatok rádöbbentenek hogy a Magvető Kiadó szerkesztőjeként mennyire másképp érzékelem az idő múlását, természetét. Ilyenkor már a tavaszi könyveket készítjük elő, nehéz is felidézni az év elejét. Az irodalom Parnasszusa mint Davos? Végül is egy fajta Varázskegy.
Hogy mit vártam? Fogyást felszedett kilóimban és kiadott könyveinkben. Drukkoltam fiatal szerzőimnek (hadd bírjam őket ennyire, hogy szerzőim). A fiatal vasi költőknek, Tóth Kingának (All Machine) és Fehér Renátónak (Garázsmenet); a regényíróként most bemutatkozó táncművész Bodor Johannának (Nem baj, majd megértem) és a kommunikációkutató Havasréti Józsefnek (Űrérzékeny lelkek). Mivel nagyon szeretem azt amikor az irodalom kilép eredeti dimenzióiból és megelevenedik hatványozottan vártam a Könyvfesztivált, de 3 nappal előtte kivették a vakbelem, a Könyvhéten viszont már nem mentem lépre.
Az év felfedezettjei is a fiatalok, például a pályakezdő költők, akiket beválogathattam a Szép versekbe. Illetve azok a magvetős szerzők, akiket nem szerkesztőként, hanem mezei olvasóként élvezhettem: Centauri Jégvágója az előző év végéről és az idei télvége lét-vége, azaz Szilasi elképesztően jól megírt és mélybe mutató A harmadik híd című regénye és az eddig műfordítóként ismert Totth Benedek erős startja, a Holtverseny, ami egy igazán élő, sistergő regény. Csalódás? Másik szót írok: gyász. Borbély Szilárd halála. A távoli baráté és a nagyon közeli költőé. …különös fénytörése és árnyékrajzolata van Borbély Szilárd sorainak. Mostantól mindig távolról lesz közel.
