„Mindig felszabadítóan hat, ha egy színész mer hozzányúlni egy mondathoz.” Bodzsár Márk első játékfilmje, az Isteni műszak abszurd humorral meséli el egy mentőápoló alászállását az éjszakába, ahol beavatást nyer a halottasbizniszbe.
„A halál nem válogat, az ember igen” – áll a mentősök mindennapjaiba betekintést nyújtó készülő magyar film alcímében. A kérdés: a halál vagy a mentős nem válogat… Milán (Ötvös András), a délvidéki magyar srác a horvát seregből dezertálva 1992-ben, a délszláv háború második évében szökik át Jugoszláviából Magyarországra, és mint korábbi orvostanhallgató, a budapesti mentőknél szerez munkát. Két állandó társa Kistamás (Keresztes Tamás), a mentőautó műmacsó sofőrje és Fék doktor (Rába Roland), a háromfős éjszakai csapat ízig-vérig cinikus főnöke.
A lelkes és lelkiismeretes ápolófiút hidegzuhanyként éri, mikor kiderül, hogy társai válogatnak a betegek közt. Miközben életeket mentenek meg, a doktor hagyja meghalni azokat, akiknek szerinte már nincs esélye. Milán számára kiderül, hogy a mentőautó hátuljában zajló illegális eutanáziák egy sötét biznisszel is összefüggnek. A pénzre neki is szüksége van, mert ki akarja szabadítani a szarajevói ostromban rekedt bosnyák menyasszonyát, ezért alkut köt társaival. Paradox módon a békében válik harcedzett veteránná, és úgy éli át az életmentés euforikus pillanatait, hogy közben a halál számtalan arcát is megismeri.
Bodzsár Márk első játékfilmje az Unio Film gyártásában készült a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával, producere Bodzsár István, koprodukciós partnere a Sparks, a film operatőre Reich Dániel. A film főszerepeit Ötvös András, Rába Roland, Keresztes Tamás, Zsótér Sándor és Stork Natasa játsszák. Az Isteni műszak október 24-től látható az országos mozihálózatokban.
Néhány napja azt álmodtam, hogy kitört a III. világháború, és én egy tornateremben vagyok, ahol épp sorozást tartanak. Velem szemben fehér köpenyes, szemüveges orvos, aki egykedvűen nézegeti a papírjaimat, én meg azon szorongok, hogy vegye már észre: parlagfű allergiás vagyok. Hátha az kizáró ok, és nem kell a frontra vonulnom. Nem kellett, felébredtem.
Az Isteni műszak nem háborús, hanem mentős film, és az alapötletként szolgáló, interneten talált hír is három lengyel mentőről szólt, akik egy temetkezési vállalkozóval bizniszeltek. Ez önmagában is erős, egyszerre drámai és groteszk sztorinak tűnt, de én szinte azonnal társítottam hozzá a délszláv háborút is. Olyan film lebegett a szemem előtt, ami egy fordított beavatástörténetet mesél el, sok vérrel és még több humorral. Valaki elmenekül a háborúból, de az igazán szélsőséges, kiélezett helyzetekkel pont a békében találkozik, és mentősként válik kérges lelkű veteránná.
Forgatókönyvíróként vagy inkább rendezőként tekintesz magadra?
Ezt a kettőt nem tudom elválasztani. Én abszolút az írás felől közelítettem meg ezt a kérdést. Nem azért jelentkeztem anno forgatókönyv szakra az egyetemre, mert abban az évben nem indult rendező szak. Egyáltalán nem volt szándékom átlavírozni a forgatókönyvírásról a rendezés területére. Aztán minden évben volt vizsgafilm, rendezési feladat, és már akkor azt éreztem, hogy tulajdonképpen élvezem ezt a szerepkört és jól tudok kommunikálni a színészekkel és a stábtagokkal.
Mennyire ragaszkodsz az általad megírt szövegkönyvhöz?
A színészekkel is az volt a tapasztalatom, hogy akkor alakul ki jó munkalégkör, ha nem valamiféle absztrakt elgondolás mentén vezeti őket az ember, hanem hagyja, hogy ők érezzenek rá arra,mi természetes. Nem kell feltétlenül ahhoz ragaszkodni, amit én leírtam.
Nem is zavart, hogy a munkádat könnyeden átírták egy-egy improvizáció alkalmával?
Szerintem 90 százalékban az valósult meg, amit én elképzeltem, de pont az a 10 százalék adja meg ennek a szabadlevegőjét, ami természetessé teszi. Engem jobban blokkol az, ha egy színészen azt érzem, hogy nem akar, nem tud hozzátenni. Mindig felszabadítóan hat, ha egy színész mer hozzányúlni egy mondathoz.
Egyszerűen ment az Isteni műszak forgatási helyszíneinek kiválasztása?
Őszintén? Egy pokoljárás volt. A legmelegebb időszakban csináltuk Reich Dani operatőrrel a terepszemlét, aztán a forgatás alatt meg már jégkockává fagytunk. Így kellőképpen kiszúrtunk magunkkal, a kettő között pedig nem volt semmilyen pihenő.
Mivel kapcsolódtál ki a forgatás alatt?
A forgatás előtt próbáltam sportolni, futni vagy úszni, hogy kiüssem az agyam. Akkor jólesett ennek a monotóniája. Aztán a forgatás alatt semmi, az egy őrület volt pár hónapon át. Forgatás után a vágás kicsit más, de az is egy téboly volt. Ami nekem szokott segíteni, és már gimnazista korom óta terápiaként tekintek rá, az az olvasás. Olyankor nem képeket néz az ember, hanem megpróbálja elképzelni őket. Ami igazán bejött, hogy elkezdtem intenzíven főzni. Ez szintén egy jó agymosás.
