Egy amerikai kutatásból nemrég kiderült, az írói szakma hatalmas veszélyeket rejteget, mivel az írók és művészek sokkal inkább hajlamosak a depresszióra, mint egyéb hivatások képviselői.
A kreativitás és a pszichiátriai betegségek közötti összefüggés feltárására végzett első empirikus kutatás eredményeit Andreasen adta közre 1987-ben. Ebben a vizsgálatban 30 kreatív írót és (megfelelően kiválasztott) 30 kontroll személyt vizsgáltak, az írók és kontrollcsoport tagjainak jelenlegi és múltbeli pszichiátriai diagnózisait rögzítve.
A vizsgálat eredménye szerint az írók 80%-a, míg a kontrollcsoport tagjainak csupán 30 százaléka szenvedett mániás depresszióban. Az írók 37%, a többiek 14 százaléka esetében volt jelen alkoholizmus vagy droghasználat. Viszont szkizofréniát sem az íróknál, sem a kontroll személyeknél nem észleltek. A következő évben, 1988-ban Akiskal vizsgálata szintjén alátámasztotta a művészi kreativitás és a bipoláris zavar közti szoros kapcsolatot.
Az amerikai health.com összeállította azt a 10 hivatásból álló listát, amely képviselői sokkal inkább hajlamosak a depresszióra. A lista szerint a művészek és írók, de az ápolók, szociális munkások és a tanárok is sokkal gyakrabban szenvednek depresszióban, mint az egyéb hivatásúak. Azt azonban minden a témával foglalkozó pszichiáter leszögezi: a pszichés zavarokkal élő, hangulatzavaros művészek nem a depressziós periódusban alkotnak. A megélt fájdalmakat és érzéseket csak ebből az állapotból kikerülve tudják hitelesen közvetíteni, megalkotni.
A rendszertelen fizetés és az elszigeteltség állhat a művészek depressziós hajlama mögött, állítják a szakértők. Simon Brett író saját egészségügyi állapotát felismerve teljesen egyetért a felsorolt indokokkal, majd ezeket alátámasztva Virginia Woolf, Sylvia Plath, Ernest Hemingway vagy Anne Sexton öngyilkosságát emelte ki.
„Hosszú órákat töltesz egyedül csupán a munkáddal. Az írás kitűnő terápia lehet, azonban ha szereplőket hozol létre, bizonyos mértékű önvizsgálat és önbizalomhiány egy idő után elkerülhetetlen lesz minden író és művész számára.”- mondta Brett.
„A legtöbb író introvertált, nagyon csendes és hatalmas nehézségeket okoz számukra munkájuk közönség előtti bemutatása.”- tette hozzá Simon Brett.
Rengeteg író foglalkozik a témával vagy írja le saját élményeit a könyveiben, Marian Keyes szórakoztató, bestsellers regényeket ír, ennek ellenére saját honlapján közölt részleteket betegségéről. „Érzelmek sokasága: depresszió, nyugtalanság, aggodalom, rettegés, pánik, szörnyű fájdalom, szomorúság, kétségbeesés és szinte leküzdhetetlen haláli iránt vágyakozás, ezek az érzelmek kerítettek hatalmukba nagyon hosszú ideig. 6 hónapon keresztül minden egyes nap megpróbáltam életben maradni.”- írta Keyes az oldalán.
Minden negatív érzés ellenére, mégis a művészet az, ami átsegít a nehéz időszakon, állítják az alkotók. „Nem igaz, hogy a művésznek szenvednie kell, hogy alkosson, éppen ellenkezőleg, ha valaki klinikai depresszióban szenved, nem tud megfelelően koncentrálni”- mondta Keyes.
Egy hangulati zavart ha csak egyféle hangulati állapot jellemez akkor az unipoláris (egypólusú), ha kétféle hangulati állapot is jellemző rá akkor bipoláris (kétpólusú) a betegség.
Depresszió
A depresszió a hangulati élet tartós, negatív irányú megváltozásával járó betegség, amelynek klinikai képét a pszichológiai, kognitív, vegetatív ill. szomatikus tünetek esetenként igen változatos kombinációja alkotja. A depresszió orvosi értelemben vett betegség és nem azonos a nemkívánatos külső környezeti tényezők által okozott rossz egyéni és társadalmi közérzettel. A depresszió diagnózisának felállításához meghatározott számú tünetnek meghatározott ideig kell fennállni
Az unipoláris depresszió súlyosságát illetően megkülönböztetünk major, ill. minor depressziót; ha utóbbi krónikus lefolyást mutat, és legalább két éve fennáll, disztímiás betegségről beszélünk.
A bipoláris betegségre a különböző súlyosságú depressziós és mániás epizódok váltakozása jellemző, hosszabb-rövidebb tünetmentes periódusok közbeiktatódásával. A betegséget a mániás állapotok súlyossága alapján két klinikai megjelenési formába soroljuk: 1. a depressziós és mániás állapotok váltakozásával járó bipoláris I, 2. a depressziós és hipomániás epizódok formájában megnyilvánuló bipoláris II csoportba.
Az igen enyhe (szubklinikus) depressziós és hipomániás állapotok váltakozásával jellemzett ciklotímia a bipoláris betegség mínor krónikus formájának felel meg, kezelést többnyire csak akkor igényel ha szociális károsodást vagy kifejezett egyéni szenvedést okoz, jelentősége abban áll, hogy talaján gyakran alakul ki bipoláris I, de főleg bipoláris II betegség.
A Magyar Pszichiátriai Társaság forrását felhasználva
