Végy egy ismert és mindenekfelett érdeklődésre számon tartott személyt, keress hozzá egy hasonló, de legalábbis jól alakítható és játszó színészt. A dráma elengedhetetlen, a romantika kötelező, a zene pedig ráadás – és máris kész egy jó életrajzi film.
Az életrajzi filmek általában az életműből kiragadott momentumok unalmas, didaktikus bemutatásával telnek. A titok tehát egyszerű. Egy jó színész, aki bárki bőrébe bele tud bújni és meg tudja mutatni a karakter lelkének belső démonait, és el tudja hitetni: minden igaz, minden hűen ábrázolt.
Egy jó életrajzi film viszont nem csak a főszereplő színészen múlik – több feltételnek is eleget tesz: például akár road movie vagy family movie is válhat belőle. De bemutathatja (részletekkel telve vagy csippentve) a főszereplő életének főbb állomásait, a családi, baráti és szerelmi kötelékeket, végigvezethet a karrier kialakulásán és a jelentősebb személyeken, akik befolyásolták azt, miközben megismerjük a felszín alatt húzódó személyiséget is.
Két zenész, két életút – két film
Ray (Jamie Foxx)
Az életrajz film, amiben minden szerepel: udvarlás és házasság, drogfüggőség és nőügyek, slágerek és szakmai konfliktusok, diadalok és kudarcok váltják egymást gyors tempóban, és a film csupán akkor pihen meg egy-egy pillanatra, amikor felcsendül Ray Charles jellegzetes rekedtes hangján egy-egy nagy sláger.
Klisé klisé hátán és a történet maga nem lélegzetelállító, mégis hat: a főcímtől a végéig unhatatlan. Az időnként érzelmektől túlcsorduló, hatásvadász mozit Jamie Foxx egymaga könnyedén elviszi a vállán. Ha valaki nem ismeri Ray Charlest, ha valakit hidegen hagy a műfaj, vagy esetleg nem is kedveli ezt a zenei stílust, akkor is érdemes megnézni. Főleg az ábrázolt emberi mélységek okán. Foxx Oscar-díjas show-ja önmagáért beszél.
A nyughatatlan (Joaquin Phoenix)
A Walk the Line szól kicsit a korról, kicsit a szakmáról, egy tragikus gyermekkorral terhelt életútról – de leginkább két ember (Johnny Cash és második felesége, June Carter) kapcsolatáról, valamint a zene történetéről. Szerencsére Joaquin Phoenix és Reese Witherspoon játéka kissé emeli a hollywoodiasan giccses történetet.
Reese Whiterspoon elvitte az arany szobrot, bájos, de messze nem olyan ütős játékával, és Phoenix is Oscart érdemelt volna az alakításáért. Szerencsétlenségére előző évben Jamie Foxx már elvitte a pálmát a zenés életrajzi drámájáért. A színész azóta sem tudta kiheverni az őt ért sérelmet. Pedig állítólag maga Cash választotta ki a szerepre Phoenixet, ami telitalálatnak bizonyult mind a karakter önbizalomhiányának és sebezhetőségének, mind pedig színpadi karizmájának (ráadásul végig maga énekel) megjelenítésében. A nyughatatlan a Ray 75 millió dolláros bevételeit is meghaladta és már 100 millió dollár fölött jár, ami egy rétegfilmhez képest kitűnő teljesítmény.
