„Minden utazás egyben időutazás is.” Holch Gábor önéletrajzi vallomása távoli városok hétköznapjaiba, ünnepeibe és konfliktusaiba enged bepillantást.
A világjáró táthatja a száját a jövő üvegtornyai között vagy fintoroghat az elmaradottság sikátoraiban, végül azonban az olcsó sci-fik hőseihez hasonlóan saját magával kell szembenéznie: Honnan jövök? Hová megyek? Ki vagyok? Mit keresek?
Ezek a kérdések zakatoltak az immár húsz éve külföldön élő diplomata-tanácsadó szerző fejében egy fülledt péntek délután, a sanghaji kommunikációs tanácsadó cég irodájában, ahol részállású coachként dolgozott. „A főnökök és befektetők eltűntek, a projektek megszakadtak, az ügyfelek pedig a pénzüket követelik”, mondta sokadik cigarettájára gyújtva Wang, az értékesítési igazgató. „Arra gondoltam, hogy mi ketten átvehetnénk a céget.”
Holch Gábor önéletrajzi vallomása távoli városok hétköznapjaiba, ünnepeibe és konfliktusaiba enged bepillantást. Kalandozó Ázsia-kutatók, egykori kínai vörösgárdisták, ötcsillagos hajszában élő üzletemberek, hindu vallásos ünnepre és hongkongi utcai tüntetésre készülődő városlakók testközeli történetein keresztül érezteti az egyszerre mindenhová és sehová sem tartozás különös súlytalanságát. Azt, hogy mit jelent magyar világpolgárként hazánkra az ázsiai metropoliszok fényévnyi távolából visszatekinteni.
Talán annak is segít ezt megérteni, akinek nincs kedve két bőrönddel nekivágni a nagyvilágnak.
A kötet a Magyarok külföldön sorozat ötödik darabja.
Holch Gábor: Ez a város egy távoli bolygó
(Részlet a könyvből)
Ösztön
Na, most menjek, vagy maradjak,
Maradjak vagy szaladjak?
Európa Kiadó
2002 szeptemberében érkeztem meg Kínába. A szubtrópusi égövön akkor még tombolt a nyár, nekem ráadásul akkor már hetek óta égett a talpam alatt a talaj. A június még Boszniában talált, ahol a megelőző két évben az EBESZ politikai tisztje voltam. A kínai lehetőség váratlanul jött, pedig magam jártam ki, sok fáradsággal. A Zvornikban összepakolt bőröndöt jobbára ki sem csomagoltam, mert néhány héten belül már repültem is tovább Sanghajba, ahol Shaoxing város Yuexiu Főiskolája képviseletében Fred, a hawaii angoltanár várt rám a reptéren. A háromórás autóútra Sanghajból Shaoxingba alig emlékszem. Adél-kínai nyár hőségére és az időeltolódás okozta kimerültségre viszont úgy, mintha tegnap lett volna.
Másnap kora reggel ébredtem a szállodai szobában. A vastag sötétítőfüggöny miatt az orromig sem láttam, de tudtam, hogy Kínában vagyok. Az utcáról tülkölés, csilingelés és a sokaság hangjai szűrődtek a szobába.
A sötétben botorkálva eljutottam az ablakig, félrerántottam a függönyt, és kitártam az ablakot. A rekkenő hőség, az arcomba vágó napfény és a város első benyomásai olyan, akciófilmbe illő lökéshullámként zúdultak rám, ami talán hanyatt is vágott volna, ha nem fogom még mindig az ablakkilincset.
Holch Gábor: Ez a város egy távoli bolygó, Kiadó: Athenaeum Kiadó, 2018
