„Szél támad és emelkednek / karjai a holdas holdnak,” 125 éve született Federico García Lorca, a legnagyobb spanyol költők és drámaírók egyike. Mindössze 19 éves karrierje során, feltámasztotta és újjáélesztette a spanyol költészet és színház legalapvetőbb vonulatait.
Sokáig kevésbé értékelték Federico García Lorca költő bátorságát, amellyel nehéz szexuális állapotát megélte, valamint azért a merészségért, hogy ezzel táplálta irodalmi alkotómunkáját. Hosszú ideig nem vettek tudomást Lorca nemi hovatartozásának jelentőségéről, vagy pedig igyekeztek kicsinyíteni annak jelentőségét életműve szempontjából. Az 1936-ban a francóisták által 38 évesen kivégzett költő vonzalmait most mélységében tanulmányozta ír életrajzírója, Ian Gibson.
A Spanyolországban megjelent könyv, a Lorca és a melegvilág (Lorca y el mundo gay) feltárja a sötét szerelem nagy költőjének drámáját, szemben egy macsó, intoleráns társadalommal”, amely a 20. század első felének Spanyolországára és különösen Lorca szülőföldjére, Andalúziára volt jellemző.
FEDERICO GARCÍA LORCA: A HOLDAS HOLD ROMÁNCA
(részlet)
Tubarózsás krinolinban
jött a hold a rézhámorba.
A fiú csak nézi, nézi.
Ámul a fiú a holdra.
Szél támad és emelkednek
karjai a holdas holdnak,
s tömör ón-mellei tisztán
s buján előtolakodnak.
Hold, hold, fuss el, mert megjönnek
a cigányok, vetnek koncra,
szívedből is gyűrüt vernek,
fehér pénzt a nyakláncokra.
(fordító: Nagy László)
„Nagyon nehéz lehetett a Cigányrománcok szerzőjének megélni melegségét. Félt, hogy nőiesnek tartják. Ugyanakkor Lorca ma már világhírű életműve nem létezne szexuális marginalitása nélkül, a szenvedőkkel és a kitaszítottakkal való, mélységesen keresztény azonosulása nélkül” – írta Gibson.
García Lorca fiatalkori költészetének legszebb ciklusa, a Cigányrománcok, 1924–1928 között született verseit foglalja egységes keretbe. A balladák csak tárgyukban egyeznek: a cigány népköltészettel, a sűrített drámai történetek a spanyol nép sorsát, szenvedélyeit, szenvedéseit tükrözik.
Gibson, aki korábban már írt könyvet Lorca haláláról, és része volt abban is, hogy azonosították Granada tartományban azt a közös sírt, ahová a költőt is temették, hangsúlyozza: „elkötelezett könyvet” akart írni.
„Ki akartam fejezni felháborodásomat a homofóbiával szemben, amely Lorca meggyilkolásának egyik eleme volt” – magyarázta a 69 éves ír kutató, aki már felvette a spanyol állampolgárságot és Madrid közelében lakik.
Federico García Lorca spanyol költő, író, drámaíró, a 20. századi spanyol irodalom jelentős alakja 125 éve, 1898. június 5-én született. Nem tudhatta, hogy neve – baloldali meggyőződése és nyíltan vállalt homoszexualitása miatt – szerepel a francoisták feketelistáján, de a vérengzések láttán veszélyben érezte magát, s Luis Rosales költőnél keresett menedéket.
1936. augusztus 16-án mégis letartóztatták, s bár a zeneszerző Manuel de Falla Franco vezérkaránál egyezkedett elengedéséről, augusztus 19-én hajnalban mindenféle tárgyalás és szabályos ítélet nélkül kivégezték. Federico García Lorcát alig néhány héttel a francóista lázadás kitörése után végezték két a spanyol köztársaság ellenségei két anarchistával és egy tanítóval együtt Alfacar és Viznar falvak között, néhány kilométerre Granadától. Egyik állítólagos gyilkosa Gibson szerint a költő halálának másnapján Granadában dicsekedett is tettével. Az 1936-39-es polgárháborút követő, 1975-ig tartó Franco-diktatúra sokáig cenzúrázta Lorca műveit és elnyomta a homoszexuálisokat.
Évtizedeken át a homofóbia és a melegekkel szembeni averzió, amely a társadalomban uralkodott, megnehezítette és kockázatossá tette a dolgomat. Meg kellett védeni a költő hírnevét, le kellett mondani a magánéletében való vájkálásban, el kellett választani a műveket életétől” – írja Gibson.
FEDERICO GARCÍA LORCA: AZ ÖREG GYÍK
(részlet)
Szokott sétája, nemde,
ha itt az est, barátom?
Botot vigyen magával,
hogy biztonságban töltse.
– nem éppen ifju gyík már! –
e nyugodalmas estét,
s a kölykök ne ijesszék!
Ugyan mit is keresgél,
bölcsek hunyorgó bölcse,
a láthatárt az alkony,
mint tétova kísértet,
ha száz darabba törte?
(fordító: Takács Zsuzsa)
A szerző hosszan taglalja a költő madridi napjait, amikor el tudott menekülni a nyomasztó andalúziai vidéki légkör elől, nagyon fontos, alapvető” kapcsolatát a szürrealista festőzsenivel, Salvador Dalíval. Erről korábban leginkább közös barátjuk és kollégiumi társuk, a nagy filmrendező Luis Bunuel memoárjaiban, az Utolsó leheletemben lehetett olvasni: Bunuel leírta, hogy a mindig elegáns, ellenállhatatlan vonzerejű Lorca ugyan nem tagadta szexuális orientációját, de nem szerette, ha ezzel bárki viccelődik – kivéve önmagát.
Gibson leírta a költő New York-i és kubai utazásait, de kutatta „egy zsenge ifjúkori lehetetlen szerelem történetét, vonzalmát egy cordobai arisztokratalány, Maria Luisa Natera iránt is: egy kékszemű kislány volt, aki tökéletesen játszott Chopint áttetsző ujjaival.” Neki írta 1918-ban a Tücsök című verset:
„Légy tücsök, szívem, e tarka/isteni mezők fölötti,/Kék egekből hullt halálát/mely halk énekkel köszönti,/s hogyha messze száll a lelkem/porba-szélbe szórja földi/hamvaim egy ismeretlen/édes asszony” (Takács Zsuzsanna fordítása).
Gibson úgy véli, hogy eddig kevésbé értékelték a költő bátorságát, amellyel nehéz szexuális állapotát megélte, valamint azért a merészségért, hogy ezzel táplálta irodalmi alkotómunkáját.
