Egy olyan élet ért véget, amelyet érdemes volt megélni – mondta Franco Zeffirelli, Fellini kollégája, egy másik nagy rendező, az egyetlen, aki a már eszméletlen művészt felkereste utolsó betegágyánál. 30 éve, 1993. október 31-én hunyt el Federico Fellini.
Federico Fellinivel a filmművészet egyik legnagyobb alakja távozott, még akkor is, ha az utóbbi évek mozikultúrája már kevésbé ígényelte az ő intellektuális kifejezőképességét.
Fellini 1920. január 20-ikán született Riminiben. Iskolái elvégzése után karikaturistaként dolgozott, majd rádiós hangjátékokat készített.
A filmmel a 30-as évek végén került kapcsolatba. 1940-ben E. Macario, a híres komikus ötletmestere volt, majd forgatókönyveket írt, és rendezőasszisztensként dolgozott több neves rendező mellett. Önállóan 1951 óta rendezett.
Nem volt túlságosan termékeny, az utóbbi időben már 2-3 év is eltelt egy-egy filmje között, alkotásai azonban mind kimagasló művészi teljesítményt nyújtanak. Szinte minden filmjét bemutatták Magyarországon is.
Az olasz filmművészet egyik legsajátosabb egyénisége volt. Művészete a neorealizmusból nőtt ki, de később, a 60-as években eltávolodott a modern intellektuális világ irányába. Alkotásai erőteljes, senki máséval össze nem téveszthető sajátosságokat mutatnak.
Műveit különleges színészválasztás (a szupersztárok mellett teljesen ismeretlen, amatőr, néha torz szereplők), rendkívül gazdag képi világ, fantáziájának szabad kalandozása, olykor az idő és a tér megbontása jellemezte.
Filmjeit sajátos hangulat, finom humor szőtte át.
Több filmjében saját felesége, Giulietta Masina játszotta a főszerepet, így például az Országúton (1956), a Cabiria éjszakái (1957), a Júlia és a szellemek (1964) vagy a Masina és Mastroianni jutalomjátékának tekinthető Ginger és Fred (1985) című alkotásában.
Több filmjéhez Nino Rota írta a zenét. Alkotásaiban tetten érhető volt a zene fontossága, s részletekbe menően beleszólt a díszletek és jelmezek megalkotásába is.
Munkásságában váratlan fordulatot és heves vihart váltott ki az 1959-ben készült Az édes élet.
Más kiemelkedő alkotásai, minősítés és rangsor nélkül: A bikaborjak (1953), Szélhámosok (1955), Boccaccio 70 (1961), 8 és fél (1962), Satyricon (1969), Bohócok (tévéfilm, 1970), Fellini, Róma (1971), Amarcord (1973), Casanova (1976), Zenekari próba (1978), A nők városa (1980), És a hajó megy (1983), Ginger és Fred (1985). Utolsó filmje A hold hangja volt, amely 1990-ben készült, s azóta nem forgatott. Ezeken kívül társírója és rendezőasszisztense volt olyan filmeknek, mint a Róma nyílt város, a Paisa vagy A fehér sejk. Nem ő készítette, de róla szólt az Interjú című portréfilm, amelyben életéről, munkásságáról vallott.
Művészetét többször is Oscar-díjjal ismerték el: 1956-ban Országúton, 1957-ben a Cabiria éjszakái, 1959-ben Az édes élet (a jelmezekért, 1963-ban a 8 és fél, 1974-ben az Amarcord nyerte el a legrangosabb filmművészeti kitüntetést. Idén egész életművét ismerték el Oscarral. Egy másik rangos kitüntetést, a cannes-i filmfesztivál fődíját Az édes élet című művével nyerte el 1960-ban.
