Bartók, Kodály és Lajtha életútja igen eltérően teljesedett ki, a politika ugyan szétválasztotta őket, de a zeneiségük gyökere azonos, a népzene volt a forrása. A Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertje ez előtt a három zenész előtt tiszteleg.
A népzenegyűjtő-zeneszerző személyisége egy meg nem alkuvó, a kommunizmus rendszerének idején is egyenes tartású értelmiségé, akiről nem feledkezhetünk el. A három kortárs munkásságát összefogó hangversenyen a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Kocsár Balázs vezényli a Művészetek Palotájában.
Érdekesség, hogy elhangzik Lajthának a Hortobágy című film zenéjéből készült 1935-ös szvitje. A zenének megfelelően vágva a film részleteit is vetítik. Egy autentikus énekes a koncertet nyitó Páva-variációk és a Hortobágy előtt is elénekel egy-egy népdalt. A két mű között Bartók Brácsaversenye hangzik el Szűcs Máté előadásában.
Kodály Zoltán: Felszállott a páva – változatok egy magyar népdalra (Páva-variációk)
Az úgynevezett páva-dallam a régi stílusú magyar népdalok reprezentáns típusmelódiája: négysoros, kötött szótagszámú, ereszkedő, kvintváltó pentaton dallam. A népdal nagyszabású zenekari feldolgozását Kodály Zoltán az amszterdami Concertgebouw Zenekar fennállásának 50. évfordulójára írta, a kompozíciót Willem Mengelberg vezényletével Hollandiában mutatták be. A mű – mutatott rá Dalos Anna elemzése – mind a forma, mind az eszmeiség tekintetében igen szoros kapcsolatban áll az azonos című Ady-verssel.
Bartók: Brácsaverseny
„Örömmel értesítem, hogy az Ön brácsaversenye vázlataiban már elkészült, és már csak a partitúrát kell elkészíteni, ami bizonyos mértékig gépies munka. Ha semmi nem jön közbe, öt vagy hat héten belül elkészülök vele” – írta Bartók Béla William Primrose brácsaművésznek.
A partitúra azonban nem készült el, Bartók utolsó műve torzó maradt, sőt, sokan úgy vélik, hogy a darab a befejezetlen művek egyik legproblematikusabb példája. A vázlatok alapján Serly Tibor készített el egy előadási változatot. Ugyan a Brácsaversenyt Serly minden igyekezete ellenére nem tekinthetjük autentikus Bartók-műnek, mégis izgalmas, „lét és nemlét határáról szól hozzánk ez a zene – s talán épp ez teszi különösen érdekessé, misztikussá”.
Lajtha László: Hortobágy – szvit, op. 21/b
Bartók Béla javaslatára esett a rendező, Georg Höllering választása Lajtha Lászlóra, hogy a 30-as években úttörőnek számító, szociografikusan hű, dokumentarista eszközökkel készített filmjéhez kísérőzenét komponáljon zenét komponáljon Hortobágy című filmjéhez. Amikor Lajtha megtekintett néhány részletet a forgatott anyagból, azonnal látta – írja Breuer János –, hogy nem valamiféle „tschikosch-fokosch pusztaromantika vagy kikent-kifent Gyöngyösbokréta elevenedik meg – utóbbit nagy ellenszenvvel szemlélte mint hamisítást –, hanem a falukutatók nyers, kendőzetlen valóságképe került a celluloidszalagra, így örömmel vállalta a zenei közreműködést”.
Móricz Zsigmond a „Komor ló” című elbeszélése nyomán írt forgatókönyv középpontjában a Cinege-család áll. A magyar szórakoztató filmek sorából kiemelkedő alkotás e család sorsán keresztül mutat be egy letűnőben lévő világot. Hoellering mozija „a magyar puszta, a pusztai emberek életmódjának egyetlen hiteles dokumentuma” – írja a film egyik elemzője. Lajtha rendkívül igényes és a filmben ábrázolt környezet mély ismeretéről árulkodó muzsikát komponált, melynek ezúttal nemcsak művészi értékéről, hanem a film dramaturgiáját erősítő hatásáról is meggyőződhetünk. A zeneszerző születésének 120. évfordulóját köszöntő koncerten a hattételes szvitváltozat csendül fel, az egyes tételek és a filmrészletek az eredeti film szellemében kapcsolódnak össze.
Közreműködő(k): Szűcs Máté – előadó, A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara – előadó, Kocsár Balázs – karmester
Program:
Kodály: Felszállott a páva – Változatok egy magyar népdalra (Páva-variációk)
Bartók: Brácsaverseny
Lajtha: Hortobágy – szvit, op. 21/b – A Hortobágy című 1936-ban készült film vetítésével
