„Gratulálok, ha megfejtened sikerült. A magyar nyelvnek magas, elzárt Tibetjébe találtál kaput. Ha addig eljutsz, ameddig én, megtalálod azt az aranyalmafát is, amelynek neve: analógia.” Vajon titkosnaplójával amolyan láthatatlan embernek képzelhette magát, és minden tettével ennek kívánt megfelelni Gárdonyi?
Gárdonyi Géza 1922. október 30-án, hétfőre virradó éjjel, 59 éves korában hunyt el. Hagyatékában megtalálták azokat a furcsa jelekkel teli füzeteket, noteszlapokat, lapokat, amikről szemfüles újságírók által olvasói már tudomást szereztek. Gárdonyi saját titkosírását az 1900-as évek elején fejlesztette ki: ebben a formában vezette naplóit és különböző noteszeit. A családban tréfásan „tibetűknek” nevezték az írást. Az egri emlékmúzeumban félévszázadig csodálhatták a látogatók a Tibetan grammar feliratú könyvecskét, de Gárdonyi szövegének megfejtése váratott magára. Tartalmát, hasznát, valamint latin betűs címfelirata (a T i b e t a n g r a m m a r) értelmére senki nem jött rá, ezért titkosnaplónak vélték s keresztelték el.
A Tibetan grammar jelei távolról hasonlítottak a régi magyar rovásíráshoz, de felidézték az aszír, az ind, a héber és az egyiptomi jeleket is. Maga a család úgy tudta, a kulcsot az író magával vitte a sírba. Egyes elemzők már odáig mentek, hogy a megfejtési kísérletek zavaros eredményeiből az idős Gárdonyi szellemi leépülésére, okkultizmusára következtettek. Végül az egri múzeum felhívására huszonketten fogtak a titkosnapló megfejtéséhez. Közülük két egyetemi hallgatónak, Gilicze Gábornak és egy katonatisztnek, Gyürk Ottónak sikerült 1969-ben — egymástól függetlenül — megoldania a rejtélyt.
Gárdonyi Géza: Titkosnapló – A természet kalendáriuma
„Gratulálok, ha megfejtened sikerült. A magyar nyelvnek magas, elzárt Tibetjébe találtál kaput. Ha addig eljutsz, ameddig én, megtalálod azt az aranyalmafát is, amelynek neve: analógia.”
Gárdonyi titkosírása. A kód megfejtése. És a kód közzététele. Egy könyv, ami bevezet Gárdonyi titkaiba. Egy könyv, ami megtanít a kódolt írásra.
„Egy tavaszi napon a kőfal mellett jöttem andalogva. A fakadó természet, a napsütés, a korai virágzás, a csend, az egyedülvalóság elbájolt. Gyönyörűséget éreztem a szívemben; mondhatnám: hangtalan zenét; megálltam félig lehunyt szemmel, és arra gondoltam, hogy a természetnek azt a szépségét, amely most hat reám, azt a gyönyörűséget, amit most érzek, ki kellene fejeznem, valami módon meg kellene írnom, hogy ne múljon el” – írta Gárdonyi Géza a Gyermekkori emlékeimben. Titkosírásáról évtizedekig senki sem tudott, több oka lehetett kialakításának: a rejtőzködés, a még kialakulatlan, csak felvillanó gondolatok eltitkolása, a nyelvek iránt érzett kíváncsiság és szeretet, a játékosság.
Gárdonyi nagyon szerette a titkokat, számára az élet is, a művészet is, az írás is titok volt mindaddig, amíg meg nem értette lényegét. Az ő számára maga a „megfejtés”, az út is fontos része volt az írásnak, az alkotásnak. Erről a keresésről és megtalálásról is szól az Ida regénye című, életművének szintézisét megfogalmazó regénye. A titkosírásnak is lehet ilyen értelmezése: azokat a gondolatokat jegyezte le, amelyek még kiforrásra, átgondolásra, érlelésre vártak. Szerette volna titokban tartani azt az utat, amely őt egy-egy magvas gondolathoz, életbölcsességhez, írói esztétikai alapvetéshez vezette.
A megfejtők által kiderült, hogy a szövegek magyar nyelvűek, amelyek egy Gárdonyi kitalálta ábécé betűivel vannak lejegyezve. Viszonylag kevés rövidítést használt, jelölte a hosszú magánhangzókat és a kettő s mássalhangzókat is. Az írásjeleket pont, vonal, körív és dőlésirány kombinációjával alakította ki. A formákat egymásba tornyozta, emeletessé tette. A sorok jobbról balra és alulról fölfelé olvasandók. A titkosírást az író állandóan fejlesztette, építgette, az idők során további trükköket talált ki.
A titkosnaplók tartalmilag igen változatos írásokat rejtenek, de leginkább az írói műhely előtanulmányai, jegyzetei. Gárdonyi vezetett naplót rendes folyóírással, de a saját maga számára írt különös napló szövegében érezni valami belsőt, csak magának valót. Gárdonyi számos természettudománnyal foglalkozó könyvet olvasott, kertészeti folyóiratokra fizetett elő. Növényeiről, a kertjében élő madarakról, rovarokról, bogarakról titkosírással könyvet vezetett, melynek A természet kalendáriuma címet adta.
Miért is találta ki a titkosírást Gárdonyi Géza? Valószínű, hogy a fontos okok között szerepel az író játékos kedve, de mögötte a lelkialkat mélyén más, fontosabb mozgatók munkálhattak. Már az is sokat elárul, hogy az egri remete — valószínűleg tudatosan — kiszivárogtatta a külvilágnak a titkosírás létezését. Az bizonyos, hogy az utókor elől nem kívánta elzárni. Egész írói életművét többé-kevésbé rendezetten, tudatosan megformálva tárta a nyilvánosság elé. De a csöndes, szerény, de híresen makacs ember súlyos belső konfliktusok hordozója volt, amit írói alkatának ellentmondásossága is megmutat. Amolyan láthatatlan embernek képzelhette magát, és minden tettével ennek kívánt megfelelni.
A Helikon Kiadó gondozásában megjelent kötet nem csak a fragmentált, töredezett szöveget adja vissza, hanem bevezet Gárdonyi titkos világába, miközben a titok megfejtését is átnyújtja.
