„Van, mondjuk úgy, valami általános pesszimizmus a könyvszakma (meg általában a világ) jövőjét illetően, és engem is leginkább csak az vigasztal, hogy az ember még sohasem tudta kitalálni, hogy mit hoz a jövő.” Irodalmi élmények, sikerek és tervek – M. Nagy Miklóst, a Helikon Kiadó irodalmi vezetőjét a könyvpiaci helyzetről és a 2018-ban megjelenő újdonságokról kérdeztük.
Hagyományunk szerint 2017-ben is megkértünk néhány, az irodalommal és könyvkiadással foglalkozó kiadóvezetőt, szerző-publicistát, szerkesztőt, hogy értékelje az évet. „A Helikon régi, patinás kiadó, hasonlóan az Európához”, vallja M. Nagy Miklós műfordító, író és kritikus, aki 30 éven át dolgozott az Európa Kiadónál, ahol 2013-tól 2017 októberéig igazgatói tisztséget is betöltötte. A még tavaly év végén megválaszolt kérdésekre a Helikon Kiadó új irodalmi vezetőjeként elsősorban a váltásról, illetve a könyves műhely 2018-ban megjelenő könyveiről mesélt.
2017 végén lett a Helikon Kiadó irodalmi vezetője, milyennek látja a kiadót?
A Helikon régi, patinás kiadó, hasonlóan az Európához, korábbi otthonomhoz, amellyel egy ideig össze is fonódott a története; sok korszakot élt már meg, de mindig igényes irodalmat adott ki, igényes kivitelben, egyszóval értékes és szép könyveket. Kívülről nézve is, amíg az Európa egyik legfőbb konkurense volt, és gyakran komoly harcot vívtunk egy-egy kiváló szerzőért, imponált az egységes profilja, stratégiájának következetessége és az a lelkesedés, szenvedély, amellyel részben óriási életműveket gondoztak, részben meglepően újszerű projektekkel is jelentkeztek. Ez a szenvedély, most már látom, nemcsak Szász Zsoltból, a kiadó igazgatójából fakad (persze nagymértékben belőle), hanem a kiadó egész gárdájából: jó együtt dolgozni olyan emberekkel, akik tudnak még rajongani a szerzőikért, miközben persze a piaci igényekre is figyelő, profi munkát végeznek mind a könyvek kiválasztásában, mind a fordítás-szerkesztés-kommunikáció területén.
2018-ban milyen könyvek miatt lesz érdemes figyelni a kiadó újdonságaira?
Hű, hát ez nagyon hosszú lista. Természetesen folytatódnak a nagy életműsorozatok: lesz új Márai, Vonnegut, Rushdie, Pamuk. Nagy öröm számunkra, hogy Romsics Ignác a mi szerzőnk lett; a könyvkiadás gyakran a lottóhoz hasonlót, de azt aligha nehéz megjósolni, hogy az Erdély elvesztése című új könyve iránt nagy lesz az olvasói érdeklődés az Ünnepi Könyvhéten. A második félévben Walter Isaacson Leonardo da Vinci-je lesz az egyik nagyágyúnk: a világ jelenlegi legsikeresebb életrajzírójának monumentális könyve az angolszász országokban az idei év egyik legnagyobb sikere volt. Új színfolt lesz a kiadó életében a foci: egy fiatal újságíró, Ackerman Sándor írt remek könyvet Oroszország és a foci címmel, melyet a VB-re időzítve adunk ki: rengeteg pikáns dolgot tudhatunk meg belőle nemcsak az orosz fociéletről, hanem az orosz politikáról, a Putyin-rendszerről is. Egy Magyarországon élő angol szerző, David Bailey pedig az Aranycsapat történetét dolgozza fel – bármilyen furcsa, bár sokat írtak már Puskásékról, ilyen könyv eddig nem létezett se magyarul, se angolul. Néhány kiváló regényt is említenék: Dmitry Glukhovsky, a Metró-regények népszerű szerzőjének Text című új könyve nem sci-fi, hanem a mai Oroszországban játszódó ravasz, fantasztikusan realista mű (bár éppenséggel pszichothrillernek is nevezhetjük), mindenesetre az év egyik legnagyobb könyvsikere Oroszországban. Jön az új Pelevin-regény is, az iPhuck10, amelynek narrátora egy mesterséges intelligencia, egy rendőrségi robot – de ennél fontosabb, hogy Pelevin újból a Generation P-hez fogható remekművet írt. A költőként hallatlanul népszerű Lackfi János első regénye is nagy siker lesz reményeink szerint, mint ahogy Benedek Szabolcs kiváló új regénye is sokra hivatott.
A Helikon a színvonalas irodalom mellett jó ideje (Szász Zsolt rajongásából kifolyólag) kiváló zenei tárgyú könyveket is megjelentet: ilyen lesz 2018-ban Bruce Dickinsonnak, az Iron Maiden frontemberének önéletrajza, amely igazi irodalmi erényeket is csillogtat, és Angliában már óriási sikert aratott. Keretes szerkezetben visszatérve az életműsorozatokhoz, most már csak felsorolásszerűen (a teljesség igénye nélkül): lesz Agatha Christie, Mircea Eliade, Nick Hornby, Robert Merle, Philip Roth, Boris Vian…
Folytatódik a Helikon Zsebkönyvek sorozat is nagyszerű szép- és tényirodalmi klasszikusokkal, például az Ivan Gyenyiszovics egy napjá-t is ebben adjuk ki. Szolzsenyicin Gulag-szigetvilágának kiadását is tervezzük, éspedig az író századik születésnapjára időzítve, a kilencvenes évek eleje óta most először nem rövidített változatban. Ja, és Mike Tyson önéletrajzát mindenképp meg kell még említenem: meg fognak lepődni az olvasók, hogy milyen ütős szöveg.
Hogy látja, tapasztalja, milyen irányba ment el a könyvek borítójának dizájnja, tipográfiája?
A legjobb kiadók ma Magyarországon nagyon szép könyveket készítenek: rég elmúlt a csiricsáré, agyondomborított, agyonlakkozott könyvek trendje, ma kiváló dizájnerek dolgoznak a szakmában, a borítók többnyire grafikailag ízlésesek, még ha gyakran van is olyan bombasztikus reklámszöveg rajtuk (én sem vagyok bűntelen e tekintetben), amely messze az érdemein fölül pozicionálná a könyvet. Az olvasókat persze nem olyan könnyű becsapni.
A jövőt nézve milyen tendenciákat lát a könyvszakmában, és hogyan látja a könyvpiac jövőjét?
Vlagyimir Szorokin Manaraga című regénye, amelyet nemrég fordítottam le, olyan világban játszódik, ahol papírkönyveket már nem nyomtatnak, és az illegálisan beszerzett régi könyveken spéci séfek sütnek húst gazdag banditáknak. És pár napja azt olvastam az interneten, hogy a publisher és szerkesztő a következő tíz évben eltűnésre ítélt szakmák közé tartozik. Van, mondjuk úgy, valami általános pesszimizmus a könyvszakma (meg általában a világ) jövőjét illetően, és engem is leginkább csak az vigasztal, hogy az ember még sohasem tudta kitalálni, hogy mit hoz a jövő.
