Minden idők egyik legnagyobb amerikai filmlegendája, a Casablanca és az Afrika királynője című filmek sztárja, Humphrey Bogart kétségtelen, hogy szerette a nőket és azok a karjaiba hullottak. Legalábbis a filmekben. És bár az életben négyet is feleségül vett, az utolsó, Laureen Bacall volt az igazi nagy szerelem.
„Bogey”, aki a mozi egyik nagy mítosza volt, egyben egy stílus is, amely külső érdességből, belső kedvességből és ösztönös eleganciából állt. Nem véletlen, hogy annyira meghódította Woody Allent, hogy modellül vette a Játszd újra, Sam című színdarabjához, de Jean-Luc Godard is tisztelgett előtte, amikor Jean-Paul Belmondo a Kifulladásigban Bogart moziplakátja előtt gyűjt erőt eszeveszett kalandjához.
Humphrey Bogart 120 éve, 1899. január 25-én született Humphrey DeForest Bogart néven. Sikeres orvos apja legnagyobb bánatára a középiskolából eltanácsolták, így egyetem helyett a tengerészethez állt be. Itt „szerezte” jellegzetes, félszeg mosolyát: egy dulakodás közben arcul ütötték, s a felső ajkán maradt forradás miatt csak az alsó ajkával tudott mosolyogni. Leszerelése után volt ügynök, hivatalnok, félhivatásos sakkozó, majd 1920-tól megpróbálkozott a színészettel. A ledorongoló kritikák nem szegték kedvét, 1930-ban már heti 550 dolláros hollywoodi szerződése volt. Jobbára rosszfiúkat játszott, ironikus visszaemlékezése szerint „első 34 filmemben 12 alkalommal gyilkoltak meg, 12 alkalommal végeztek ki, 9 alkalommal szöktem meg a börtönből, több jelenetet játszottam a földön agonizálva, mint a lábaimon állva…”
A Magas Sierra című filmben – a változatosság kedvéért ismét gengszterként – már sikerült elnyernie a közönség rokonszenvét. Igazi sztárrá aztán 1941-ben az első film noir-nak tekintett A máltai sólyom tette, Dashiell Hammett író minden idők egyik legfontosabb és legjobb krimijének feldoglozásában magánnyomozóként szegődött az igazság nyomába. A máltai sólyom az úgynevezett „kemény próza” (hard-boiled fiction) egyik leghíresebb példája, és olyan krimi szerzőkre volt hatással, mint Raymond Chandler.
A történet a szobor körül forog, ezt akarják megkaparintani a gonosztevők, mert azt hiszik, hogy színaranyból van, és megtévesztésül festették feketére. A Humphrey Bogart megformálta detektív, Sam Spade a „kemény filmes fickók” egyik prototípusaként vonult be a kultúrtörténetbe.
Nevét az 1942-es Casablancával írta be végleg a filmtörténelembe. A háborús románcot ma is minden idők legjobb filmjei között emlegetik, megválasztották a legjobb szerelmi történetnek, vezeti a filmes szállóigék és a legemlékezetesebb csókok listáját. Kertész Mihály (Michael Curtiz) három Oscar-díjat nyert filmje a hazafiasság és szerelem, az ön- és a közérdek konfliktusának drámája, melyet Humphrey Bogart és Ingrid Bergman felejthetetlen alakítása a filmtörténet örök érvényű klasszikusai közé emelte. A két főszereplő, Bogart és Ingrid Bergman a való életben nem szívlelték egymást, a vásznon azonban tökéletes párost alkottak – olyannyira, hogy Bogart soros felesége maga is féltékeny lett.
Charlotte Chandler Ingrid című könyve szerint Ingrid Bergman, Humphrey Bogart és Paul Henreid nem is sejtette, hogy pályafutásuk legemlékezetesebb darabjában állnak a kamera elé 1942-ben. Sőt, az írónő olyan visszaemlékezéseket idéz, amelyből kiderül, hogy például Bergman és Bogart egyetlen közös témája a forgatás előtt az volt, hogyan tudnának kikerülni a produkcióból.
A Casablancát követően Bogart Korda Zoltánnal forgatott egy háborús filmet (Szahara), majd a Hosszú álom című bűnügyi film következett, ebben a nála negyedszázaddal fiatalabb Lauren Bacall volt a partnere. „Bogey” most először szeretett bele a női főszereplőbe, akit nem sokkal később feleségül vett. A korábban nőcsábász és az alkoholt sem megvető férfi magánélete negyedik felesége oldalán rendeződött, sőt közel az ötvenhez apa lett.
Még a negyvenes években készült A Sierra Madre kincse, a Key Largo (utóbbiban ismét és egyúttal utoljára feleségével játszott együtt). 1952-ben legnagyobb szakmai sikere, az Afrika királynője, amelyért megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. John Houston rendezése Katharine Hepburn és Humphrey Bogart egyfajta jutalomjátéka lett. 1914-ben játszódó történetben egy részeges férfi és egy megrögzött vénlány, kalandos és hányattatott utazását követhetjük nyomon, miközben nemcsak a krokodilokkal, zuhatagokkal, rovarrajokkal, és a támadó németekkel kell megküzdeniük, de magányos, önző, mégis szeretetre vágyó természetükkel is…
1954-ben Billy Wilder szerelmi vígjátéka, a Sabrina könnyedsége ismét új szerepbe hozta Bogartot, igaz
Linus Larrabee szerepét eredetileg Cary Grantnek szánták, azonban elfoglaltságai miatt nem tudta elválalni ezt a szerepet és így kapta meg végül Humphrey Bogart. Gondot okozott, hogy Bogart és Audrey Hepburn a film készítése alatt eléggé rossz viszonyban voltak.
Karrierje 81 film után tragikusan szakadt félbe: a láncdohányos színésznél gégerákot állapítottak meg, s bár nyelőcsövéből és bordájából egy részt eltávolították, tovább fogyott: 57 évesen, 36 kilóra soványodva halt meg 1957. január 14-én.
„Sohasem volt nőcsábász, nem volt könnyű kapcsolata a nőkkel” – mondja Jonathan Coe, a Kedves Bogart című életrajz írója. „Nem volt olyan vonzó, mint Cary Grant, de nagy karizmája volt” – tette hozzá Sir Anthony Hopkins. Art Buchwald író felidézve olyan filmbeli mondatait, mint „A nők egyszerű teremtmények” vagy „Nem kell sohasem ellentmondani egy nőnek, elég kivárni, amíg ezt magától megteszi”, megjegyezte, hogy ha ma élne, „piszkos machónak” neveznék.
Dennis Hopper szerint Bogart akkor vált romantikussá, amikor Bacallal találkozott. A színésznő 25 évvel volt fiatalabb nála, de azonnal ráncba szedte. Kevesebb italt engedélyezett számára és 49 éves korára apává tette. Ugyanakkor a politikai elkötelezettség vállalására is ösztönözte.
Ő és John Huston, aki A máltai sólyom és az Afrika királynője című filmjeit rendezte, meggyőzték arról, hogy az antimaccartysta mozgalom élére kell állnia, de Bogart végül a stúdiók nyomására visszalépett. A titkos szolgálatok dossziéjában ezért fényképe alatt a „nem kommunista” felirat állt. Ő azonban gúnyosan jelentette ki: „Neveltetésem szerint demokrata, vérmérsékletem szerint ellenzéki vagyok. Nincs más jelszavam, mint a Scotch és a Chesterfield.” Állítólag a haldokló Bogart utolsó szavai ezek voltak: „Soha nem lett volna szabad a Scotchról a Martinira áttérnem”.
Humphrey Bogart egész életét színészi pályafutásának rendelte alá. A forgatásról soha nem késett, szerepeit mindig megtanulta, s a közönség teljes kiszolgálására törekedett. Gúnyosnak vagy cinikusnak mondott mosolya, szigorú, mégis szomorú tekintete, az állandóan szája sarkában fityegő „mezítlábas” cigaretta, elegáns testtartása, elmaradhatatlan ballonkabátja és kalapja egy korszak ideáljává tette. 1997-ben bélyeget adtak ki tiszteletére, a bogart szó az amerikai szlengben („Bogey” keményfiú szerepeire utalva) azt jelenti: valaki erővel többet vesz el, mint amennyi jár neki.
