Félénk udvarlólevél, pimasz széptevés, szemérmes viszontválasz, írásos erotika, hideg elutasítás, csalódott szakítás, könnyes búcsúlevél: minden, ami a szerelmes levél műfajába belefért 1526 és 1976 között.
„Fene bánja, megesett. Szerelmes vagyok.” – Móricz Zsigmond Simonyi Máriának – 1923
Nyáry Krisztián már többször körbejárta a szerelem témáját, legújabb könyvében a magyar irodalom és történelem legszebb és legbaljósabb, legfájdalmasabb és legjobban szerető, legérdekesebb vagy éppen legfelháborítóbb leveleit gyűjtötte össze, és ezeken keresztül meséli el egy-egy reményteli vagy épp soha be nem teljesült szerelem történetét, illetve a mára már jól ismert stílusában megírta keletkezésük történetét is. Persze mi a szerelem? – kérdezheti az olvasó, és igaza is van, ha ezt kérdezi.
Nyáry Krisztián azonban az efféle történetmondás mestere: hétköznapi emberi sorsokat és művészi életutakat egyaránt képes a legkülönbözőbb nézőpontból elmesélni, ám mindig emlékeztet bennünket arra is, hogy bizonyos érzelmek mindenkiben azonosak. Gyűlölni és szeretni, rajongani és hidegszívű üzenetet küldeni – ezekben mindannyiunknak volt már része. És most megnyugodhatunk: sosem volt ez másképpen.
Petőfi Sándor egykori menyasszonyát, Prielle Kornélia színésznőt 79 éves korában fedezte fel a kései szerelem érzését, a 41 évvel fiatalabb Rozsnyay Kálmán személyében. Az assszony a titokban tartott esküvőt követő nászút után lett beteg.
„Hol van az én boldogságom kilátása, mikor én azt egyedül az én Kálmánom megelégedésében és boldogságában találhatom? Meg kell mondanom azt is, hogy bármely pillanatban kikiáltom a világnak, mennyire szeretem, de vigyáznom kell a nőiességemre – magáért is! Itt küldöm az ígért levelezést, olvasgassa. Isten vele, édes, hogy van ma? Be szeretném látni és egy kissé beszélgetni. Minden szeretettel a magáé.
Kornélia.”
Ma már közismert, hogy bár Batthyány Lajos mély érzelmeket táplált felesége, Zichy Antónia iránt, a házasság nem volt konfliktusoktól mentes. Antónia is tudott férje és húga, Zichy Karolina bizalmas kapcsolatáról, amit halála a gróf előtt mélyen megbánt. Batthyány Lajos feleségéhez írt búcsúlevelében 1849. október 5-én így vallott:
„Istennek még örömet és kárpótlást kell adnia Neked, te Angyal, és ha akad férfi, aki méltó a te szívedre, ó! akkor az önfeláldozásnak Rád oly jellemző túlzásával ne taszítsd el öt magadtól.
Elnézéssel és szerelmünk első éveire gondolva emlékezzél rám. A gyermekeket áldd meg és csókold meg az én nevemben, ne szégyelljék, nem kell szégyellniük atyjukat, az én halálomnak a gyalázata előbb vagy utóbb azokra hull vissza, akik engem igazságtalanul és hálátlanul meggyilkoltak.”
Az Egri csillagok írójának nem volt szerencséje a szerelemmel, noha többször is mély vonzalmat érzett, „gyávának” bizonyult magához kapcsolni. Ahogy Nyáry Krisztián megfogalmazta közösségi oldalán: Gárdonyi Géza az 1890-es évek „második felében ismerte meg Szarvassy Margit tanítónőt, aki iránt néhány levélváltás után kezdett gyengéd érzelmeket táplálni. A levelezésből nem nehéz kiolvasni az író mély vonzódását a tanító kisasszony iránt, de mégsem jutott el odáig, hogy megvallja érzelmeit. Hat évébe telt, mire a 38 éves író megírta zavart hangú leánykérő levelét.„ 1901. január. 4-én így írt az író:
„Én nem bírtam megállni, hogy meg ne látogasson; mert Kegyed barátjának nevezett, azt gondoltam, hogy egyik jó barát a másikat meglátogathatja, s ez a gondolat takarta előttem az eshetőséget, hogy úgy viselem magamat, mintha férfibarátom volna. Gondoltam, így eljárogatok majd Kegyedhez, és Kegyed azt fogja nekem mindig mondani: Barátom. – Én meg azt fogom mindig gondolni: Kedvesem. És aztán átéljük szépen az életet, s majd mikor magánál is december lesz, nálam is, egyszer majd én, ráncos képű ősz ember, azt mondom teakevergetés közben: Bizony, Margitka, bizony… Aztán maga azt fogja gondolni, hogy nem mondtam semmit, pedig én meg nagyon is sokat gondoltam mondani.”
Félénk udvarlólevél, pimasz széptevés, szemérmes viszontválasz, írásos erotika, hideg elutasítás, csalódott szakítás, könnyes búcsúlevél: minden, ami a szerelmes levél műfajába belefért 1526 és 1976 között.
Csokonai Vitéz Mihály, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Nemes Nagy Ágnes, Kossuth Lajos, Örkény István, Jászai Mari, Krúdy Gyula, Latinovits Zoltán és még száz név a magyar közel- és régmúltból, akik levélben is megírták, mit gondolnak a szerelemről.
Nyáry Krisztián: Írjál és szeressél, Szerkesztő: Hevesi Judit, borítóterv: Nur Mohammed, Corvina Kiadó, 2018
