A törött orrú, húsos ajkú, egykori amatőr bokszoló, jellegzetes testtartással, mindig mosolygó szempárral kacsint ma is a világra. A francia film egyik legnagyobb csillaga, a becenevén: Bébelként közkedvelt színész, Jean-Paul Belmondo nyolcvan éves.
Április 9-én ünnepli nyolcvanadik születésnapját Jean-Paul Belmondo, a francia film egyik legnagyobb csillaga, közkedvelt becenevén: Bébel. A színész agyvérzése és hosszú, még ma is tartó rehabilitációs kezelése után, amely során megpróbáltak beszéd- és mozgásnehézségein segíteni, aktív, és időről-időre vállal filmszerepet vagy fellépést.
Vakmerő figurák és nyaktörő mutatványok extra sármmal
A francia sztár, aki pályafutása során számtalanszor alakított vakmerő figurákat, és mutatott be nyaktörő, veszélyes mutatványokat, Neuillyben született művészcsaládban: édesapja szicíliai származású szobrászművész, édesanyja festő volt. Az ifjú Belmondo a művészetek helyett inkább a sporthoz vonzódott: focizott, kerékpározott és bokszolt (erre utal jellegzetes orrformája).
Egy súlyos betegségből való lábadozás során döntött a színészet mellett, harmadszor vették fel a párizsi színművészeti főiskolára, ahol megkedvelték a tehetséges, örökmozgó fiatalembert. Egyedül a fizimiskájával nem voltak elégedettek, óva intették, hogy ezzel az arccal a nők közelébe menjen.
A főiskola után színpadon szerepelt, majd 1957-ben a filmvásznon is feltűnt, első jelentősebb szerepét Marc Allegret Légy szép és tartsd a szád (Sois belle et tais-toi) című filmjében kapta, amelyben együtt játszott Alain Delonnal. Filmes karrierjének kezdete a francia új hullám kibontakozásával esett egybe, hiszen a mozgalom egyik mérföldkövének számító, Jean-Luc Godard által rendezett Kifulladásig című film főszerepében aratta első nagy sikerét.
Belmondo azonban egy idő után hátat fordított az új hullámnak, Olaszországba ment, ahol Sophia Loren oldalán játszott az Egy asszony meg a lánya (La ciociara) című, Vittorio de Sica-filmben. Moravia nagyszerű regényét Cesare Zavattini, író, forgatókönyvíró, képregények szerzője fordította le a forgatókönyv nyelvére, neki is köszönhető, hogy a háború embertelensége elől menekülni próbáló Cesira és lánya története ma is felkavaró élményt jelent.
Franciaország egyik legnépszerűbb színészeként
Hazatérése után ugyan még forgatott Godard-ral (A bolond Pierrot) és Louis Malle-lal (A tolvaj), de a hatvanas évek második felétől egyre több közönségfilmben szerepelt. Fizikai alkatát, sportolói múltját, nem utolsósorban sokoldalú tehetségét kamatoztatta ezekben az akciódús, többnyire humoros filmekben, amelyekben a legveszélyesebb mutatványokat is kaszkadőr nélkül hajtotta végre. Mindez kockázatokkal járt, a Montreali bankrablás című filmben olyan súlyosan megsérült, hogy rohammentővel kellett kórházba vinni.
Felsorolni is nehéz minden filmjét, melyek révén a franciák egyik legnépszerűbb színésze lett. A Borsalino, (ismét Alain Delonnal) melyben a francia közönségfilm „új hullámának” két tündökletes sztárja látványos, izgalmas és érzelmes bűnügyi komédiában vállalkoztak közös főszerepre. Két ágrólszakadt gazembert játszanak, akiket a véletlen tett szövetségessé, hogy szembeszálljanak a Marseille városát uraló klánokkal. Bohém és nőtisztelő gengszterek szállnak szembe a humortalan és fogcsikorgató klánfőnökökkel.
Majd jött a Cartouche, A profi, A betörés, A riói kaland, A javíthatatlan, Ászok ásza, Stavisky, Désiré, Szabadlábon Velencében, Magányos zsaru. A filmezés mellett a régi „szerelemhez”, a színpadhoz sem lett hűtlen: 1987-ben a Kean, a színész, 1990-ben pedig a Cyrano de Bergerac címszerepében aratott hatalmas sikert. 1991-ben megvásárolta a Théatre des Variétés színházat, amelyben egykor maga is játszott.
1995-ben a Claude Lelouch rendezésében készült A nyomorultak modern, antifasiszta históriává variált adaptációjában szerepelt. Bár többször kifejtette, hogy nem akar a francia film repkedő nagypapája lenni, 1998-ban ismét Alain Delonnal tűnt fel a Két apának mennyi a fele? című akciófilmben, amelynek vérszegény sztoriját a két nagy „öreg” könnyed és önfeledt játéka avatta élvezetes mozivá.
Magánélete gyakorta került az érdeklődés homlokterébe. Egykori tanára súlyosan tévedett: a vonzóan csúnya arcú színész percek alatt meghódította a női szíveket, 1995-ben az Empire magazin minden idők 100 legszexisebb sztárja közé választotta. Kétszer nősült, négy gyermeke született, a legkisebb 2003-ban. Legutóbbi élettársa, a nála 42 évvel fiatalabb egykori modell, Barbara Gandolfi volt, akivel 2012-ben szakított.
A sportos sztárt idősebb korában nem kímélték a betegségek: 1999 decemberében szívpanaszokkal került kórházba, 2001-ben szélütés érte, 2006-ban combnyaktörést szenvedett. Gyógyulása után sem vonult vissza, agyvérzése ellenére semmit nem vesztett színészi képességeiből: játéka hiteles, és annál is inkább felkavaró, mivel nem titkol el semmit valós állapotából. 75 éves volt, amikor szívszorító visszatérésének lehettünk tanúi Francis Huster Egy ember és kutyája (Un homme et son chien) című filmjével. Legutóbb 2012-ben állt kamera elé egy Claude Lelouch által rendezett gengszterfilmben. Művészetéért megkapta a Becsületrendet, a César-díjat, 2011-ben pedig a cannes-i filmfesztiválon életműdíjjal jutalmazták.
