King Vidor magyar származású amerikai filmrendező 30 éve, 1982. november 1-jén halt meg.
Összesen ötször jelölték a Oscar-díjra, (Tömeg, 1929; Halleluja, 1930; A bajnok, 1932; A citadella, 1939; Háború és béke, 1957), ám egyetlen alkalommal sem kapta meg. Munkásságát végül 1979-ben életműdíjjal ismerték el.
King Wallis Vidor a Texas állambeli Galvestonban született 1894. február 8-án, nagyapja magyar szabadságharcos volt, aki 1849 után menekült Amerikába. Filmművészet iránti rajongása korán megmutatkozott: kilencéves korától rendszeres mozilátogató volt, később jegyszedő, majd mozigépész.
Első amatőr filmjeit kölcsönkért pénzekből forgatta. Filmrendezőként 1913-ban debütált. A Hurrikán Galvestonban a századforduló évében személyesen átélt pusztító vihar során szerzett élményeit dolgozta fel.
Álmai megvalósítása érdekében 1915-ben első feleségével Hollywoodba költözött. A következő években a filmes ranglétra több fokát is megjárta. Első sikerét az 1925-ben készült Nagy Parádé, más néven Lángba borult világ című háborús filmjével aratta, amely a főszereplőket a nemzetközi sztárok sorába emelte, Vidort pedig a következő évekre az MGM stúdió legjobb rendezői közé sorolta. Az Astor színházban 96 héten keresztül játszott némafilm 1930-ig több mint ötmillió dollár bevételt hozott, és így a hollywoodi filmstúdió történetének egyik legsikeresebb alkotása lett.
Élete első Oscar-díj jelölését egyik főművének – és az egyik legjobb amerikai némafilmnek tartott – Dübörgő élet című filmjéért kapta 1928-ban. A filmben egy házaspár reményeit, küzdelmeit és megpróbáltatásait mutatta be egy nagy, személytelen metropoliszban. A film depresszív hangulata miatt Vidor biztosra akart menni, és kilenc lehetséges befejezést is felvett, mert az MGM akkori irányelve szerint pozitív végre kellett koncenrálni, a producerek nem kívántak pozitív végkicsengés nélküli filmeket forgalmazni. Még ebben az évben forgatta le Charlie Chaplinnel és második feleségével, Eleanor Boardmannel a Show People című vígjátékot, ami egyfajta búcsú a némafilmektől és előjáték a hangosfilmekhez.
Hangosfilmjeinek sorában az első az 1929-es, fekete szereplőket is felvonultató Hallelujah volt, amely egy bányában játszódott az Egyesült Államok déli részén. Rendezői pályafutása a következő években is töretlen maradt.
Olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a következő Oscar-jelölést hozó A bajnok (1931), a Paradicsommadár (1932), a munkanélküliség kérdését vizsgáló Mindennapi kenyerünket (1934) és az Angliában rendezett Réztábla a kapu alatt (1938).
Részt vett a sok nehézséggel forgatott, ám felejthetetlen mesejátékká lett, az Óz a csodák csodája (1939) rendezésében is – a film rendezésében Vidor mellett George Cukor, Mervyn LeRoy, Norman Taurog, Victor Fleming is részt vett. Sőt, Richard Thorpe is, csak az általa leforgatott jeleneteket nem használták fel, újraforgatták őket. Victor Fleming adta át neki a munkát az Elfújta a szél című produkció miatt, nevét azonban nem tüntették fel a stáblistán.
Hazánkban Vidor két későbbi munkája ismert, az Északnyugati átjáró (1940) és az Oscar- és több kategóriában Golden Globe-díjra jelölt – Lev Tolsztoj regényét feldolgozó – Háború és Béke (1956). A híres műből született filmben olyan nagy neveket választott Vidor, mint Audrey Hepburn, Henry Fonda, Hepburn akkori férje, Mel Ferrer vagy Vittorio Gassman. Vidor nemcsak a rendezői feladatokat látta el, hanem a forgatókönyv írásában is aktívan részt vett. Rendezésében – a könyvhöz hűen – a szerelmi dáma mellett egy időben jelenítette meg azokat a pillanatokat is, miként érkeznek Moszkvába a franciák és hogy az oroszok milyen cselhez folyamodnak, ami végül Napóleon terveit is meghiúsítja és visszavonulásra, megadásra kényszeríti.
Utolsó nagyjátékfilmje a Siegfried Obermeier történelmi regényéből készült, Gina Lollobrigida és Yul Brynner főszereplésével leforgatott Salamon és Sába királynője (1959) volt.
Munkásságát 1979-ben életműdíjjal ismerték el. Rendezői tevékenysége 1913-tól 1980-ig terjedt, és a leghosszabb filmrendezői karrierként került bele a Guinness Rekordok Könyvébe. Csaknem hét évtizedet felölelő filmes életútja 1982. november 1-jén ért véget Paso Robles-ban, Kaliforniában.
