„A világ megint a sötét arcát mutatja, és ő érzi a fagyos szélként rátörő bánatot.” A Lars Kepler álnéven író szerzők hamisíthatatlan skandináv krimijében megtaláljuk a feszültség, a borzongató hangulat és a sodró lendület pontos arányát. – Skandináv krimi karantén idejére
Az egész világ bezárkózott a koronavírus elől. Az egyik legjobb és legizgalmasabb dolog, amit felelős állampolgár a négy fal között tehet, hogy könyveket rendel online, és mindet elolvassa. A realista krimi már régóta a skandináv országok legfontosabb kulturális exportcikke: a most megjelent Lars Kepler- és Arnaldur Indridason-regények kiválóan alkalmasak karantén idejére, mert semmi közük a jelenlegi katasztrófához, mégis tövig rágjuk a körmünket izgalmunkban.
Lars Kepler: A tűz tanúja
A zsáner egyik kiemelkedő alkotója a svéd Lars Kepler: az álnév valójában egy házaspárt rejt, A tűz tanúja pedig zsinórban az ötödik regény, ami az Animus Kiadó gondozásában Magyarországon megjelent tőlük (a korábbiak: A hipnotizőr, A Paganini-szerződés, a Lesben és A Nyúlvadász). A tűz tanúja a sorozat egyik legizgalmasabb darabja, mely időben a Nyúlvadász előtt játszódik, és visszatér benne Joona Linna felügyelő, a fagyos tekintetű finn óriás, akinek életén folyton keresztülgyalogol a bűn, s akinek a múltja legalább olyan titokzatos, mint zárkózott személyisége.
Linnának ezúttal az a dolga, hogy felderítse, ki gyilkolhatta meg Mirandát, a tizenöt éves kamaszlányt, aki egy súlyos magatartászavarokkal küszködő lányoknak fenntartott intézetben lakott, és valaki az ápolónővel együtt kegyetlenül lemészárolta.
A jelen történéseire ebben a regényben is csak a gondos múltfeltárás adhat magyarázatot. Az idő labirintusában lappangó titkokat egyszerre bolygatja fel a brutális gyilkosság a nevelőotthonban, illetve Flora, aki – az eseményektől látszólag, de csak látszólag függetlenül – médiumnak adja ki magát, hogy némi pénzt keressen, ám egyszer csak rájön: a meggyilkolt lány szelleme valóban kapcsolatba lépett vele. De tényleg léteznek médiumok? És hova tűnhetett Vicky, az intézet másik lakója, aki elmenekült, és egyedül csuromvéres ágyát hagyta maga mögött a nyomozóknak?
A tűz tanúja a detektívregény hagyományait remekül vegyíti a realista regénnyel, annak is a legnyomasztóbb fajtájával. A Kepler-univerzumban rengeteg koromfekete titok és rejtett őrület lappang, az északi jómód mögött megbújva bomlott elmék, boldogtalan emberek, zavarodott és magukra hagyott tinédzserek lebzselnek, az elhallgatások pedig behálózzák mindenki sorsát, akár a legszegényebbekről, akár a high society képviselőiről van szó.
A szerkesztés mesteri, a figurák háttere és lélekrajza hiteles. Kepler több szálat és számtalan szereplőt mozgat, ami nem kis feladat, de a cselekményvezetésben szinte soha nem történik súlyos aránytévesztés. A szerzők nem fújják be csillámporral az utcákat, a helyszíneket és az embereket: szorongató, kellemetlen az összkép, ami aprólékos megfigyeléseiből összeáll. S hogy a pontos ábrázolás mellett A tűz tanúja rendkívül izgalmas, sodró krimi is, szinte csak hab a tortán.
Lars Kepler: A tűz tanúja, (Eldvittnet), Fordító: Papolchy Péter, Animus Kiadó, 2011
Hegedüs Barbara
