Mély, erotikusan búgó hang, köztudottan csípős és kritikus nyelv jellemezte Lauren Bacallt, aki férjével, Humphrey Bogarttal párban hosszú ideig hozták a kasszasikereket. A filmvászon szépsége számos műfajban kiválóan szerepelt, de a film noirban volt az igazi.
Idén lett volna 90 éves. 1924. szeptember 16-án született New Yorkban és egy hosszú, elégedett élet után 2014. augusztus 12-én hunyt el Lauren Bacall filmszínésznő. A már letűnt Hollywood klasszikus filmcsillagai közül kiemelkedett határozott személyiségével, tökéletes és felkészült játékával, egyéni szépségével. Lauren Bacall több mint 30 filmben játszott, köztük olyan klasszikusokban, mint a Hosszú álom (The Big Sleep).
1943-ban Howard Hawks, a zseniális filmrendező felesége, Nancy szeme megakadt a Harper’s Bazaar magazin címlapján: történetesen Lauren Bacall volt rajta. Hawks személyre szóló szerződést kötött vele, és részben a felesége képére át is formálta. Az újságírók rögtön kikiáltották az év arcának, és selymes haját, nagy szemöldökét, tökéletes száját és alakját dicsőítették.
Egy évvel később Hawks Humphrey Bogart mellé tette a Szegények és gazdagok (To Have and Have Not) című Hemingway-regény laza feldolgozásában. Tekintsük akár keserű romantikus vígjátéknak, akár az kalandfilmnek, gyorsan klasszikus lett, Bacall emlékezetes mondata („Te aztán tudsz fütyülni!”) pedig szállóige. A legenda szerint a kezdő színésznő, annyira izgult, hogy erősen remegett, amit álla mellkasához nyomásával és ferdén felvont szemekkel igyekezett elrejteni. Ez a nézés később A pillantás néven vált ismertté, és Bacall védjegyévé vált. Amellett, hogy remekül állta a sarat az igencsak önzőn játszó Bogarttal szemben, még pár Hoagy Carmichael-dalt is előadott, melyekről – helytelenül – az járta, hogy valójában Andy Williams énekelt. A végső elismerés jeleként bekerült a Warner rajzfilmjébe (Bacall to Arms, 1946) a színésznő.
Bogart kiemelkedett Hollywood csillagai közül, a Casablancát követően Korda Zoltánnal forgatott egy háborús filmet (Szahara), ám a búgó hangú, nála negyedszázaddal fiatalabb Bacallt nem tudta feledni – viszonyukat egyre kevésbé tudták titokban tartani –, és mikor Hawks felvetette az újabb közös munka lehetőségét, azonnal igent mondott. Így a rendező újra összehozta kedvenc színésznőjét Bogarttal Raymond Chandler Hosszú álom című krimijének feldolgozásában. A hírhedten nehezen érthető filmről maga az író is beismerte: ő sem egészen biztos benne, ki követte el a könyvben szereplő hét gyilkosság egyikét. Egy közkeletű anekdota szerint Howard Hawks rendező táviratban tudakolta Raymond Chandler-től, vajon ki ölte meg a Sternwood család sofőrjét? Chandler állítólag felkiáltott: „A fenébe is, én sem tudom!”
A Bogart által megszemélyesített Philip Marlowe magándetektívet azzal bízzák meg, hogy derítse ki, ki zsarolhatja a megbízó tábornok fiatalabb lányát. Ez a látszólag egyszerű ügy hamarosan gyilkosságok, zsarolás, szerencsejáték és szex útvesztőjébe, végül a tábornok idősebb lánya, a Bacall megformálta Vivian karjaiba vezeti Marlowe-t.
„Philip Marlowe: – Apropó, lovak. Magában van valami előkelőség, de nem tudom, meddig képes elmenni.
Vivian Sternwood Rutledge: – Az attól függ, ki ül a nyeregben.”
A forgatás ideje alatt egész Hollywood a két színészről beszélt, egyrészt a kialakult szerelem miatt, másrészt köztük lévő nagy korkülönbségre kapták fel sokan a fejüket: míg Bogart ekkor már a negyvenes éveit taposta, Bacall még alig múlt húsz. A filmvásznon azonban csak úgy pattognak közöttük a szikrák, és a Hosszú álom legemlékezetesebb jelenetei éppen azok, amelyekben ketten szerepelnek, valódi érzelmekkel töltve meg a kacér párbeszédeket.
De hiába a hatalmas siker, Hawks mindkét színésszel szerződést bontott, valószínűleg azért, mert kirekesztve érezte magát kettejük forgószél erejű szerelméből. „Bogey” most először szeretett bele a női főszereplőbe, akit nem sokkal később feleségül vett. A korábban nőcsábász és az alkoholt sem megvető Bogart magánélete negyedik felesége oldalán rendeződött, sőt közel az ötvenhez apa lett.
Herman Shumlin rendezővel, Charles Boyer partnereként a Confidential Agent című filmdráma nem szólt akkorát, így az évtized végéig csak Bogart-filmekben játszott (Sötét átjáró, 1947; Key Largo, 1948). Bár az 1950-es Fiatalember trombitával férfifaló középkorú asszonyaként méltó feladatot bírt rá, de az azt követő, 1953-ban Hogyan fogjunk milliomost? című romantikus vígjáték, majd az 1956-os Szélbe írva című melodráma túlságosan háttérbe tolta. Bacall ekkoriban már csak azért sem foglalkozott túlságosan szerepeivel, mert férje, Humphrey Bogart ekkor már rákos beteg volt.
Szünetek és visszatérések
Gregory Peck és Lauren Bacall tündöklő kettőse emeli fel az 1957-ben készült Formatervezett nő (Designing Woman) című romantikus vígjátéknak a fényét, amelyet a filmmusical műfajának legendás rendezőegyénisége, Vincente Minnelli készített – ezúttal prózában maradva, igaz, leleményesen itt is megtalálta a módját, hogy látványos színpadi betéteket és tánckoreográfiákat helyezzen el a cselekményben.
Bogart 1957-es halála után a Broadwayn lépett fel nagy sikereket elérve: kétszer is elnyerte a Tony-díjat. Emlékezetes játékot nyújtott a Mindent Éváról musicalváltozatában. A noir atmoszféráját idézte meg az 1966-os Harperben. Humphrey Bogart özvegye, Lauren Bacall több évig tartó szünet után tért vissza a mozivászonra és a hetvenes évekre két emlékezetes alakítást is bemutatott: Agatha Christie egyik legismertebb művének feldolgozásában, a Gyilkosság az Orient expresszen és A mesterlövész című westernben is játszott.
1981-ben nagyszerű volt James Garnerrel a The Fan című horrorban, ahol önmagát parodizálta a pszichopata rajongótól zaklatott Broadway-díva szerepében. És Lars von Tiers rendezésében a Dogville – A menedék ícímű kultfilmben is erős jelenetekkel ajándékozott meg minket.
Laren Bacall soha nem szűnt meg kritikusnak lenni. Ahogy saját házasságát és férjét megszólta, ha nem nyújtott megfelelő teljesítményt, úgy a hollywoodi pozőröket is „falhoz állította”. Például az 1940-es évek egyik legnagyobb amerikai filmcsillaga 2005-ben faragatlannak és tehetségtelennek nevezte kollégáját és honfitársát, Tom Cruise-t, a jelen egyik mozisztárját. A Time című amerikai magazinnak adott interjúban Bacall különösen azt vetette Cruise szemére, hogy úton-útfélen hangoztatta fiatal kolléganője, Katie Holmes iránti szerelmét. Szerinte nem vall túl jó modorra és ízlésre, hogy valaki a magánéletét reklámcélokra használja fel. „Ez egyfajta betegség” – vélekedett az idősen is elegáns Bacall. Cruise tehetségét is megkérdőjelezte, úgy vélekedett, hogy manapság Hollywoodban már mindenki lehet „óriás” vagy „legenda”. „A „nagy” szónak más az értelme. Ha „nagy színészekről” van szó, ne beszéljünk Tom Cruise-ról” – mondta.
https://www.youtube.com/watch?v=X1vy-1g2RlE
Fotók: Listal.com, Wikipédia, MTVA
