Ördögfiak, boszorkányok elevenednek meg Szigeti Kovács Viktor új regényében, amely a régi magyar hiedelemvilágba kalauzolja az olvasót, melynek közepén az égigérő fa áll. Többek között erről a különös mitológiáról, valamint az új regényről beszélgettünk a szerzővel.
Az idei Könyvhét hagyományosan a Szép Magyar Könyv díj átadásával kezdődött, ahol Az ég madarai című könyved miniszterelnöki különdíjat kapott. Milyen érzés egy ilyen elismerés?
Természetesen jó, de ahogy a díj nevében is benne van, itt a szépséget, azaz a könyv megjelenését értékelik, amiért elsősorban Makovecz-Nagy Szilvia a felelős, mivel ő illusztrálta a könyvet, illetőleg Makovecz Benjamin, aki a koncepciót találta ki és rendezte a szövegeket. Én nem a szépségért, hanem, ha úgy tetszik, a szörnyűségekért felelek. Legalábbis remélem, hogy a madarak leírása harmonizál azok természetrajzával, hiszen olykor ijesztőek, olykor rútak, néha pedig szépek ezek a képzeletbeli lények.
A mostani Könyvhét egy másik aspektusból is fontos neked, hiszen itt debütált új regényed, A táltos. A fülszövegben az olvasható, hogy a régi magyar hiedelemvilágból táplálkozik a szöveg, megtudhatnánk erről egy kicsit többet?
Nagyon jó a kérdés. Nemrég egy volt egyetemi tanáromnak beszéltem a könyvről, aki rögtön azt mondta, hogy nincsen régi magyar hiedelemvilág. Ez igaz is, meg nem is. Igaz, mert a boszorkányaink, ördögfiaink, a szorosan vett hiedelmeink többsége a honfoglalás előtti időkből származnak, és elsősorban török, szláv népcsoportoktól vettük át őket. Ugyanakkor a nyelvünkben a mai napig megmaradtak, vagyis ebből a szempontból létezik, használjuk, a miénk. Amikor azt mondjuk, hogy megütötte a guta, akkor egy valamikori Guta nevű ördögfira utalunk, aki nagyon is elevenen élt félelmeinkben. Pontosabban nem mi utalunk rá, hanem a nyelv. Ha most azt mondom, hogy lóvá tettek, akkor te ezt az üzenetet úgy értelmezed, hogy becsaptak. Valamikor azonban a boszorkányok változtatták át az embereket, tették őket lóvá, hogy a hátukon repüljenek a boszorkányszombatra.
Ha jól tudom, a boszorkány szó eredete is meglehetősen érdekes…
Igen, de nem tudom, hogy tűri-e a nyomdafestéket. A török basz szóból származik, ami annyit jelent, hogy nyom. Ebből a szótőből két szavunk is született, egyik a baszik, ahol a nyomást talán nem kell magyarázni, a másik pedig a boszorkány. Ez már érdekesebb, hogy miért. Azért, mert nagyon régen a boszorkányaink annyit csináltak, hogy éjszaka ráültek az alvó mellkasára, és megnyomták. Ha rémálmaink vannak, akkor boszorkány ül a mellünkön. Egyébként a lidércnyomás is innen származik.
Mit érdemes tudni a táltosokról?
Erről nagyon sokat lehetne beszélni, mivel gazdag a szakirodalma, az értelmezések pedig gyakran eltérőek. Természetfeletti erővel rendelkező személy, sok kutató szerint a magyar ősvallás főpapja, de én ez utóbbi értelmezést teljesen figyelmen kívül hagytam. Azért döntöttem úgy, hogy egy táltosról fogok regényt írni, mert a táltos legfontosabb tulajdonsága, hogy jóságos. Ez pedig nagyon megtetszett nekem. Most függetlenül attól, hogy van vagy nincs régi magyar mitológia, ez egy nagyon szép gesztus, hogy egy természetfeletti erővel rendelkező ember legfontosabb attribútuma, hogy jó. Esőt fakaszt, meggyógyítja az embereket, megtalálja a kincset, amit a sárkány őriz.
Ezek szerint sárkányaink is vannak?
Igen, de a mesékben szereplő sárkányok, teljesen mások, mint a mítoszokban szereplők, a mieink pedig egészen különlegesek. Nem sokat tudnak, kincset őriznek, és úgy néznek ki, mint egy ló vagy bika, fejük pedig csak egy van. Az alsóvilágban élnek kacsalábon forgó palotákban, hogy ez utóbbi honnan jött és miért, a mai napig nem sikerült megfejtenem, mivel nagyon ellentmondásosak az értelmezések.
A könyvhét kapcsán 2016-ban már készült veled egy interjú, akkor az első, most a negyedik könyved jelent meg. Hogyan értékeled az elmúlt időszakot?
Aminek nagyon örülök, hogy sok iskolában lettem olvasmány, hívnak könyvtárakba, rendezvényekre, hogy találkozzanak velem az olvasók. Ez valószínűleg nekem nagyobb élmény, mint nekik. Az ember úgy érzi, hogy érdemes munkát és erőt áldozni erre az egészre, annak ellenére is, hogy ez anyagilag nem térül meg.
Jelenleg min dolgozol?
Az ég madarai egy három kötetes bestiárium első darabja, a napokban fejezem be a folytatást A víz alatt élő állatokat, majd kezdem a zárókötetet, A föld vadjait. Ezzel párhuzamosan pedig A táltos folytatásán dolgozom.
Ezek szerint a témaválasztás továbbra is mitológiával kapcsolatos?
Igen, és nem csak mint írót érdekel a dolog, ez egyfajta tudományos érdeklődés is.
A táltos folytatásáról megtudhatunk valami közelebbit?
A táltos szerelmét, Tündérszép Ilonát elrabolja a Fene nevű ördögfi, lásd a vigyen el a fene mondásunkat, és magával viszi az alsóvilágba. Lényegében egy pokoljárás lesz a történet, mert a hősünk természetesen elindul, hogy kiszabadítsa a szerelmét. Hogy ez sikerül-e neki, majd kiderül.
Hajdú-Antal Zsuzsanna
