Benjamin Britten brit zeneszerző, karmester, zongorista 110 éve, 1913. november 22-én született a zene védőszentje, Szent Cecília napján, s Purcell után a legjelentősebb angol zeneszerző lett belőle.
A kiváló zongorista és karmester Benjamin Britten, a 20. század közepének vezető brit zeneszerzőjének operáit a legkiválóbb angol operáknak tartják Henry Purcell a 17. századi barokk zeneszerző alkotásai óta. Britten operáit a szöveg, a dallamok és a zenekari játék harmóniájáért, valamint drámai mélységükért is csodálják.
„A jó zeneszerzőnél nem lehet elválasztani az inspirációt a technikától” – vallotta, s ennek szellemében alkotott maga is. Műveinek népszerűségét az áttekinthető szerkezet, dallamosság és hatásos kifejezőeszközök alkalmazása – elsősorban az énekhang iránti fogékonysága – jellemzi, mondták róla kedvelői és kritikusai egyaránt.
Benjamin Britten 1913. november 22 született a suffolki Lowestoftban. Az első zongoraleckéket édesanyjától kapta, ötéves korában már komponált, hét évesen kezdett zongorázni, majd három évvel később brácsázni kezdett. Róla valóban elmondható, hogy gyerekkora óta készült a pályára. Az utolsó zeneszerzők egyike lehetett, akik kizárólag élőzenére nevelkedtek: Britten apja nem volt hajlandó gramofont, vagy később rádiót tartani a házban.
Tehetsége mellett keményen dolgozott a cél érdekében: zeneszerzésből, zongorából és csellóból egyaránt oklevelet szerzett. Eleinte filmekhez írt kísérőzenét, s a filmes lehetőségek hatására 1939-től az Egyesült Államokban próbált szerencsét.
Bár Britten rendkívül odaadó volt az édesanyja iránt, és halála nagyon megviselte 1937-ben, úgy tűnik, ez egyfajta felszabadulást is jelentett számára. Csak ezután kezdett érzelmi kapcsolatokat létesíteni a vele egykorú vagy fiatalabb emberekkel. Még ebben az évben ismerte meg a tenor Peter Pears-t, aki gyorsan Britten zenei inspirációjává és közeli (bár egyelőre plátói) barátjává vált. Britten első neki szóló művét a találkozásuk után hetekkel komponálta, Emily Brontë Ezer csillogó tűz című versének dolgozta fel tenorra és vonósokra. Végül Britten és Pears a zeneszerző haláláig partnerek maradtak szakmai és magánéletükben egyaránt. Pears 1986-ban történt halála után John Amis azt írta, hogy Britten nagy zeneszerző lett volna Pears nélkül, de Pears valószínűleg nem lett volna nagyszerű énekes Britten nélkül.
1942-ben hazája háborús állapota hazakényszerítette, s ez egyben pályáján is fordulatot jelentett. 1942-ben megírta Szent Cecília himnuszát, s angol költők verseire alkotott karácsonyi énekes játékait. De ezután az opera jött: Brittennek ekkor „neve” van már, így első operája, a Peter Grimes megrendelésre születik. A mű sikerével lehetővé válik, hogy saját vállalkozást alapítson, az English Opera Groupot, amely több művét bemutatja. 1946-ban két operát is alkot, a „Lukrécia elrablását” és az „Albert Herring”-et.
1947-ben fesztiválvárossá teszi Aldeburgh-t, s elkészülő műveit itt viszi először színpadra. Itt játszották először „A kis kéményseprő” című gyermekoperáját és misztériumjátékát a „Tékozló fiút”. Bár dalszerzőként is kiváló, Britten elsősorban operaszerző: a Koldusopera, a Szentivánéji álom, a Lucrétia elrablása mind ennek az útnak az állomásai.
Benjamin Britten 1976. december 4-én halt meg Aldeburgh-ben.
Ritkaságszámba megy, hogy Magyarországon külföldi kortárs komponistának negyven év alatt négy operáját mutassák be, vagy újítsák fel. Maga Britten 1964-ben, és két évvel később is járt Magyarországon. A hattételes, hatalmas zenei felkészültséget és költséget igénylő „Háborús rekviem”-jét mindkét ittjártakor előadták Budapesten. A „Peter Grimes”-t 1947-ben – mindössze két évvel a londoni premier után – mutatták be Magyarországon.
