Előtted egy könyv, mely kalandokat ígér, hiszen aranylik, piroslik, képekkel telin hívogat, és árad belőle a történet. Egy kisfiú története és a varázslaté, Brian Selznick története és A leleményes Hugo-é. – Recenzió
Ez egy olyan könyv, amire fel kell készülni, ahogy a belső címlapon is olvashatjuk, egy regény képekben és szövegben. Senki ne riadjon meg vaskosságától, nehézségétől, fekete-fehér képáradatától, kissé száraz, távolságtartó írásmódtól, mert a szerző, Brian Selznick nagyon érzékenyen lavírozott a filmes perspektívák és a mesék élményeinek feldolgozásai között.
Minden azzal kezdődött, hogy Brian Selznick a többszörösen díjnyertes gyerekkönyv-illusztrátor beleszeretett egy igaz történetbe (Gaby Wood: Edison estéje: a mechanikus élet kutatásának varázslatos története – a szerk.), ami egy felhúzható figurákból álló gyűjteményről szólt, melyet egy párizsi múzeumnak adományozott a tulajdonosa, Georges Méliès. Ahogy az lenni szokott, az idő nem kivételezett, nem kímélte a dohos padláson hevert gyűjteményt sem, végül ki kellett dobni az egészet. Míg Wood regénye itt véget ért, Selznick fantáziája meglódult, és elkezdte keresni a saját padlását; rozsdás, kopott, törött szerkezetét, és a kisfiút, Hugot Cabret-t, aki megtalálja a mechanikus varázslat titkát.
Múzsák özöne tárult ekkor már az író elé: egy philadelphiai múzeumban megtalálta azt a kétszáz éves automatont – ember formájú gépet is. És mert divatját élik a képekben élő (lsd. Vándorsólyom kisasszony gyermekei) vagy filmes világ által elmesélt regények, Selznick saját mániája, a régi néma filmek hatására kezdte meséjét és ötvözte az irodalmat, a filmvilágot.
De Brian Selznick írni is vágyott, így az első vázlatok még hírül sem tartalmazták a könyv lelkét, azaz az illusztrációkat. Ekkor az oldalakat még nem szakították meg a képek, mintegy folytatva a leírt eseményeket, „csak” szívvel bírtak, vagyis szöveggel. Ám suszter maradjon a kaptafánál, vagy legalábbis kapaszkodjon meg benne, nehogy orra bukjon, a kisfiú, Hugo Cabret arcot kapott, mint ahogyan mindenki más is, akire és amire a filmes könyvben főbb szerep jutott. A könyv lelke pedig tért nyert, kiegészült, dagadt – egészen (fordítása válogatja) 540 oldalig.
Hogy kicsoda Hugo Cabret? „szeretném, ha elképzelnéd magad, ahogy a sötétben ülsz, mint a moziban, egy film kezdete előtt…. Egyszer csak észreveszel egy fiút a tömegben, ő pedig elindul a pályaudvar árkádjai között. Kövesd, mert ő Hugo Cabret. Rengeteg titka van, és éppen arra vár, hogy elkezdődjön a története.”
Hogy kicsoda Hugo Cabret? Egy órásmester fia 1931-ben, aki elárvul és a magányban az apja emlékébe kapaszkodik. Hugót a gyász magányosságba hajszolja, titokban átveszi édesapja munkáját és Párizs egyik pályaudvarán lévő órákat javítgatja, miközben önfenntartó életmódjával (valahogyan életben kell maradni és ételhez kell jutni, még ha zsebesként is kénytelen azt tenni az ember fia) egyre élhetőbbé teszi napjait. A kisfiúnak egyetlen szórakozása van: be akar fejezni egy különös kísérletet; édesapjától örökölt egy ember formájú gépet, egy úgynevezett automatont, amely ha működőképes lenne, rajzolna valamit vagy egy üzenetet írna le. A fiú abban reménykedik, ha egyszer sikerül életre keltenie a masinát, az apjához jut el, vagy legalábbis egy általa hagyott üzenethez.
Selznick néma filmek iránti rajongása itt lép be a történetbe: Hugo a pályaudvaron megismerkedik egy játékbolt-tulajdonos öregúrral és annak nevelt lányával. A kalandok során kiderül, hogy az öregúr nem más, mint Georges Méliès, a francia némafilmek hőskorának egyik legfontosabb alakja, bűvész, filmrendező, színész, producer, forgatókönyvíró és operatőr is. Ő az, akinek köszönhetjük, hogy a sci-fi filmes műfajjá lépett elő; a leghíresebb filmje, az 1902-ben forgatott Utazás a Holdba című műve az egész világon sikert aratott. A film irodalmi alapanyaga Jules Verne egyik regénye. Valósággal forradalmasította a filmgyártást a maga 14 percével, hiszen akkoriban egy átlagos film nem tartott tovább 2 percnél. Méliès életműve számos későbbi rendezőre hatással volt. Az 1920-as évek közepére teljesen tönkrement. 1928-ban a párizsi Montparnasse pályaudvar egyik játékárusában felismerték az elszegényedett rendezőt és egy öregek otthonában helyezték el.
Brian Selznick a valóságot, a valaha élt híres filmes életének utolsó éveit és a képzelet szülte kisfiú összehozta és mesés történetté gyúrta. A történet során a fiú és az öregúr ellenségekből barátokká válnak, közben pedig Méliés is kikerül méltatlan helyzetéből, ahova filmes csődje miatt került. „Amikor Hugo kinyitotta a szemét, csak csillagokat látott. Holdakat és csillagokat, és valamit, ami leginkább egy rakétához hasonlított. A varázslóköpeny volt az, az Utazás a Holdba című filmből, és Georges Méliès viselte.”
Felvetődik a kérdés, miért ekkora siker A leleményes Hugo Cabret, hisz „csak” egy mese a többi közül, még akkor is, ha mind belső mind külső tartalomban gyönyörűen kidolgozott. A válasz egyszerű, mert a klisé igaz, nem hazudik, nem akar ámítani, csalárdul kinevetni vagy olvasókat toborozni. A leleményes Hugo Cabret a masinák, a fejlődés vívmányainak szeretetéről, a filmek varázslatáról szól, és arról, hogy érdemes hagyni magunkat elvarázsolni, mert csodák léteznek, csak meg kell valósítani őket.
Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret könyvajánlója itt, kis részlet itt olvasható a Cultura.hu oldalon.
