„Negyvenöt év körüli férfi ült a fotelben. Feje az előtte heverő papírokra dőlt. A golyó átment a mellkasán.” Kinek az érdekében állt meggyilkolni a középkorú cégtulajdonost? Georges Simenon Maigret felügyelője három nőt kezd figyelni…
1931-ben írta és egy évvel később publikálta Georges Simenon Maigret és a három nő magyar címet viselő L’Ombre chinoise című regényét. A történetben Raymond Couchet-t lelövik saját cége irodájában, és a nyomozk nem találják a személyzet teljes bérét, talán a tettes vitte magával. Miután Maigret felügyelő megkezdi a vizsgálatot, rájön, hogy Couchet hagyott hátra végrendeletet, méghozzá az egész vagyonát „három nő” kapja: az első felesége, a jelenlegi felesége és a fiatal Nine, a szeretője. Ugyanakkor felfigyel rá, hogy az első feleség még mindig a Couchet tulajdonában lévő épületben él, ahol az irodák is vannak.
„Egy nagyon szép Simenon-regényt kezdtem olvasni. Félek, hogy nem lesz elég bátorságom leereszkedni a lidércnyomás legmélyéig, amit Simenon oly elviselhetetlen művészettel ír le.” (François Mauriac, irodalmi Nobel-díjas francia író)
Georges Simenon: Maigret és a három nő
Egy gyilkosság, a Szajnán úszkáló bankjegyek, régi szerelmek, kabarétáncosok, egy nyugdíjas követ, kábítószerfüggők, egy furcsa végrendelet.
A helyszín a párizsi Marais negyed, ahol egy bérházban lakik a jómódú bérlő és a szűkösen élő kispolgár, a szorgalmas hivatalnok és az egész nap a folyosón tébláboló öregasszony. A ház életének középpontja az udvar. Ide érkezik meg az éjszaka közepén Maigret, és az ablakokon át árnyjátékként elevenedik meg előtte a bérlők élete.
Ahogy megismeri a ház lakóit és kikérdezi az áldozat rokonait, ismerőseit, az elhunyt alakja is megelevenedik előtte, és olyanná válik számára, mint egy bizalmas, régi barát. Felkeresi életének helyszíneit, a Pigalle negyed szórakozóhelyeit, majd fényűző otthonát, és megismeri a viszontagságos utat, amelyen a sikerig jutott. A nyomozás előrehaladtával az áldozatot körülvevők valódi jellemére is lassan fény derül a látszat tetszetős felszíne alatt.
„Az ember legszívesebben állandóan megtapsolna, hogy volt!-ot kiáltana, aztán még egyszer hogy volt!-ot. Micsoda egészség ez a Tiéd, kedves Simenon, sohase fogy el, mindig megbízhatsz benne, azért vagy egyre pontosabb, egyre bölcsebb, ezért nem téveszted soha szem elől, mi is a lényeg, és ezért írod sorozatban a remekműveket, egyiket a másik után.” (Federico Fellini)
