Georges Simenon, a világ egyik legtermékenyebb írója több mint hetven Maigret-regénnyel és számtalan novellával tette halhatatlanná a józan, mégis emberien esendő felügyelőt – de élete legalább annyira izgalmas volt, mint hőse nyomozásai.
„Mint egy Balzac-regény, amely nélkülöz minden terjengősséget.” (Marcel Aymé)
A gimnáziumból egyenesen a szerkesztőségbe
Georges Simenon Liege-ben született 1903. február 13-án; a Saint Servais-i jezsuita gimnáziumban tanult, azonban már kamaszkorában dolgozni kényszerült, miután apja meghalt. Pékként, könyvesbolti eladóként és újságíróként is kipróbálta magát. A Gazette de Liège gyakornoka volt, de pályafutása akkor ért véget, amikor gúnyos szatírát írt a főnökeiről.
„Könyvet tartott a kezében, ferdén az olvasólámpa felé döntve. Láttam, hogy egy Simenon-regény, s ez némileg felbátorított – talán annak a jele, hogy van benne emberi érdeklődés.” (Graham Greene)
Tizenhat álnéven írt ponyvát és kalandregényeket
Párizsban telepedett le, ahol a szabados életforma és a nyüzsgő irodalmi közeg magával ragadta. Anyagi biztonságát kezdetben ponyvaregények, kalandos és szentimentális történetek, valamint útleírások adták – ezeket több mint egy tucat különböző álnév alatt publikálta.
Maigret felügyelővel az „átlagembert” tette hőssé
1930-ban született meg az első Maigret-regény, amellyel Simenon világhírű lett. A pipázó, komótos felügyelő különlegessége nem zsenialitásában, hanem emberi bölcsességében rejlik: a bűnösöket is igyekezett megérteni. Maigret figuráját azóta is a francia irodalom egyik legemberközelibb nyomozójaként tartják számon.
„Egy nagyon szép Simenon-regényt kezdtem olvasni. Félek, hogy nem lesz elég bátorságom leereszkedni a lidércnyomás legmélyéig, amit Simenon oly elviselhetetlen művészettel ír le.” (François Mauriac)
Fél évszázaddal túlélte saját orvosait
1940 nyarán orvosai mindössze két évet adtak neki gyomorpanaszai miatt. Simenon azonban még közel öt évtizedig élt, és ezalatt több tucat regénnyel, valamint szerelmi kalandok sorával gazdagította életét. Maigret felügyelő szellemi atyja végül 1989. szeptember 4-én hunyt el.
„Picasso előtt máshogy festettek. Trenet előtt máshogy énekeltek. És Simenon előtt máshogy írtak.” (Frédéric Dard)
Az archívuma és öröksége ma is él
1977-ben irodalmi hagyatékát szülővárosa egyetemének adományozta, ahol létrejött a Simenon Alapítvány. Műveiből filmek és sorozatok készültek, Tarr Béla is az ő regényét vitte vászonra A londoni férfi címmel. A Maigret-szobor Delfzijlben pedig ma is jelzi: hőse szinte annyira valóságos, mint ő maga volt.
„Az ember legszívesebben állandóan megtapsolna, hogy volt!-ot kiáltana, aztán még egyszer hogy volt!-ot. Micsoda egészség ez a Tiéd, kedves Simenon, sohase fogy el, mindig megbízhatsz benne, azért vagy egyre pontosabb, egyre bölcsebb, ezért nem téveszted soha szem elől, mi is a lényeg, és ezért írod sorozatban a remekműveket, egyiket a másik után.” (Federico Fellini)
