1173. augusztus 9-én kezdték meg Pisában a világ egyik legismertebb építményének, a székesegyház ferde tornyának építését.
Pisa híres ferde tornya valóságos útjelzője az elmúlt több mint kétezer év itáliai történelmének. A helyén a rómait megelőző etruszk korszak szentélye állt. Az etruszk vallás kiemelkedő eleme volt a jóslási szertartás. Minden fontos cselekedet – hadviselés, kereskedelmi döntések, de akár a személyes élet meghatározó lépései – előtt is jósoltatni kellett
Természeti jelenségekből és az áldozati állatok belsőségeiből próbálták kiolvasni a jövendőt. Egy ilyen ősi, kijelölt térben építették aztán fel a pisai dóm harangtornyát is.
Kihagyhatatlan helyszínek – A pisai ferde torony, Pisa
Pisában a székesegyház tornyának építését Bonanno Pisano és Guglielmo Tedesco tervei alapján 1183. augusztus 9-én kezdték meg.
A laza, iszapos talajon azonban az építmény hamar megdőlt. A város viharos történelme miatt a harangtorony végül 1372-re készült el.
Alig tíz méter magasságig jutottak el az építkezésben, amikor már látszott, hogy a harangtorony nem teljesen függőleges, mivel mocsaras talajra épült. A munkát meg is szakították, majd 90 évvel később az eredetileg tervezett magasságot felére csökkentve – folytatták. A tornyot Tomasso d’Andrea fejezte be 1360 és 1370 között. A világhírű műemlék 58 méter magas, hat emeletes, és ferdesége nélkül is az itáliai román stílus gyöngyszeme.
Már az építés során igyekeztek korrigálni a hibákat, ezért a dőlés oldalán magasabbra, az ellenkező oldalon alacsonyabbra építették az árkádokat. Elkészültekor 1,4 méterrel tért el a függőlegestől, ez az évszázadok során csak nőtt.
Ingatag legendáknak is alapot adott. Állítólag itt kísérletezett a szabadeséssel Galilei a XVII. században. A középkor végének egyik leghíresebb tudósa, a helyi születésű Galileo Galilei a helyi emléktábla szerint itt végezte a leeső testek fizikájával kapcsolatos kísérleteit, mégpedig állítólag úgy, hogy különböző tömegű tárgyakat dobált le a magasból.
A történet szép, de nem igaz. Igaz viszont, hogy Einstein előfutáraként Galilei bizonyította: senki sem tudja egy test sebességét megállapítani viszonyítási pont nélkül. Az is igaz, hogy az olasz kormány 1964-ben nemzetközi segítséget kért a torony megmentése érdekében.
A gond épp az volt vele, ami híressé tette: a szemet szúró ferdesége. Rengeteg történelmi helyzet és személyiség útjába állt.
A torony dőlésének megállítását 1839-40-ben próbálták először. A puha talajt a talajvíz elszivattyúzásával akarták megszilárdítani, később derült ki, hogy ez az eljárás mennyire ártalmas volt. 1934-35-ben 3-4 méter mélységű, betonfalas árkot létesítettek körülötte, innen injekcióztak először betont a torony alá – ezután azonban még csak fokozódott a dőlés. 1959-re már elfelejtették ezt a tapasztalatot és újabb kísérletet tettek ezzel a módszerrel, 361 fúrólyukba összesen 93 tonna betont öntöttek. Mindez nem segített – a torony gyorsabban dőlt, mint az előző években. A mélybe injekciózott nagytömegű beton ugyanis súlyos horgonyhoz hasonlóan ránehezedett az építmény alapjaira és lefelé húzta a tornyot.
A 20. században, a második világháború idején az amerikaiak fel akarták robbantani, amit szerencsésen elkerült. Előtte az olasz diktátor, Benito Mussolini akarta kiegyenesíteni, de csak rontott az állapotán.
Húszévnyi előkészítés után, 1990 elején a tornyot lezárták a nagyközönség elől, és elkezdődhettek az elkerülhetetlenül szükséges beavatkozások. A mentési művelet után a szakemberek szerint a következő három évszázadra biztosított a több mint 57 méter magas harangláb fennmaradása. Így generációk sora mászhatja meg a csúcsra vezető közel 300 lépcsőt, fel egészen a nyolcadik emeleti csúcsig.
Tizenegy évig tartó rekonstrukció után 2001. december 15-én nyílt meg a turisták előtt a pisai ferde torony
