„Szenzáció? Szerintem az, hogy hiába mondjuk évek óta, még most is meglepjük az embereket azzal, hogy igenis olvasnak az emberek, vesznek könyveket − a fogyásjelentések nem hazudnak.” Irodalmi élmények, sikerek és tervek – azaz milyennek látta a 2017-es évet Csapody Kinga a Manó Könyvek főszerkesztője.
Hagyományunk szerint 2017-ben is megkértünk néhány, az irodalommal és könyvkiadással foglalkozó kiadóvezetőt, szerző-publicistát, szerkesztőt, hogy értékelje az évet. A tavaly feltett kérdésekre a kisgyerekeknek minőségi, de mindenki számára elérhető és szerethető kiadványokat megjelentető Manó Könyvek és a nagyobb gyerekeknek és már szinte felnőtteknek szókimondó, szórakoztató és bullshit-mentes könyveket gondozó Menő Könyvek főszerkesztője, Csapody Kinga bizakodón, optimistán válaszolt a könyvpiac jövőjével kapcsolatban.
Hogyan értékeled a Manó és a Menő Könyvek 2017-es évét?
Ismét elmaradt az unatkozás a kiadóban, azt hiszem, mind a nyolcan mindent beleadva, jól elfáradva zárjuk az évet. A közel 130 darab új címet amúgy nem lehet egyformán számolni, mindenkinek volt emlékezetes „nehéz szülése”, és igazi szerelemgyereke is, nem tudom, melyiket hányas szorzóval kell venni… Klassz csapat ez a Manó/Menő, nemcsak a műhelymunka működik, de szerintem néha rosszkedv ellen, receptre is felírható lenne a társaság.
Ha azt vesszük alapul, hogy elvileg egy kiadó sikeressége az utánnyomások számával is mérhető, és nálunk több utánnyomás volt, mint új cím, akkor sincs ok panaszra. De azt is jó tendenciának tartjuk, hogy egyre több magyar szerző könyvét adjuk ki, például a Menő Könyveknél debütáló Erdős Zsuzsa gyerekei ugyan kinőtték a kamaszkort, amire édesanyjuk első kötete megjelent, de a Vedd már észre! fél év után újra nyomdába megy! Balázsy Panna Szandra-sorozata nagy kedvencünk, az olvasóknak is, Baár Tünde és Bakos Barbara Buda és Vincéje is imádnivaló, örülünk, hogy Kalapos Éva idén is több könyvvel, novellával örvendeztetett meg minket. Szerencsére Kolozsi László és Igor Lazin Apufáját is egyre többen ismerik meg, ami azért öröm, mert egy nagyon fontos könyvnek gondolom a gyász-témakörben. Ahogy Erdős Virág játékos szorzótábla versikéit is. A Menő Könyvek arculata is egyre inkább kezd letisztulni, a két, kiváló magyar írókban bővelkedő antológiánk: Az első és a Szívek dallama is a szívem csücske.
2017-ben a kiadó melyik könyve érte el a legnagyobb sikert?
Még van pár hét az évből, de azt hiszem, a Mesél az erdő-sorozat viszi a pálmát. Tony Wolf régi nagy kedvencét szerencsére, úgy tűnik, nagyon kedvelik ma is. Az állatok után folytatjuk a törpékkel, majd az óriásokkal… és egy eddig magyarul még meg sem jelent résszel zárjuk majd a kalandokat.
A Barátnőm, Bori-sorozat népszerűsége töretlen, a Titkos királyság és a Varázslatos állatbirodalom is nagy rajongótáborral bír, ahogy a nemrég elhunyt Erwin Moser könyvei is. Én nagyon büszke vagyok, hogy Quentin Gréban illusztrációval megjelenhetett A dzsungel könyve, azt hiszem teljesen beleszerettem a Brüsszelben élő illusztrátor képeibe, remélem a Világlátó és a Föld alatt, víz alatt gyönyörűséges illusztrációi után ezt a képi világot is nagyon szereti majd a magyar közönség.
És van egy másik, méreteiben is nagy siker: a 400 oldalas Hogy működik?.
Hogy látod, 2017-ben milyen irányba ment el a könyvek borítójának dizájnja, tipográfiája?
Mindig olyan szemmel is nézelődünk a nemzetközi könyvvásárokon, hogy ellessük pl. az új borító trendeket, aztán néha jobb, nem annyira sietni ezekkel, mert a vásárló szeme még nem szokta meg őket, és másért nyúl a polcon. Szerintem gyerekkönyveknél a borító nem épp divat-kérdés − legyen szerethető, kedves, bájos, a kislányokat a csillogással, fényességgel, színekkel lehet elbűvölni, a kihívás a kamaszoknál kezdődik. Az ötletes grafikus megoldások és a fényképes borítók is nagyon mennek, és talán (szerencsére) a letisztultság felé tartanak.
Mit tartasz az év irodalmi botrányának, illetve az év szenzációjának?
Az a helyzet, hogy elegem van a botrányokból: mindegy, hogy közéleti, vagy irodalmi, vagy a szomszédban zajló. Nyílván vannak a könyves szegmensben is olyan aggasztó és idegesítő jelenségek, mint a belterjes köldöknézegetés − de ezek sajnos inkább konstans dolgok.
Szenzáció? Szerintem az, hogy hiába mondjuk évek óta, még most is meglepjük az embereket azzal, hogy igenis olvasnak az emberek, vesznek könyveket − a fogyásjelentések nem hazudnak.
A jövőt nézve milyen tendenciákat látsz a könyvszakmában és hogyan látod a könyvpiac jövőjét?
Én bizakodó vagyok a könyvpiac jövőjével kapcsolatban. Lehet ezt optimizmusnak nevezni, vagy inkább arról van szó, hogy tudom azt, a Manó Könyvek csapata mennyit dolgozik és –szerintem jó érzékkel, plusz hozzáértéssel, sok szempontot összevetve – próbálja megtalálni, hogy mi az, ami a szülőket, gyerekeket, majd a kamaszokat is meggyőzi, érdekeli. És persze figyelni kell a tendenciákra, meg divatokra (milyen jó, hogy nálunk jelenik meg a felnőttszínezők úttörője, Johanna Basford), de vannak örök, állandó értékek, amikről nem feledkezünk el.
2018-ban milyen könyvek miatt lesz érdemes figyelni a kiadó újdonságaira?
Nagyon várjuk Pásztohy András új meseregényét, hiszen a rajongók olvasnák már A kisegér, aki majdnem hős lett folytatását. Új sorozatok debütálnak majd, folytatjuk a meglévőket, készülünk igazi ínyencségekkel, és egy nagyon nagy régi kedvencemmel (és annak egy mai folytatásával) is. A Menő könyveknél alakul egy újabb antológia, ami egyfajta kontinuitást mutat Az elsővel, és nagyon drukkolok a három elsőkönyvesünk regényeinek is. Nagyon nehéz egyet-egyet kiemelni, mert mindegyik könyvünk eléggé hozzánk nő a munka során.
