Mikor mondjuk, hogy “otthagy csapot-papot”?

A magyar és a világirodalomból is ered szép számú szólás, mint például a nap mint nap hallható, de a szövegkörnyezet nélkül kevéssé érthető „otthagy csapot-papot”, ami eredetileg Petőfi Sándor Csokonai című versében szerepel.

Szólások, közmondások eredete címmel megjelent a Tinta Kiadó frazeológiai etimológiai szótára.

Tudjuk-e, hogy a Kolumbusz tojása szólás valójában nem is Kolumbusz Kristófhoz kötődik, hogy a kígyót-békát kiált valakire kifejezés a boszorkány­üldözések korának hiedelmén alapszik, vagy hogy a kosarat ad/kap szókapcsolat eredete a lovagkorra nyúlik vissza? Miért mondjuk valakire: Canossát jár? Kire mondták először: félelem és gáncs nélküli lovag? Milyen babonás hit húzódik meg a tűvé tesz valamit kifejezés mögött? Gondoltuk volna, hogy milyen sok szólásmondás származik a Bibliából (egy tál lencséért, mossa a kezét, Aki szelet vet, vihart arat.); a görög–római mitológiából (Damoklesz kardja, kitakarítja Augiász istállóját); a magyar és a világirodalomból (leteszi a lantot, szélmalomharcot folytat); a magyar és a világtörténelemből (nem enged a negyvennyolcból, Utánam az özönvíz!)?

Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adja meg a választ e könyv, amely 1800 szólás (kivágja a rezet), szóláshasonlat (szegény, mint a templom egere), helyzetmondat (Hátrább az agarakkal!), közmondás (A kutya ugat, a karaván halad.), szállóige (A stílus maga az ember.) pontos jelentésértelmezését, stiláris minősítését, valamint eredetmagyarázatát tartalmazza, és szemléleti, kultúr­történeti hátterét mutatja be bőséges magyar és külföldi szakirodalomra támaszkodva, irodalmi, művészettörténeti kitekintésekkel, továbbá számos idegen nyelvi párhuzam megadásával.

A szótár, amelyet Bárdosi Vilmos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Romanisztika Intézetének vezetője szerkesztett, 1800 szólás, közmondás és szállóige jelentését és eredetét tartalmazza, de bemutatja kultúr­történeti hátterüket és megadja idegen nyelvi párhuzamaikat is.

Kiss Gábor szerint az olvasóközönség régóta szükségét érzi egy olyan szótárnak, amely nemcsak megmagyarázza a szólások és közmondások értelmét, hanem azok eredetéről is részletesen tájékoztat.

Nagy Gábor, akinek Magyar szólások és közmondások című, először 1966-ban megjelent könyve mind a mai napig népszerű, maga is tervbe vette egy ilyen eredetmagyarázó szótár összeállítását. 1973-ban bekövetkezett halála miatt azonban terve meghiúsult. Kiss Gábor ezért szimbolikusnak és a nagy előd előtti tisztelgésnek nevezte, hogy O. Nagy Gábor születésének 100. évfordulójára lát napvilágot a 750 oldalas gyűjtemény.

Érdekesség, hogy a közmondásaink jelentős része a Bibliából való, mint például a Jákob és Izsák történetére utaló „eladja egy tál lencséért” vagy a Jézust elítélő Pilátus cselekedetét idéző „mosom kezeimet” szólás. A görög-római mitológia is rengeteg szólás bölcsője – ismertette, példaként említve Damoklész kardját és a Akhillesz-sarok kifejezést.

A magyar és a világirodalomból is ered szép számú szólás, mint például a nap mint nap hallható, de a szövegkörnyezet nélkül kevéssé érthető „otthagy csapot-papot”, ami eredetileg Petőfi Sándor Csokonai című versében szerepel.

Közmondások, szállóigék a mai napig keletkeznek, zömében a közéletei szereplők kijelentései válnak „közkinccsé”. A most megjelenő szótár igyekszik a közelmúltban közmondásossá vált kijelentéseket is összegyűjteni, így került bele például Horn Gyula néhai kormányfő mondata, az „Ami nem romlik el, azt nem kell megjavítani”.