„Miért akarnék húsz kiló aranyat, ha enyém az egész ország?” Szécsi Noémi Kommunista Monte Cristo című regénye a magyar kommunizmus jó adag iróniával megírt „fejlődéstörténete”.
„A felvetés jó. Sokan küzdenek hasonló dilemmával. Lepra vagy kolera? Sósav vagy marólúg? Tisza-örvény vagy Dunasodor? Golyó vagy kötél?”
1919. július vége. Sanyi, a jóképű vegetáriánus hentes, a kommunista párt segédmunkása, Bécsbe indul titkos küldetésben. Kezében a proletárhatalom sorsa: egy bőröndnyi arany. Hamarosan kiderül azonban, hogy a forradalom megbukott, és onnantól Sanyi minden tevékenysége okafogyott és illegális. Küldetése elveszíti eredeti értelmét. Vajon az élete milyen új értelmet kaphat? Álruhákkal és hamis személyazonosságokkal teli véres komédia veszi kezdetét.
Nehéz a hazugságok hálójából kitörni. A proletárforradalom bukása után Sanyi szifilisszel szabadul a börtönből, de összeszedi magát: új életet kezd feleséggel, gyerekekkel, valódi, kommunista énjét azonban még jobboldali érzelmű családja elől is titkolnia kell. A politikában óvatosan manőverezve átvészeli a magyar történelem válságos évtizedeit, egészen 1956-ig. Akkor negyvenévnyi elvhűség után kételkedni kezd – és erre minden oka meg is van.
„- Ide figyelj, Sanyi! Látod azt a burzsujt az utca túloldalán?
– Sose biztos az, hogy burzsuj.
– Mondom: látod?
– Látom.
Durr. Szamuely elvtárs célra tartás nélkül, vaktában lőtt egyet, a következő pillanatban a fiatalember összerogyott, és elterült az utca kövezetén. Szamuely visszatette hatalmas fegyverét a pisztolytáskába. Igazított az övén. Felemelte jobb keze mutatóujját:
– Látod, Sanyi, így jár az, aki kárt tesz a vörös proletariátusnak.
– De nem tett kárt!
– De így jár – jegyezte meg lakonikusan Szamuely elvtárs, és ezzel újra helyet foglalt a királyi gépkocsiban. Ebből a Leninfiúk is megértették, hogy megérett az idő a távozásra, és visszakászálódtak. A hűséges sofőr gázt adott, éles kanyart vettek, és már robogtak is vissza a Szovjetház felé.”
A Kommunista Monte Cristo a magyar kommunizmus jó adag iróniával megírt „fejlődéstörténete”. A Tanácsköztársaság bukásától az ötvenhatos eseményekig tartó időszak történéseire épülő, a mindennapok mikrotörténelmi tapasztalatain alapuló fikció. Sanyi, a regény főhőse esendően csetlik-botlik a fergeteges szatírával ábrázolt történelmi nagyságok, Kun Béla, Károlyi Mihály vagy Rákosi Mátyás elrajzolt árnyékában.
Szécsi Noémi regénye a különböző korabeli demagógiák nyelvhasználatát felidézve, bravúrosan bontja szét és rakja össze másként az eredeti Monte Cristo-történet elemeit. Előképével ellentétben ez a mű elsősorban nem is a bosszúról, hanem a mindenkori politika ostobaságáról szól.
A sokféle műfajban járatos szerző 2009-ben a Kommunista Monte Cristó-ért megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját. 2011-ben József Attila-díjjal jutalmazták.
Szécsi Noémi (fotó: Dobos Tamás)
