Eldorádó, Megáll az idő, Ajándék ez a nap, Idő van, Tiszta Amerika vagy az Excelsior! és a Mizantróp? Gothár Péter örök érvényű igazságokkal tűzdelt művekkel egészíti ki a magyar film- és színházművészetet.
Gothár Péter Kossuth-díjas rendező, díszlet- és jelmeztervező, a magyar filmművészet egyik legeredetibb hangú képviselője 65 éves, 1947. augusztus 28-án született Pécsett.
1968-tól a televíziónál dolgozott rendezőasszisztensként, majd 1975-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Makk Károly rendezői osztályában. A televíziós műhelyekben kísérletezhette ki a későbbi filmjeiben feltűnő stíluselemeket, mint a narráció, az abszurd helyzet, vagy az idő és tér egyedi kezelése.
„Számomra elég jó az átjárás a két műfaj, a színház és a film között. Az elemzőképesség, a színészekkel való közös munka itt és ott egyformán fontos. Ami ennél több, az már nehezen megfogalmazható. Nem arról van szó, hogy két film között dolgozom színházban – hanem fordítva: színházi munka mellet és közben esetleg filmezek. Ez a két tevékenység tökéletesen kiegészíti egymást. Mindkét műfaj kolosszális kifejezési forma. Ha ebben valaki naponta megtalálja magát, akkor az öröm. Ez az igazi sikerélmény.”
Több tévés munkájának Bereményi Géza volt írója, később együtt jegyezték a Megáll az idő forgatókönyvét, Gothár pedig színészként tűnt fel Bereményi első rendezésében, az Eldorádóban. Az MTV-ben töltött évek (1968-1971) alatt készített ismeretterjesztő és dokumentumfilmet is, egyebek között a tragikusan elhunyt Vujicsics Tihamér népzenekutatóról.
Első játékfilmje, az 1979-es Ajándék ez a nap a lakáshoz jutás témáját boncolgatta, a tragikomikus elemektől és groteszk élethelyzetektől sem mentes műért megkapta a filmkritikusok díját (azóta még további négy alkalommal), s elnyerte a velencei filmfesztivál Arany Oroszlán-díját.
1981-ben készült a Gothár korosztályának élményvilágából és saját emlékeiből táplálkozó Megáll az idő, Koltai Lajos fényképezésében. Az 1956-os forradalom után hét évvel játszódó történet a kamaszok nézőpontjából ábrázolja azt az időszakot színesben,az 56-os események pedigfekete-fehérben villannak fel. A mára kultuszfilmmé emelkedett alkotás néhány éve bekerült minden idők 12 legjobb magyar filmje közé, s a játékfilmszemle díján kívül (amit Gothár eddig hat alkalommal kapott meg) 1982-ben Cannes-ban elnyerte az év fiatal felfedezettje díjat, továbbá a New York-i Filmkritikusok Díját is. Esterházy Péterrel közösen írta a szürrealisztikus Idő van (1985) és a Tiszta Amerika (1987) forgatókönyvét – mindkettő nemzedéki közérzetfilm, központi kérdésük az értelmes élet keresése.
A rendező még 1982-ben, kéziratban kapta meg Bodor Ádámtól A részleg című novelláját, a kiszolgáltatottságról szóló, sajátos kelet-európai vízió megfilmesítésére azonban 12 évet kellett várnia. 1995-ben készült el a Haggyállógva Vászka című „magyarul beszélő orosz lágermese”, amely a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb rendezés díját nyerte. Az öt évvel későbbi Paszport és a 2003-as filmszemlén a játékfilmes fődíjat elnyerő Magyar szépség sajátos stílusában kíséri figyelemmel a „posztszovjet kapreál” okozta változásokat, visszatérve a poszt-kádári tematikához és korábbi groteszk-ironikus stílushoz.
Gothár groteszk-ironikus hangja először a kamaszok vállalhatatlan életmintáit, majd a felnőtt féléleteket, vagy alig elviselhető élethelyzeteket, a rendszerváltás előtti és utáni korszakok realitásait ábrázolja nagy erővel.
Gothár Péter rendszeresen dolgozik színházban is, több mint hatvan darabot rendezett. 1979-1992 között a kaposvári Csiky Gergely Színház főrendezője volt, s meghatározó szerepet játszott a társulat legendás, nyolcvanas évekbeli korszakában. 1993 óta a Katona József Színház rendezője, emellett rendszeresen állít színpadra darabokat a Radnóti Miklós Színházban.
A magyar televízió Nagy Könyv sorozatában Gabriel Garcia Márquez: Száz év magány című regényéből forgatott filmet Udvaros Dorottya főszereplésével. Számára a színház, film, vagy akár a televízió egyformán fontos és átjárható műfajok, nem akar fontossági sorrendet állítani. 2010-ben pedig kiállításon mutatkozott be, mint fotográfus.
Gothár Péter színházi és filmrendezői munkássága közismert, életműve bővelkedik a népszerű, sokat idézett és nemzetközileg is elismert alkotásokban. Azt azonban talán kevesen tudják róla, hogy közel öt évtizede aktívan foglalkozik fotóművészettel is, egyéni látásmódú képeit eddig főleg szakfolyóiratok hasábjain láthattuk. Gothár saját bevallása szerint mintegy kettőezer-ötszáz tekercsnyi fotót készített pályája során.
Gothár Péter munkásságát 1987-ben Balázs Béla-díjjal ismerték el, 1990-ben megkapta az Érdemes Művész címet, 1997-ben pedig Kossuth-díjat kapott „egyenletesen magas színvonalú, hazai és külföldi elismerésekben gazdag filmrendezői munkásságáért”. A színikritikusok díját 2007-ben, a Pro Cultura Hungaro-Russica kitüntetést pedig 2009-ben kapta. 2002 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára.
