„Az értekezleteken félbeszakítanak, a főnök, meghallván legújabb ötleted, atyáskodva vállon vereget, majd szemrebbenés nélkül előadja úgy, mint saját szüleményét. Ismerős? Nos, a probléma nem új keletű. Évszázadok óta szenvednek tőle a nők – és ugyanennyi ideje dacolnak ezzel szemben.” Női sorsok, női vélemények, női választások a történelem sodrában.
A tankönyvek vagy történeti feldolgozások ritkábban vagy kevesebbet írnak a történelem jelentős női alakjairól, lányokról, asszonyokról, akik részt vettek, befolyásolták a világ bizonyos eseményeit, hatással voltak a történelemre, előmozdítottak, elindítottak felfedezéseket. A néha „árnyékban”, máskor „fényben” megjelenő asszonyok gyakran szembementek az elvárt családi kívánalmaknak, elhagyták a sztereotip, női feladatokat, vagy épp ellenkezőleg felhívták azok fontosságára a figyelmet.
A mindennapokban számos olyan asszonnyal találkozhatunk, akik valamiben kiemelkednek, legyen szó az a munka, a kreativitás vagy éppen az anyaság terén. Azonban néhány nő – akiket ritkábban emlegetünk, mint kéne – olyan dolgokat hagy hátra, amelyek nemcsak személyes életeket, de a történelmet is megváltoztatják.
Hogy túltesznek-e a férfiakon ezek a nők? Nem lehet kérdés. Mert nem ez az érdekes. Sokkal inkább az a fontos, hogy beszéljünk ezekről a sorsokat alakító, társadalmi változásokat létrehozó asszonyokról, hiszen a férfiak uralta, az utókor számára többnyire a férfiak által lejegyzett világban akár a jelentéktelenség homályába is merülhetnének, ha nem hívnák fel a figyelmet rájuk. Erre pedig nagyszerű a Foley–Coates kötet.
Az megvan, hogy az első számítógépes algoritmust Byron lánya, Ada Lovelace alkotta meg? Vagy hogy Telkes Mária nem a két szép szeméről kapta a Napkirálynő becenevet? Mennyit tudsz Coco Chanel kihívásokkal teli életéről? Wollstonecraft, Earhart, Hopper – ismerősen csengő nevek? – teszi fel a kérdéseket Beth Coates és Elizabeth Foley Mit tenne Frida Kahlo? című ismeretterjesztő kötetében. Ismertterjesztő, hiszen nem kíván tudományos, nehezen követhető információkkal traktálni, éppen csak csipeget az ismerettárból – ezért kissé komolytalanná is teszi a lexikális tudást. Azonban arra, hogy tájékozottabbak legyünk, nagyon is ajánlott az eredetileg a Délkelet-Britanniában élő brit kelta törzs, az icenusok királynőjéről elnevezett, Boudicca címet viselő könyv. Ahogy a német kiadás, úgy a magyar kötet címe is a mexikói festőnőt emeli ki. Talán pont azért, mert míg Frida Kahlo neve mindenki előtt ismert, Boudicca királynő tettei már homályosabbak lehetnek többek számára.
A való élet szerencsére nem egy kvízműsor – de azért nem árt, ha tájékozottak vagyunk. Az elmúlt száz évben sok dolog megváltozott: közeledni kezdtek egymáshoz a nők és férfiak jogai, számos helyen kialakult az egyenlőségre törekvő szemlélet, de nem szabad elfelejtenünk, milyen hosszú és göröngyös utat jártak be a történelem nőalakjai – ahogyan azt sem: van még hova fejlődnünk.
„A szerzőpáros időt és energiát nem kímélve kutatta fel a történelem olyan nőalakjait, akiket senki sem ültethetett a sarokba… – olvashatjuk az ajánlóban. – Könyvük egyszerre inspiráció, ismeretterjesztő kézikönyv és tanácsadókötet. Nagy szerencsénkre a szerzők a humort sem spórolták ki a történetekből, így remek társaság lehet borús napjainkra is. A nők mindig is szenvedtek attól, hogy irreális testképnek kell megfelelniük, hogy megterheli őket a házimunka, hogy zaklatják és alulértékelik őket, vagy éppen kapcsolati problémákkal küzdenek. A lista végtelen. De fura módon erőt adhat az, hogy legyenek akár az ókori Egyiptomban, az Orosz Birodalom aranykorában, a Vadnyugaton vagy a világháborús Párizsban, ezek a különleges nők nagyon is hasonló tapasztalatokat szereztek.”
Egyik-másik asszony bizony túltesz férfi családtagjain, ismerősein, általában a férfiakon tudás, műveltség, széles látókör vagy diplomácia tekintetében. Amire, ha másért nem is, azért érdemes felhívni a figyelmet, mert miközben ma egymásnak ütköznek azon kifejezések, mint például női identitás, feminizmus vagy genderelmélet, mi nők azért többnyire szeretünk nőnek lenni, még akkor is, ha naponta érnek minket inzultusok, visszautasítások, előítéletek, kellemetlen megjegyzések. Csak azért, mert nők vagyunk.
Beth Coates és Elizabeth Foley szakszavakat és szleng kifejezéseket egyaránt használ, amivel valószínűleg a fiatalokat is el kívánják érni. A friss példákkal és jó adag humorral színesített, könnyed írói stílus közel áll az olvasóhoz. Csakhogy ez nem mindig segít, mert így az egész könyv sokat veszít a hitelességéből és a téma komolyságából. Nem humoros és nem menő, hogy azt kell olvasnom: „A nőgyűlölet újra tök menő lett…” (Még akkor sem, ha Donald Trumpot hozzák fel ennek okául.) Ez nem menő. Inkább kínos. A hab a tortán a – a szerzők szerint –„farok vezérelt” Lord Byron említése, ami már sokkal inkább a férfi nem megalázásáról szól, mint a költő szeretőinek, családtagjainak, a női nem védelméről.
A Mit tenne Frida Kahlo? példákat és példaképeket állítva elénk valóban kivételes nőket mutat be, azokat, akik valamilyen oknál fogva másokká lettek, más életet választottak. Hogy mi minden változott az elmúlt évezredek, évszázadok, évtizedek óta? Mint egykor, ma is mindenkinek magának kell tudni (és harcolni érte), mit szeretne elérni az életében; legyen szó egy vezérigazgatói székről vagy a családalapításról és gyermekvállalásról.
Elizabeth Foley – Beth Coates: Mit tenne Frida Kahlo? – Kivételes nők, akik nem ismertek akadályt, (What Would Boudicca Do? Everyday Problems Solved by History’s Most Remarkable Women), Fordította: Magyari Andrea, Illusztráció: Herbszt László, Athenaeum Kiadó, 2021
