„Nekem a lövészet tanította meg a cél ismeretének és kitűzésének fontosságát. Azonban ahhoz, hogy a célt el is érjük, elsősorban nem arra van szükség, hogy az a szemünk előtt lebegjen.” Az öttusa mindenre megtanít – vallja Mizsér Attila, a sportág olimpiai, világ- és Európa-bajnoka. Olyan készségeket fejleszt, amelyek az élet számos területén alkalmazhatóak.
Légy te is életed bajnoka
A siker tusái című könyv bemutatja a szerző Bajnokok útja elnevezésű motivációs modelljét, amelyet szervezetfejlesztői munkájában is alkalmaz, és amely a mindennapokban is tanulságos útmutatóul szolgálhat bárki számára.
A kötet olyan történetgyűjtemény, amely saját fejlesztésű motivációs modelljének, a Bajnokok útjának legfontosabb pontjait körvonalazza. Mindezt sportpályafutásának legizgalmasabb eseményeivel és fordulataival példázza a szerző, Mizsér Attila, az öttusa olimpiai, világ- és Európa-bajnoka.
A Bajnokok útját ugyanis saját sportkarrierjének tanulságai alapján alkotta meg. A kötet egyik legfontosabb üzenete, hogy megfelelő stratégiával és önismerettel a legnehezebb helyzetben is képesek vagyunk továbbmenni, folytatni a célunkhoz vezető utat. Pontosan úgy, ahogyan a sport bajnokai teszik. A konkrét esetek nyomán feltárul, miként gondolkodott, hogyan építette fel magát a sportoló, és milyen kapaszkodókat talált a legkritikusabb versenyhelyzetekben. Így állt össze a modell: egy gondolkodási és viselkedési minta.
A könyv az elmélet és a gyakorlat hiteles szintézisét adja, mely annak szerkezetében is tükröződik: elsőként minden esetben modellként vázolja fel üzenetének lényegi elemeit és alapjait, majd az egyes elemek ismertetése után történetek következnek, amelyek végén minden esetben a szerző összesíti a séma működésének legfontosabb mozzanatait, mindeközben pedig személyes tanulságait is megosztja velünk.
A kötet rávilágít arra, hogy gondolkodási és viselkedési mechanizmusainknak öt kritikus eleme van: KUDARC → CÉL → ERŐSSÉGEK → ITT ÉS MOST → DÖNTÉS. E modell öt elemét az öttusa egyes sportágának történetein keresztül hozza helyzetbe: mindegyik tusához a gondolkodási és viselkedési mechanizmus egy-egy fő elemét kapcsolva.
Lovaglás – KUDARC: tegyél meg mindent a kudarc megelőzésért. A legkirívóbb példa az 1993-as szófiai EB.
Úszás – CÉL: tervezd meg részletesen a célhoz vezető utat. A hozzá tartozó sztori szöuli olimpián történt, 1988-ban.
Terepfutás – ERŐSSÉGEK: fedezd fel erősségeidet, és építs azokra. A történet az 1981-es uppsalai nemzetközi verseny.
Lövészet – ITT ÉS MOST: csak arra figyelj, amit éppen csinálsz. A kapcsolódó eset az 1978-as ifjúsági országos öttusabajnokság.
Vívás – DÖNTÉS: tedd meg a következő lépést! Két ellenkező előjelű történet is alátámasztja: az egyik az első felnőtt világbajnokságáról, Rómából, a másik egy Helsinkiben rendezett versenyről származik.
A kötetet egy coachingszemléletű önfejlesztő kérdéssor zárja, amelyet bármilyen elakadás esetén célszerű átgondolnunk. Megválaszolásuk során automatikusan eljuthatunk belső világunk és helyzeteink sablonmentes megértéséhez, a helyzetekre való tisztább rálátáshoz, ennek köszönhetően pedig könnyebben megtaláljuk a következő lépést, a szükséges döntéseket, melyeket egyre bátrabban és tudatosabban hozunk majd meg önmagunk bajnoki útján – ígéri Mizsér Attila.
Mizsér Attila olimpiai bajnok (1988, Szöul, csapat) öttusázó, ötszörös világ- és kétszeres Európa-bajnok. Sportpályafutása mellett két diplomát (Testnevelési Főiskola, Külkereskedelmi Főiskola) szerzett. 1995-től a bankszakmában dolgozott, 2010-ben bankjában belső trénernek jelentkezett, 2014-ben megalapította az Apollo Consulting Kft.-t, amelynek fő tevékenysége a tréning, coaching és mentoring az üzleti és sportvilágban. A sportcoach-képzés egyetemi oktatója a Széchenyi Egyetemen.
Mizsér Attila: A siker tusái
(részlet a könyvből)
A cél és az ahhoz vezető út
Érdekes és elgondolkodtató, hogy a sportlövő hogyan éri el célját, a 10-es lövést. Jól emlékszem életem első lövőedzésére. 1971-ben Egerben edzőtáboroztunk, 10-14 éves fiatalok, két- és háromtusázók. Én addig csak úszó- és futóedzésre jártam, még egy éve sem volt, hogy 1970 októberében elkezdtem az öttusát. Az edzőink már korábban beharangozták, hogy hamarosan mi, tízévesek is elkezdjük tanulni a lövészetet, és mehetünk edzésre. Nagyon vártam a légpisztollyal és a lőtáblával való találkozást. A lőtérre érve kihelyeztük az állványokat, amelyek felső része úgy volt
kialakítva, hogy bele lehessen illeszteni a lőlapokat, amelyeken rajta vannak a köregységjelölések, középen a 10-essel. A tábla nagy része fehér, a 7-es köregységtől befelé azonban már fekete. A 6-os és 7-es köregység fekete-fehér kontrasztja messziről is látható, így jó viszonyítási pont a táblán, amiről én azt hittem akkor, hogy ez alapján fogunk majd célozni.
Legnagyobb meglepetésünkre az edző háttal felénk fordítva helyezte fel a lőlapot az állványra. A teljesen fehér felületen nem volt sem köregység, sem fekete-fehér határ, egyszerűen csak a nagy semmit láttuk, így nem volt semmilyen viszonyítási alapunk a célzáshoz. És akkor az edző elmagyarázta, hogy miért így tette fel a lőlapot. A lövészet lényege ugyanis nem az, hogy lássuk a 10-est. Az a legfontosabb, hogy a lövést az elsütőbillentyű lehető legfinomabb elhúzásával adjuk le, miközben az irányzék rendezett! Ezt pedig a lőlap hátára lőve sokkal jobban lehet gyakorolni. Ilyenkor ugyanis nincs 10-es kör, nincs fekete-fehér határ, és így nem törődsz annyira azzal, hogy hol van a tábla közepe. Sok légpisztolyedzésen lőttünk még így, mire nagyjából elsajátítottuk a finom elhúzást és az irányzék helyes rendezését. Ezt úgy hívtuk egyébként, hogy üres lőlapra lövés. Sok kezdő, amikor nagyon el akarja találni a 10-est, elkezdi nézni a táblát, ahelyett, hogy inkább a rendezett irányzékra és a finom elhúzásra összpontosítana. Erre mindig azt mondták, hogy „keresed a tízest”, vagy hogy „kinézel a táblára”. Sokszor hallottuk a verseny előtti instrukciók és intelmek között: „Ne keresd a tízest, a rendezett irányzékkal és az elhúzással törődj!” Egyébként jól tudjuk az emberi szemről, hogy ugyanúgy képes élesen fókuszálni 30 centiméterre, mint 30 méterre. De a kettő egyszerre nem megy. Vagyis a lövészet közben vagy a 10, 25, 50 stb. méterre álló táblát látod élesen, vagy a kezedben lévő pisztoly irányzékát. És ez utóbbi a pontos lövés kulcsa, nem a meghatározott célra történő fókuszálás!
Fura, de igaz. A cél az, hogy 10-est lőjünk, ugyanakkor nem szabad a célra összpontosítani, hanem valami egészen másra kell irányítani a szellemi energiáinkat. Az öttusázó és a sportlövő a műveletre fókuszál (rendezett irányzék, finom elhúzás), aminek a tábla közepébe fúródó lövedék lesz a következménye. Eszünkbe sem jut a 10-es, nem is látjuk, legfeljebb körülbelül érezzük, hogy merre van. A szemünk egészen másra fókuszál, mert tudjuk, hogy a végeredményhez nem közvetlenül a célra kell koncentrálni, hanem az odavezető úton kell hibátlanul végigmennünk – ezért minden idegszálunkkal csak arra figyelünk, aminek a következménye lesz a 10-es lövés.
Nekem a lövészet tanította meg a cél ismeretének és kitűzésének fontosságát. Azonban ahhoz, hogy a célt el is érjük, elsősorban nem arra van szükség, hogy az a szemünk előtt lebegjen. Mindenekelőtt a célig vezető úttal kell tisztában lennünk: azzal, hogy mit kell jól csinálnunk a cél eléréséhez. Az életünkben is kitűzünk célokat, amelyeknél szintén ugyanolyan fontos, hogy tudatosítsuk magunkban a cél eléréséhez szükséges lépéseket. A célt tehát érdemes részcélokra bontani. Olyan egységekre és tevékenységekre, amelyek végrehajthatók és kontrollálhatók, és döntően rajtunk múlnak. Ezeknek a lépéseknek a sorozatából áll a célig vezető út. Egy munkahelyi példával élve az a feladatunk az úton, hogy a cselekvéseinkben (tervezés, csapatépítés, munkaszervezés, részfeladatok és napi teendők elvégzése stb.) maximálisan érvényesítsük a tudásunkat, a motivációnkat és a koncentrációnkat. Ha mindez adott, akkor törvényszerűen egyre közelebb és közelebb kerülünk a célunk megvalósulásához, amely egyszer csak beteljesül. Tehát ahogy a 10-es lövéshez a billentyű finom kezelésére és a rendezett irányzékra kell összpontosítanunk (és nem a célra), úgy az életcélok eléréséhez is az szükséges, hogy a tevékenységeinkre fókuszáljunk.
Mizsér Attila: A siker tusái, Pallas Athéné Kiadó, 2022
