Március 20-tól látható országszerte a mozikban a magyarhangya következő bemutatója, Brazília első Oscar-díjas filmje, az Én még itt vagyok (Ainda Estou Aqui / I’m Still Here).
Eunice (Fernanda Torres) boldogan él férjével és közös gyermekeikkel Rio de Janeiróban. A férj, Rubens Paiva azonban ellenzéki politikus, az épp regnáló katonai diktatúra egyik hangos kritikusa, így 1971-ben a hatóságok erőszakkal elviszik őt otthonából. Eunice és a gyerekek ezáltal nemcsak a családfő hiányával, de az elnyomó rendszer valódi arcával is szembesülnek. Évekig várják vissza Rubenst, aki lehet, hogy soha nem térhet már haza. Eunice azonban nem nyugszik, és elhatározza: megkeresi eltűnt férjét.
Walter Salles megtörtént eseményeket feldolgozó, családdrámába oltott politikai krimije a később ügyvédként és emberi jogi aktivistaként híressé vált Eunice Paiva szemszögéből mutatja be Brazília történelmének egyik legsötétebb időszakát.
A film Eunice és Rubens legidősebb fia, Marcelo Rubens Paiva azonos című könyve alapján készült, aki apja eltűnése idején 11 éves volt. ű
A három Oscar-díjra jelölt (legjobb film, legjobb nemzetközi film, legjobb női főszereplő) Én még itt vagyok nagyszabású, évtizedeken átívelő, megrázó portré egy családról, akik az igazság keresésére tették fel az életüket.
Az Én még itt vagyok, kisebb meglepetésre Oscar-díjat nyert a legjobb nemzetközi filmek kategóriájában március 2-án. Walter Salles köszönőbeszédét azzal kezdte, megtiszteltetés számára, hogy milyen kiváló filmesek között volt jelölve a díjra. Az Oscart Eunice Paivának ajánlotta, akit súlyos személyes veszteség ért egy diktatórikus rendszer miatt, azonban úgy döntött, hogy nem hódol be, inkább ellenáll. Salles emellett kiemelte azt a két „kivételes nőt”, akik életre keltették Eunice karakterét a filmben: Fernanda Torrest és az anyukáját, Fernanda Montenegrót.
