„Most írok róla. Most írok róluk. Halott barátaimról írok egy könyvet.” . A Halott barátaim az emlékirat záróköve, Nádas Péter tisztelet- és szeretetteli istenhozzádja halott barátaihoz, a magyar próza legutóbbi nagy fordulatához és a kor szabadságtörténetéhez.
Polcz Alaine, Mészöly Miklós, Esterházy Péter, és aki a saját emlékei szerint elbeszéli őket. Azt a különös rendet, ahogyan ők négyen egymás életébe fűződnek. Már születésük előtt és a haláluk után is. Nádas „nagyon sajnálta”, de barátságukat nem illeszthette a Világló részletek folyamába. Kivételes kapcsolatuk másképp fénylik ebben az életregényben.
A Halott barátaim regényes könyv. A legbensőségesebb emléklapok egy elbeszélő életéből. Azaz egy elbeszélő életének legbensőségesebb emléklapjai. A
A szerző legújabb, hamarosan megjelenő, Halott barátaim címet viselő regényes könyvében sétálhatunk Polcz Alaine-nel a szentendrei sziget kökörcsines rétjén; beülhetünk Mészöly féktelenül robogó „dösövójába”; hallhatjuk Esterházyt „téléfonozni” Fraknó várából. Egy elbeszélő életének legbensőségesebb emléklapjai. Háborún, diktatúrán, polgári és arisztokrata családok tündöklésén és bukásán, változó rendszereken át sodorja olvasóját „az emlékezet orkánja” a csákvári kastélyból a kisoroszi dombtetőn álló szerszámoskamra típusú faházba, vagy Basch Lóránt Városmajor utcai műteremlakásából az Emőd utcai ház kertjébe. És miközben a földrajzi és érzelmi térkép változik, a szeretetről is kiderül, hogy „nem viselkedik másként mint a szabadság, nincsenek fokozatai és nem osztható”.
Nádas Péter halott barátai ravatalánál Mészöly Miklósról elmondta, ő volt „az én életemben az egyetlen ember, aki a szemem láttára és a fülem hallatára nemcsak a tévedéseit vallotta be és korrigálta, hanem a vétkeit is”; Polcz Alaine-ről, hogy ő volt „az egyetlen ember az életemben, akivel a kényes kérdések legkényesebbikéről beszélni lehetett, Istenről. (…) Az egyetlen, akit az életszentség közelében láttam, válaszúton, a döntés pillanatában”. Esterházy Péterről írt nekrológját pedig úgy kezdi, „azt azért talán még elmondom, hogy az egyetlen ember volt az életemben, aki akkor sem értett félre, ha nem értett”.
A Halott barátaimban Nádas Péter saját emlékei szerint beszéli el azt a különös rendet, ahogyan Polcz Alaine-nel, Mészöly Miklóssal és Esterházy Péterrel, ők négyen egymás életébe fűződnek. Már születésük előtt és a haláluk után is. „Nagyon sajnálta”, de barátságukat nem illeszthette a Világló részletek folyamába. Kivételes kapcsolatuk másképp fénylik ebben az életregényben.
A Rémtörténetek megjelenését követően Nádas Péter úgy jellemezte regényét, hogy az egy „időskori tréfa, búcsú, őszike, vágykielégítés és önleleplezés”. Az idén nyáron, a litera.hu-nak adott interjújában elmondta, „éppen mindent lezárok. (…) Most minden bizonnyal a lezárási fázis utolsó szakaszához értem.” Ekkor véglegesedett az életregénye kézirata. A Halott barátaim így lesz az emlékirat záróköve, Nádas Péter tisztelet- és szeretetteli istenhozzádja halott barátaihoz, a magyar próza legutóbbi nagy fordulatához és a kor szabadságtörténetéhez.
„Erre aztán mit lehet mondani, gyűlöld, édes egy barátom. Hiszen ennyire önmagadat sem szeretheted. Bolond szerelmesekkel nekem soha nincs vitám.”
Az emlékirat záróköve Nádas Péter tisztelet- és szeretetteli istenhozzádja halott barátaihoz, a magyar próza legutóbbi nagy fordulatához és a kor szabadságtörténetéhez.
Nádas Péter: Halott barátaim, Sárközy & Társai, 2025
