„Kölcsey Ferenc pontosan tudta, milyen verset nem szeretne írni.” Mitől vált nemzeti himnusszá a Himnusz, és mi volt a himnusz a Himnusz előtt? A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én annak emlékéül, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le a Himnusz kéziratát.
Mi köze van Balassi Bálintnak és a kanásztáncnak Kölcsey szövegéhez? Miért tartotta közepes versnek saját művét a költő? Hány perc alatt írta Erkel Ferenc a Himnusz zenéjét és van-e egyáltalán hiteles kottája? Miért nem akarta a 20. század elején Országgyűlés, hogy ez legyen a hivatalos himnuszunk? Miért nem engedték templomban énekelni, mióta illik állva hallgatni és miért került jogszabályba egy téves szöveg? Miért nem írt új himnuszt Rákosi kérésére Kodály Zoltán és Illyés Gyula?
És ha már himnuszok: Mi köze Kisfaludy Sándornak és a badacsonyi bornak az Európia Unió himnuszához? Miért énekelnek világszerte vallási himnuszként haszid zsidók egy szerelmes magyar virágéneket? Mitől székely a székely himnusz, és miért nem játszották 1944-ben a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarországot? Miért hasonlít a szlovák himnusz egy magyar népdalra, az izraeli himnusz pedig egy magyar katolikus egyházi dalra? Mit énekelnek magyarul a francia elit harckocsizászlóalj tagjai? Mitől magyar az uruguayi és a paraguayi himnusz? És egyáltalán: hogyan születik egy himnusz, ha magyar, azaz válhat-e alternatív himnusz a Nélküledből?
„A himnuszok diadalútja a 19. század közepétől tehát megállíthatatlannak tűnt egész Európában. Csak az nem volt magától értetődő, melyikből lesz tényleges nemzeti himnusz és melyik esik ki végül az emlékezetből. A magyar Himnusz nem indult túl jó eséllyel ebben a versenyben…”
Nyáry Krisztián legújabb könyvében ezúttal nem emberek életét, hanem a Himnusz és a himnuszok kalandos történetét meséli el.
Nyáry Krisztián író, irodalmár, kommunikációs szakember néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, s bár a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, hobbija az irodalom- és művelődéstörténet maradt. Vezetett pr-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs vezetője, majd a Magvető és az Atheaneum könyvkiadók igazgatója. Jelenleg a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója és Magvető Café irodalmi kávéház művészeti vezetőjeként dolgozik. 2012 elején barátainak kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelmi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből Így szerettek ők címmel két kötet született, az elmúlt évek legnagyobb könyvsikerei.
A szerző Igazi hősök és Merész magyarok címmel megjelent könyveiben olyan emberekről írt, akiknek élete és személyes döntései ma is példaszerűek. Festői szerelmek című kötetében 19−20. századi magyar festők párkapcsolatait mutatja be, Fölébredett a föld című könyvében pedig 1848−49-ben született levelek segítségével meséli újra a forradalom és szabadságharc történetét.
Legújabb kötete, az Életemnél is jobban a 2018-ban megjelent Írjál és szeressél című szerelmeslevél gyűjtemény folytatása
A címre kattintva beleolvashatsz a könyvbe.
„Vert hadunk csonthalmain győzedelmi ének”
Bevezetés
Miért vannak himnuszaink?
2019. december 31-én éjfélkor egy kereskedelmi tévécsatorna szilveszteri műsorában a fiatal énekesnő, Radics Gigi elénekelte a Himnuszt. Előadásmódja kissé eltért a hivatalos ünnepségeken vagy sportversenyeken megszokottól: hajlításokat és más zenei díszítőelemeket is használt. A produkcióról készült felvételt a YouTube videomegosztón pár hét alatt közel félmillióan nézték meg, közülük rengetegen kommentárt is írtak hozzá. Az egyik jellemző vélemény szerint „a Himnuszt nem szabad másként énekelni, mint ahogy meg lett írva”. A téma napokig szerepelt a bulvárlapokban is, ahol sokan támadták, sokan pedig védelmükbe vették az énekesnőt. Utóbbiak azzal érveltek, hogy egy magyar előadó éppúgy hozzátehet magából valamit a Himnuszhoz, ahogy azt az amerikai vagy francia himnuszt megszólaltaó művészek is teszik. A nemzeti jelképünket féltő megszólalók viszont láthatólag úgy gondolták, hogy a Himnusznak létezik egy keletkezése óta állandó, kötelező előadásmódja, s az attól való minden eltérés normaszegésnek tekintendő. Ők minden bizonnyal nem tudják, hogy nem Erkel eredeti dallamát, hanem Dohnányi Ernő 1937-es átdolgozását kérik számon az énekesnőn, és igencsak meglepné őket, ha hallanák a 20. század elejéről ránk maradt első hangfelvételeket, amelyek sokkal jobban eltérnek a ma megszokott Himnusz-előadástól, mint Radics Gigi verziója.
A rendkívüli érdeklődés és a vita persze érthető. A legismertebb magyar műalkotásról van szó, amelynek szövegét és dallamát minden hat éven felüli magyar kívülről tudja. Ismerjük a hozzá kötődő rítusokat is: számítunk arra, hogy ezzel kezdődnek fontosabb ünnepségeink, magától értetődő a számunkra, hogy fedetlen fővel, állva hallgatjuk, és akkor is részt veszünk közös éneklésében, ha tudjuk, hogy egynémely sorát nem fogjuk tudni tisztán kiénekelni. A Himnusz hangjaira zárjuk az óévet, ünnepeljük az aranyérmeket és iktatjuk be tisztségükbe állami vezetőinket. Ezeket a szokásokat adottnak vesszük, és nem feltétlenül gondolunk bele, hogy a Himnusz születése óta eltelt közel kétszáz évben – a ma jellemző előadásmóddal együtt – lépésről lépésre alakultak ki. A 2020-as dallamvita nem az első és nem az utolsó Kölcsey Ferenc versének és Erkel Ferenc zenéjének történetében. A Himnusz ugyanis több mint műalkotás: olyan közös jelkép, amely nemzeti identitásunk része, éppen ezért az identitásunkat formáló kulturális kódrendszerrel együtt folyamatosan változik.
(részlet a könyvből)
Nyáry Krisztián: Általad nyert szép hazát – A Himnusz és a himnuszok kalandos éle
