Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Így ettek ők – magyar írók és ételeik című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Így ettek ők – magyar írók és ételeik

Szerző: / 2023. szeptember 30. szombat / Szubkultúra, Könyvvilág   

Móricz Zsigmond vallotta: „Mert már az maga vallás, ahogy a magyar ember a szép fehér abrosszal leterített asztalhoz ül, és áhítattal megeszi azt a jó sárga tyúklevest.” Nyáry Krisztián legújabb könyvében találkozik otthonunk két legőszintébb pontja: a kamránk és a könyvespolcunk.

Az irodalomnak épp olyan ősi témája a gasztronómia, mint a szerelem. A legjobb magyar írók egy tál étel történetén keresztül mindent el tudtak mesélni szegénységről és gazdagságról, örömről és boldogtalanságról.

Milyen lakomákról fantáziált Márai a világháború alatt? Tényleg a felesége találta ki a Gundel-palacsinta receptjét? Hogy szelídítette meg viszonyát a borral? És milyen ízek hiányoztak neki legjobban az amerikai emigráció idején?

Krúdy és Mikszáth nagyevő hősei, Móricz szegényember-portréi, Kosztolányi habos süteményt faló nőalakjai vagy éppen József Attila sosem volt libasültje nem alapanyagokról és főzéstechnikákról, hanem az ember leglényegéről szólnak.

Mikszáth Kálmán a családjával, feleségével és fiával, 1900-as évek (Fotó: MNM/europeana.eu))

Ez a könyv olyan magyar írókat mutat be, akik az evés, az étkezési szokások vagy a főzés ábrázolásán keresztül mondtak el valami érvényeset a világról, Magyarországról vagy az emberi viszonyokról. És persze többségük a magánéletben is szeretett enni, vagy legalábbis jó ételekről álmodozni.

30 író, 30 történet és kétszer annyi recept – Nyáry Krisztián megszokott stílusában.

„Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki.” (Petőfi Sándor)

„Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válóper.” (Jókai Mór)

„Ha az asszonyokról firkáltam, míg azokat szerettem jobban, mért ne írhassak most a konyha produktumairól, mikor ezekre gondolok szívesebben?” (Mikszáth Kálmán)

„Az étkezés kultusza nemegyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét.” (Krúdy Gyula)

Krúdy Gyula családja körében, Óbuda (Forrás: mkvm.hu)

Nyáry Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, s bár a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, hobbija az irodalom- és művelődéstörténet maradt. Vezetett pr-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs vezetője, majd a Magvető és az Atheaneum könyvkiadók igazgatója.

Jelenleg a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója és Magvető Café irodalmi kávéház művészeti vezetőjeként dolgozik. 2012 elején barátainak kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelmi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből Így szerettek ők címmel két kötet született, az elmúlt évek legnagyobb könyvsikerei. A szerző Igazi hősök és Merész magyarok címmel megjelent könyveiben olyan emberekről írt, akiknek élete és személyes döntései ma is példaszerűek. Festői szerelmek című kötetében 19−20. századi magyar festők párkapcsolatait mutatja be, Fölébredett a föld című könyvében pedig 1848−49-ben született levelek segítségével meséli újra a forradalom és szabadságharc történetét. Legújabb kötete, az Életemnél is jobban a 2018-ban megjelent Írjál és szeressél című szerelmeslevél gyűjtemény folytatása. Posztjait a Facebookon ma már több mint 60 ezren követik.

Nyáry Krisztián: Így ettek ők - magyar írók és ételeik

Nyáry Krisztián: Így ettek ők – magyar írók és ételeik

(Részlet Nyáry Krisztián Facebook oldaláról)

Karinthy és az első lecsó
Karinthy Frigyes egyik első otthoni gasztronómiai emléke egy undok házvezetőnőhöz kötődik, aki szemtelenség miatt – hamisan – bepanaszolta apjánál, ezért nem kapott vacsorát. Pedig a kedvence készült: lecsós kolbász tojással és juhtúrós galuskával. “Többször kikukkantam a konyhába, s elragadtatással állapítottam meg, hogy végre kedvenc vacsorám készül, amiért hetek óta harcoltam hiába: lecsós kolbász, belévert tojással és juhtúrós galuska. (…) Élénken láttam a lecsó aranypiros levét, az úszkáló kolbászkarikákat s a sárga-ruganyos, kemény galuskán sustorgó csípős túrókupacokat.”
Ez az elmaradt vacsora nemcsak a kis Frici nevelődése szempontjából fontos, hanem a magyar gasztronómiatörténet szempontjából is. A lecsó, a sokak által ősinek gondolt étel ugyanis valamikor a 19-20. század fordulóján érkezett meg Magyarországra a Balkánról, és a paprikát-paradicsomot termelő bolgárkertészek eledeléből vált a városi konyha nélkülözhetetlen fogásává.
A szót magát először csak 1914-ben jegyezték le egy nyelvészeti folyóiratban, ahol a jelentését is megadták: „zöldpaprika paradicsommal”. Az ételt nem sokkal később a modern konzervipar terjesztette el, széles körben fogyasztott olcsó fogás csupán a háború után lett. Konyhai receptben csak a 20-as évek közepétől bukkan fel, hogy aztán Eisemann Mihály 1932-es slágere jelezze általános népszerűségre jutását: „lecsó-, lecsó-, lecsó-, lecsó-, lecsókolom a rúzsta szádról”.
Első irodalmi említése Karinthy Skarlát című önéletrajzi novellája 1936-ból – de ha elfogadjuk, hogy az író pontosan emlékezett az elmaradt vacsorára az 1890-es évekből, akkor ez az első dokumentált hazai lecsófogyasztás is egyben. A juhtúrós galuska köretként pedig unikális karintizmus.
Nyáry Krisztián: Így ettek ők – magyar írók és ételeik, Corvina Kiadó, 2023

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek