Sólyom Anna különleges kötetében a filozófia és a pszichológia bugyraiba kalauzol el mindenkit, a szerző kétségekkel és lelki sebekkel járó valós és belső utazásairól mesél nekünk.
„Önmagunk felfedezésének nekiindulni ijesztő. Hiszen az út sérelmekkel, fájdalmakkal, gyengeséggel van kikövezve. Így nem árt, ha van segítőtársunk. Térképünk és vezetőnk. A Párnafilozófia erre szolgál. Utat mutat és tanácsokkal lát el.” (Sólyom Anna)
Utazni jó. Új világokat felfedezni, beszippantani az ismeretlen illatokkal teli levegőt, belemerülni az idegen hangok és neszek kavalkádjába. Elveszni egy addig sosem érzett íz harmóniájában. Szembesülni a ténnyel, hogy mi minden létező van a szűk életterünkön, a mindennapi rutinon túl, amit látni, érezni, tapasztalni kell. S amint átadjuk magunkat ennek a felismerésnek, az út már önmagunkhoz vezet. Egy nem kevésbé izgalmas, de még több tanulsággal járó utazáshoz, valódi önmagunk megismeréséhez.
Ha rálépünk erre az ösvényre, hosszú út vár ránk. De puha párnaként ott lesz velünk a bölcsesség a botlásoknál és zuhanásoknál, a csatákban és a pihenőknél is, mikor leülünk gyönyörködni lelkünk varázslatos tájaiban. S az út végén, ahol levetkőzzük elnyűtt bőreinket, az újjászületés vár. A megismerés csodája. És újabb utazások, melyekben életünk úgy talál otthonra bennünk, mint ahogy jólesően belefúrjuk fejünket egy tevékeny nap végén rojtos-csücskös puha párnánkba.
„Amikor visszaolvastam a könyvet, először azt éreztem, hogy túl nagy felületet nyitottam: sebezhetővé, támadhatóvá tettem magam. De azt is tudom, hogyha ezeket a dolgokat kihagytam volna a könyvből, nem lenne hiteles mindaz, amiről szól.
A legfontosabb, hogy az ember mit élt át, kitől kért segítséget, nem pedig az, hogy általánosságban miről ír. Mivel a mű részleteiben már kész volt, nagyjából hat hónapot adtam magamnak az alkotásra. Közben rájöttem, hogy egyáltalán nem olyan könnyű könyvet írni, mint gondoltam: meg kellett találnom a vezérfonalat, amire az egészet felfűzhettem. A párkapcsolat, a testi-lelki társ megtalálásának témája mellett döntöttem. Leginkább azért, mert azon túl, hogy engem is foglalkoztat a kérdés, azt látom, hogy a környezetemben is sokan vannak egyedül, de a kapcsolatban vagy házasságban élőknek sem mindig könnyű. Ahhoz, hogy egy kapcsolat működjön, jól kell ismerni magunkat és a másikat. A kitárulkozás és az őszinteség pedig azért fontos, mert az olvasó magára ismerhet, és ha csak egy gondolatmorzsát is át tud emelni a saját életébe, már megérte. A nehéz témák ellenére igyekeztem sok pozitívumot is belecsempészni, remélem, ez is átjön.”
„A Párnafilozófia a keresőknek szól, azoknak ad kapaszkodót, akik eltévedtek a széteső közösségek labirintusában. Feltárja a belső mintákat, amelyek meghatározzák döntéseinket. Megmutatja létünk három síkját: testi, lelki és szellemi valóját. Elvezet a felismeréshez, hogy titkokban gazdag, csodálatos lények vagyunk, akik alkotunk, és a lehetőségek bármikor hozzáférhető tárháza van bennünk.
Sólyom Anna kézen fogja olvasóit, és velük együtt járja az utat ehhez az ismeretlen, belső térhez. Pont azért hiteles, mert maga is kereső ember, aki tapasztalatai által találta meg a kiutat a magány labirintusából. Ezt mutatja be és kínálja olvasóinak is.
A Párnafilozófia elindít az önmagunk és életünk felderítéséhez vezető úton. Járni azonban nekünk kell. És egy útikalauz segítségével sokkal könnyebb. Induljon el, kedves Olvasó! Érdemes!” (Tolvaly Ferenc)
Sólyom Anna Chilében tanult doktori ösztöndíjjal, dolgozott projektmenedzserként az Európai Választási Szakértők Egyesületénél, szereti a szakmai kihívásokat, az utazásokat és a szabadságot. Célja, hogy egyszer majd európai uniós politikával és társadalmi ügyekkel foglalkozzon. Jelenleg Barcelonában él. Vallja, hogy az egyensúly az élet minden területén egyaránt fontos. Több mint két éve vezet blogot A mindennapifilozófia.hu-n, ahol elsősorban barátainak, ismerőseinek és a véletlenszerűen odatévedő látogatóknak ír őszintén, az Őt foglalkoztató dolgokról: munkáról, útkeresésről, lelki életről, valamint az azokat kísérő testi tünetekről, melyeket a legtöbb ember tabuként kezel.
A párkapcsolat, a testi-lelki társ megtalálásának témája mellett tette le a voksát első könyvében, a Párnafilozófiában, amely szerinte igazi bátorságpróba volt. A címe egy angol szójátékból született, amivel az élet dolgaihoz való kutató, mégis könnyed hozzáállást szerette volna szemléltetni: Pillowsopiha, a „pillow” (azaz párna) és a „philosophia” (vagyis filozófia) összevonásából.
