Carlo Collodi meséje 1881-ben indult hódító útjára, akkor még Egy bábú története címmel jelentette meg folytatásos történetként egy gyermekújságban. Enzo D’Alò rendező az eredeti mese alapján készítette el animációs filmjéről mesélt.
Gepetto, az öreg asztalos farag magának egy bábút. Ami aztán legnagyobb meglepetésére beszélni, járni, rosszalkodni kezd. Az életre kelt Pinokkiót fiaként szereti, ám az mégis elhagyja a házát. Hiszen mint minden gyerek, ő is vonzza a bajt.
A bábú, aki megszökik otthonról, börtönben és iskolában is megfordul, szamárrá változik és egyéb csodás kalandok esnek meg vele, azóta is kedvelt alapanyaga a filmművészetnek. A legújabb feldolgozás célja, hogy a több mint évszázados történet visszatérjen a lehető legközelebb ahhoz, ahonnan kiindult. Enzo D’Alò rendező az eredeti mese alapján készítette el animációs filmjét, amely a legkisebbek számára épp úgy remek szórakozást nyújt, mint szüleiknek.
Nemhogy hazánkban, de talán a világon sincs olyan ember, aki ne ismerné Pinokkió, a megelevenedett fabábú történetét. A Biblia és a Korán után a Pinokkió az egyik leggyakrabban olvasott könyv – állítja Enzo d’Alò, akinek mesefilmes adaptációját csütörtöktől vetítik a hazai mozik. A Pinokkió rendezője magyar animátorokkal is dolgozott a film készítése során.
A könyvtől kezdve a színházi darabokon át, filmes és rajzfilmes feldolgozásban, televíziós képernyőkön és a mozivásznon egyaránt találkozhattunk már a beszélő fabábúval. Sőt, a tengerentúlon horrorfilm formájában is feldolgozták.
A legújabb mesefilm, amely az eddiginél sokkal élénkebb színvilággal dolgozik, november 14-én érkezik a magyar mozikba. Rendezője a minap hazánkba látogatott, és elmondta, családi filmjének készítésekor mindenképpen a lehető legközelebb akart kerülni az eredetihez, azaz a szerző, Carlo Collodi 1881-es művéhez. A 132 éve ismert motívum kapcsán kiemelte, Pinokkió nem hazudozó, sokkal inkább hazugok világában él, és ezt demonstrálja az orra.
– Több mint 10 évig dolgoztam a forgatókönyvön. Alakítgattam, abbahagytam, majd újra folytattam. Meg szerettem volna érteni Collodi moralista történetének minden egyes gondolatát, az apa-fiú közötti viszony legapróbb rezdüléseit is. A sors fintora, hogy akkor kerültem a legközelebb a megoldáshoz, amikor elveszítettem édesapámat – árulta el Enzo d’Alò, aki magyarországi látogatásakor tökéletes elégedettséggel nyilatkozott a mesefilm magyar szinkronjáról, külön kiemelve a rókát, hiszen ennek a karakternek – sok más országgal ellentétben – nálunk női hangot adtak.
A film zenéjét az ismert olasz énekes, Lucio Dalla szerezte, a rajzolásért pedig egy nemzetközi hírű illusztrátor, Lorenzo Mattotti felelt. Mindemellett, ismervén a magyarokban rejlő animációs tehetséget, a rendező négy hazánk fiát is „csatasorba” állított. Arról azonban csak most, a Puskin Moziban történt látogatásakor értesült, hogy létezik egy „magyar Gepetto”, aki szenvedélyből Pinokkiókat farag.
– Megragadott a mesében, ahogy az asztalos az egykor élő fát újra életre kelti – avatott be Bezzeg Péter faipari formatervező saját „Pinokkiós” látószögébe. – Amikor elkészültem egy-egy darabbal, néha bizony elgondolkodtam, mi lenne, ha elkezdene beszélni. Bár a bábúim megszólalni minden valószínűség szerint soha nem fognak, egyszer szeretnék egy olyat is elkészíteni, amelyiknek mindene mozog – tette hozzá a „magyar Gepetto”, aki a mozi vitrinjeiben elhelyezett Pinokkió-kiállításával lepte meg a rendezőt.
Pinokkió
(Pinocchio) színes, magyarul beszélő, olasz-belga-francia-luxemburgi animációs film, 75 perc, 2012 (nincs kh.)
rendező: Enzo D’Alo
író: Carlo Collodi
forgatókönyvíró: Enzo D’Alo, Umberto Marino
zeneszerző: Lucio Dalla
producer: Roebben Anton, Goesens Eric, Nicolas Steil
vágó: Gianluca Cristofari
forgalmazó: Cinetel
bemutató: 2013. november 14.
