Collodi több regénnyel és vígjátékkal a háta mögött sem volt elégedett, fordítói munkáját mindenki dicsérte, ám ő saját mesefigura után vágyott…
Carlo Collodi – tudomása szerint – egyetlen gyermekkel sem büszkélkedhetett, ám gyermeki énje mindenkit vidámmá kívánt tenni. Előbb egy vásott csibész életét, kalandjait elevenítették meg sok humorral és sok emberséggel, majd rájött, hogy ez a figura egyéb tulajdonságokat is birtokolhatna. Vagy inkább hiányolhatna?
A Giornale dei bambini című gyermekújság kezdte folytatásokban közölni a Storia di un burattino (Egy bábú története) című művét, amelynek főhőse Pinokkió, egy életre kelt fabábú. Pinokkió csibészségéből, önfejűségéből, engedetlenségéből következően számos keserves kaland árán tanulja meg végül, mit jelent embernek lenni: dolgozni, szenvedni, szeretni, és a mese végére igazi hús-vér kisfiúvá válik megalkotója, az idős Gepetto mester legnagyobb örömére.
Amikor Collodit megkérdezték, miért növesztette meg a kis hős orrát, az író szerényen válaszolt:
– Ha én arra őszintén felelhetnék…
