Miként élhették a város egykori polgárai a mindennapjaikat? Hogyan gyakorolhatták vallásukat? Mivel tölthették szabadidejüket, hogyan élvezhették az életet, miben élhették ki szenvedélyeiket? A művészet templomai ismeretterjesztő sorozat új nézőpontból vizsgálja Pompeji művészetét és történetét.
A bűnös város alcím dokumentumfilm a vulkánkitörés okozta pusztulás helyett az eleven ókori város mindennapjaira fókuszál, aminek a romok közt fellelt műkincsek alapján elválaszthatatlan része volt a buja érzékiség és az élet élvezete.
Pompeji nem egyszerűen egy ókori település, hanem egy legenda.
A művészet templomai sorozat legújabb premierfilmje a titkokkal övezett város rejtélyeit kutatja, amelyek jelentős hatást gyakoroltak az egyetemes kultúra és művészet fejlődésére a neoklasszicizmustól a kortárs művészetekig.
A városba látogató és azt megtapasztaló vagy éppen fantáziával újrateremtő művészek közül a képzőművészektől az irodalmi alkotókig, az ifjabb Pliniustól Picassóig, Emily Dickinsontól Jean Cocteau-ig sokakat megihlettek Pompeji titkai, köszönhetően többek között a vulkánkitörés miatt drámaian eleven régészeti leleteknek és művészeti alkotásoknak.
Kr. u. 60-as években, néhány évvel a 79 augusztusában Pompejit elpusztító Vezúv-kitörés előtt, a várost földrengés rázta meg. A házak többsége megsérült, de az ásatások során megtalált néhány épület nagyon gazdag ház lehetett, a legújabb divat szerinti falfestményekkel díszítették. Pompeji falfestészetét leginkább abból a pillanatból ismerjük, amikor a város elpusztult. Mélyásatások sokáig nem nagyon történtek. A földből előkerült leletek egy kicsit átírták, módosították, pontosították a pompeji falfestészetről lévő ismereteket.
Pompejiben négy falfestészeti korszak ismert. Kezdetben kőlapokat imitáltak „nagyon ügyesen”. Ebből alakult ki a pompejii második stílus, amikor a falfelületen megjelenik egy-egy „ablak”, behozva ezen keresztül a szoba belsejébe a festett tájat.
Elkezdtek a térrel játszani – kísérleteztek a perspektívával, színpaddekorációk kaptak helyet a falfestészetben. Ez a késői köztársaságkorra tehető. A harmadik korszakban, amely Augustus császár idején alakult ki, mindenféle csodás lényeket jelenítettek meg a falakon: törékeny nádszálon ülő apró emberkéket, madarakat, vékony szálon csüngő rovarokat, filigrán motívumokat.
A negyedik falfestészeti stílus, amelynek kialakulása a császárkor első évszázadára, Claudius, Nero uralkodására tehető, már mitológiai alakokat jelenít meg, de kiszakítva a mitológia közegéből. A mitológiai alakok „egyszerű dekorációs elemekké” válnak, látványos, tetszetős alakokat festenek egymás mellé, a megrendelő kívánsága szerint.
Az Isabella Rossellini (Kék bársony, Veszett a világ) narrációjával látható film különlegessége, hogy a témáról készült ismeretterjesztő alkotásokkal ellentétben nem a természeti katasztrófára helyezi a hangsúlyt, amely Pompeji megsemmisüléséhez vezetett, hanem érdeklődésének homlokterében az egykor még nyüzsgő, eleven ókori város áll.
Miként élhették a város egykori polgárai a mindennapjaikat? Hogyan gyakorolhatták vallásukat? Mivel tölthették szabadidejüket, hogyan élvezhették az életet, miben élhették ki szenvedélyeiket?
Ilyen kérdésekre keresik a választ a közreműködő neves történészek és művészeti szakértők, miközben a sorozat védjegyévé vált részletgazdag felvételeken tárulnak fel az épületek falait díszítő, nem ritkán szexuális töltetű jeleneteket ábrázoló freskók, szobrok, mozaikképek.
