Az ifjúsági irodalom sok esetben a lektűr kategóriájába sorolódik, holott vannak olyan értékes szépirodalmi művek is, amelyek időtállóak, túlmutatnak az eldobhatóság kategóriáján. Így van ez a „pöttyös” és a „csíkos” könyvsorozat esetében is.
Irodalomtörténeti és szociokulturális trendek a Móra Kiadó legendás könyvsorozataiban.
Különböző érdekes és izgalmas történetek gyerekeknek és fiatal felnőtteknek könnyű és érthető nyelven – ez (is) jellemzi a pöttyös és csíkos könyveket, melyekben a halál, a betegség és egyéb rossz dolgok is megjelennek, ám a lezárás egyfajta megoldást, feloldozást is nyújt. A könyvek témája szinte végtelen – család, szerelem, kalandok, történelmi személyek élete stb., hiszen a gyerekeknek is mindenről lehet írni, az a lényeg, hogy a szerző vegye komolyan a közönségét.
A tapasztalat szerint a fiúk főként a fiúkról, fiúknak szóló néha félelmetes, sőt, rémisztő történeteket olvassák, míg a lányok inkább a cselekmények alapján választanak olvasmányt. A mostani gyerekeket, fiatal felnőtteket elijesztik a vaskos, hosszú könyvek és sokkal inkább az izgalmas, érdekes, szórakoztató párbeszédekkel tarkított történeteket kedvelik.
A magyar gyermek- és ifjúsági irodalom 1945–1990 közötti örökségét (és 1990 utáni történéseit) irodalomtörténeti fókuszból és a szociokulturális trendek alapján vizsgáló, korszerű kutatások a mai napig hiányoznak.
A Móra Kiadó kultikussá vált, lányoknak címzett sorozatainak tárgyalása olyan jövőbeli alapkutatások elindítója kíván lenni, amelyek egyes művek és műcsoportok szisztematikus feldolgozását végzik el, hozzájárulnak bizonyos „elfeledett” alkotók biográfiájának, hagyatékának feltárásához, megkísérlik feltérképezni az intézményi kereteket, továbbá alkotói csoportok, hálózatok működését írják le – közölte a Cultura Magazinnal a kiadó.
Olyan nyitott kérdésekre keresik a válaszokat, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy szóba kerüljenek a két „sorozat mint fenomén” esztétikai, szociális, pedagógiai funkciói, ugyanakkor arra is módot adnak, hogy a szoros olvasás, a kontextuális és mentalitástörténeti elemzés tárgyává tegye a sorozatok egyes darabjait.
A két sorozat már-már „életműkiadás-szerű” szerzői reprezentációknak is helyet biztosított (például Kertész Erzsébet vagy Dániel Anna esetében).
A konferencia tematizálni kívánja az 1960‒90-as évek írói stratégiáinak lehetőségeit a fennálló intézményi keretek és ideológiai elvárások között, sőt kísérleteket tesz azoknak a határoknak a megragadására, amelyek a politikai szempontból az irányított könyvkiadás és ideológiai témaválasztás, ugyanakkor a kezdeményező, bizonyos önállósággal rendelkező irodalmi intézményrendszer praxisai között fennálltak.
A két sorozat darabjainak visszatérő „témái” ‒ a történelem, a félmúlt, a vakáció, az iskola, a családi és társadalmi konfliktusok, a női emancipáció és a társadalmi szerepek, a szerelem, a magány, az árvaság –, melyek megjelenítése az „ifjúsági irodalomban” egyfajta kötelező imperatívusz, azaz az adott kor társadalmi, kulturális kontextusából fakad.
Ugyanakkor egyértelmű, hogy bizonyos „ifjúságiként” definiált témákra az időtlenség jellemző, és az irodalmi hagyományba való beágyazottságuk aligha vitatható.
Az „ifjúsági irodalomnak” a történetiséget nem negligáló definíciójához elengedhetetlennek látjuk, hogy leírjuk a fenti „aktuális” vagy „örök” témáknak a korszakra jellemző szimbolizációs eljárásait, feltárjuk a róluk szóló gondolkodási módokat, gyakorlatokat, diszkurzív technikákat.
A Károli Gáspár Református Egyetem és az SZTE IKDI Gyerek- és Ifjúsági Irodalom és Kultúra Kutatóközpont a HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézettel közösen április 25‒2,. között konferenciát rendez.
A konferencia célja, hogy a magyar irodalomtörténet-írás, ezen belül a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom kutatóinak figyelmét ráirányítsa a 20. század második felének két népszerű sorozatára, amely generációk meghatározó olvasmányélményét jelentette.
